Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash.   Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem véletlenül ...

Pont olyan volt, mint álmomban. Álltunk a csónakban, és csak dobtunk és dobtunk, megállás nélkül, hol a bal, hol pedig a jobb part szélét. Egy egészséges, kellőképpen sportos folyóvízi pergetésre készültem, de amit kaptam az alatt az egy nap alatt a délvidéki természettől, a Murától, a gájdomtól, arra nem voltam felkészülve. Arra nem tudtam és most is azt mondom - mindenkinek aki elmegy oda - hogy arra nem lehet. Szíven üt, ámulatba ejt és magához láncol. ...