Itt van az ősz, itt van újra, halat fogni kell nekem. A pontyok is lényegében szinte minden evők, érdeklődőek, az újdonságra felfigyelnek, de a koruk előrehaladtával egyre tapasztaltabbak rafináltabbak és óvatosabbak lesznek. A Chilis ízekkel a hideg beálltával is jó eséllyel járhatunk túl bajszos barátainkon.

Természetesen a túra oszlopos részét képezi a MAX szériás bot, kapásjelző és orsó. Viszont mostanában elég sokat horgásztam finom szerelékkel, így eszembe jutott, hogy magammal viszem a MAX 1 legkisebb 2,5 librás pálcáját. Ez kimondottan lágy bot, így nem lesz akkora kontraszt az elmúlt időszak feederes pecái és a jelen bojlis túra közt. Chilis kajára gondoltam, de kitartok a tigrismogyoró fogósága mellett, így esett a választás a Benzar főtt Chilis magokra. A csalogatóhatás fokozása végett betettem mellé a Concourse család Chili-Squid pelletmixéből és Chili-Sausage etetőanyagából is.

Ez most nem egy nyári Chupa chups kaja, hanem őszi Csupa Chilis cucc

Csalizáshoz pedig ebből válogatom a legszebb szemeket, vagy a TigAir Nut csalikat, tartaléknak pedig fokhagymás bojlit tartottam esélyesnek. Az összetevők házasítása után láttam meg a befutó csalit. A színkontraszt miatt egyértelműen a TigAir Nut csalikkal kezdtem.

A TigAir Nut csalik színben és dimenzióban is szépen kiemelkednek az etetésen.

Szokás szerint kétféle végszerelék az, amit bevetek, figyelve, hogy melyik lesz a nyerő. Az egyik egy kombi rig, karikával ’’blowback-esítve’’, a másik pedig egy krimpelt fluorocarbon előke.

A micro gyűrűvel felvértezett kombi rig bizonyult  a jobbnak.

Adtam esélyt a krimpelt, ’’láthatatlan’’ előkének is.

A lehüllő tiszta vízben, úgy sejtettem, ,hogy a fluorocarbon előke ’’ láthatatlansága’’ jókora előny lesz, és azon tapasztalok majd több kapást. Nem így történt. A kombi rig adta szabadabb mozgással jóval több halat sikerült becserkészni.

A nyerő szerkó alkotó elemei: Fluorocarbon  zsinór, ólompaszta, micro gyűrű, 25librás előke zsinór.

 Az első délután várakozással telt, de napnyugtára az etetés meghozta az első halat. Azután síri csend egészen hajnalig. Mindez azért, mert lemerült a kapás távolsági jelzőmben az elem. A sporttársak egy 14,5 kg-os tükröst vettek ki helyettem majd kitekerték a másik szerkóm és reggel beszámoltak az eseményről. Hát nagy blama, elég zötyögős kezdés, de bárkivel előfordulhat, én sem rejtem véka alá. Viszont fel kell szívni magam és meg kell pörgetni napközben, gondoltam. Bőven pirkadat előtt, 4 óra magasságában újra húztam és 20 percen belül elsült a frissen csalizott MAX 1 legkisebb botja. A hajnali párás hidegben jóleső érzés volt fárasztani, és kellemesen át is melegített, szóval egyáltalán nem bánkódtam, hogy nem a leghatalmasabbak egyike ez a példány.

Messze még a pirkadat, alvás helyett mégis dolgoztatnak a halak.

A fegyver és az ’’ elejtett ’’ vad, persze csak átmenetileg ért partot!

A behúzás és kapás közti igen rövid idő eltelte miatt csak újra dobtam, nem húztam be ismét kaját, és ez is épp elégnek bizonyult. Kisvártatva rántotta is magával a botot. Hozzáteszem nem azért, mert letapadt volna a fék, vagy orsó hiba lépett volna fel. Újfent én hibáztam. A rodpod-ot a víz irányába döntve helyeztem el, valamint ezzel a bottal annyira jobbra voltam dobva és a kirohanások még inkább jobbkézre történtek. Ezek miatt sajnos a MAX 1 jelző már nem tudott ellentartani a botra ható erőknek.

A hajnali hidegben szívet melengető fogás!

Ellenben a felhasználó hibáját kiküszöböli a megfelelő felszerelés. Ahogy már egy másik írásban említettem, a hátsó bottartó CXP gumi villák most is bizonyítottak, hisz hiába ugrott ki a jelzőből a bot, a gumik kellően megtartották a nyelet és nem engedték útnak a felszerelést! Csak jobbra kifordulva, immár merőlegesen a víz felé tudta adagolni a féket a MAX 2 Long Cast 8000-res orsó.

A megmentő gumi villa. Enélkül egy felszerelt bottal szegényebb lennék.

Ebből a helyzetből indult majdnem útnak. A kacsák is meglepetten röppentek szanaszét.

A hajnal utolsó pikkelyese. Ezt követően nyílt lehetőségem nekem is ételt készíteni.

Szerintem az egész nyári szezon alatt mellőztem a 3 méteres MAX 1-est. De miért?! Hiszen még mindig parádés vele fárasztani. A sok feederes peca után pedig kellemes átmenetet jelent vele újra a bojlis botok mögött lenni.

Amikor bele kell markolni!

A 2. nap hajnala remek halakat adott, és napközben sem lehettem hálátlan! Szikrázott a nap, 18 fokig kúszik a hőmérő mutatója, ez október végén ajándék! És a tó továbbra is adta és adta kisebb-nagyobb halait.

Óriási lapáttal húzott ellent ez a nagyszájú!

A nap és a túra záró hala. Igazán boldog befejezés.

Mindegyiküknek kijár a tiszteletteljes-kíméletes bánásmód!

A másfél nap leforgása alatt némi dévér állomány mellett 9db sérülésmentes pikkelyest sikerült szákolni. A két szerelék közül 7-2 arányban a kombi rig felé billent a fogási arány, ellentmondva ezzel első gondolatmenetemnek. Volt már jobb is, de lehetett volna gyászosan is zárni a napot. Viszont a vízparton minden eltöltött perc ajándék. Lehetőség mellyel legjobb tudásunk szerint bánunk. Én megelégedéssel pakoltam össze a felszerelést, és intettem búcsút az októbernek.

Heincz András