Megjelent: 2022. december 18. | Forrás: Szarka László

Nem is olyan régen sok száz kilométert autóztam, hogy ott lehessek a Látóképi-tavon a feeder bajnokság zárónapján, és nagyon jól döntöttem. Láthattam ugyanis a szakág legkiválóbbjait, Erdei Attilát, Bakó Pétert és Szabó Bencét, hogy csak a dobogósakat említsem név szerint. Nagy élmény volt, tanulságokkal, mégsem lett belőle cikk. Aztán következett a method bajnokság, amelynek történetesen az ország másik végén, a Kőszeg közeli Lukácsházán található Abért-tó volt a helyszíne. Mentem volna ide is, de nem jött össze, így maradt a B terv, és számítógépen követtem az eseményeket.

Ez egészen pontosan azt jelentette, hogy megnéztem a fordulónkénti MOHOSZ-os bejelentkezéseket, és minden nap nagy kíváncsisággal tanulmányoztam a szektoreredményeket. Voltak érdekességek bőven. Aztán a mindent eldöntő és rendkívül izgalmasnak ígérkező utolsó fordulónak már a reggeli sorsolását is alig tudtam kivárni, hát még a mérlegelését. Már percekkel három óra előtt a MOHOSZ ranglista oldalán voltam, ahol egy nagyszerű újításnak köszönhetően versenyzőről versenyzőre nyomon követhető a mérlegelés, mégpedig mérésenként frissülő szektorsorrenddel. Ezt pedig már önmagában is izgalmas lehet figyelni, amit csak fokoz, ha egyszerre két mérlegelő csapat teszi a dolgát. Így volt ez Lukácsházán is, ahol az előzményekhez tartozik, hogy a mindent eldöntő forduló előtt, reális esélye a dobogós helyezésre talán csak négy versenyzőnek maradt. Köztük a két világbajnok, Bakó Péter és Szabó Bence 10-10 ponttal, őket a hazai pálya előnyeit élvező Balog Áron követte 14 pontot gyűjtve, miközben az élen a 8 pontos Gyimesi Bence állt a forduló kezdetekor. Csak hab a tortán, hogy Szabó Bence az A szektorban, míg a többiek a C-ben horgásztak a zárónapon, és éppen ennek a két szektornak zajlott egy időben a mérése. Amikor pedig Bakó Petit lemérték a C5-n, és a szektor második helyre került, éppen megelőzte az akkor a szektorának harmadik helyen álló Szabó Bencét, aztán a C8-ról megelőzték Bakót, és lett ő is minimum 3 pontos. Miközben még nem mérték a C9-es helyen horgászó és élen álló Gyimesi fogását és a C10-esen Balogét. Aztán egyszer csak megjelent Gyimesi eredménye is a képernyőn, és kiderült, hogy legjobb esetben is csak nyolcadik lehet a szektorban, amivel bizonyosan elúsztak a győzelmi álmai, de akár még a dobogósak is. És ekkor már csak a 10-es helyek eredménye hiányzott a szektorokban. Az eseményeket helyszínen követők vélhetően tudták, hogy mindkét helyen nagyot horgásztak, de nekünk a gép előtt ekkor még bőven volt izgulni valónk. Végül mindketten előzték a két nagy riválist, Balog újabb szektor győzelmet aratva, így maradt a pont egyenlőségük, ami a nagyobb összfogásának köszönhetően Szabó Bencének kedvezett és szerezte meg ezzel élete első bajnoki címét. Balog Áron az újabb szektor egyesével azonban nem csak Szabó Bencét repítette a dobogó tetejére, hanem őt magát is, mégpedig Bakó Peti mögött a harmadik helyére.

A közös munkának most is meglett az eredménye, hiszen Szabó Bence bajnoki címe mellett Ujszászi Dániel az előkelő tízedik, míg Raffer Kristóf a bíztató tizennegyedik helyen végzett

Nem titkolhatom, hogy nagyon örültem Bence sikerének, s bár élmény volt gép előtt is szurkolni és végig izgulni a mérlegelést és a végeredmény kialakulásának pillanatait, azért maradt bennem hiányérzet. Aztán, amikor Bencének is beszéltem erről, meg is oldódott a probléma. Bence ugyanis meghívott az Abért-tóra tervezett forgatásukra, ahol én is kedvemre fotózhattam, a versennyel ellentétben, akár egészen testközelből is, és persze annak is megtaláltuk a módját, hogy alaposan átbeszéljük a horgászat részleteit.

Sz.L.: Bence! Először is újfent gratulálok az első bajnoki címedhez, amelyet még az ellenfelek szerint is nagyon megérdemeltél.

Sz.B.: Köszönöm szépen, és persze nagyon jól esik, ha a vetélytársak is úgy gondolják, hogy jó helyre került ez a kupa. Boldog és büszke vagyok, meg egy kicsit fáradt is. Sokat dolgoztam, dolgoztunk érte, miközben az idén minden jól alakult, és amikor kellett volt szerencsém is. Természetesen ebben az eredményben sokaknak része van, és hatalmas a szerepe a csapattársaimnak is, hiszen nélkülük nem tudtunk volna ilyen jól működő stratégiát kidolgozni sem a középdöntőben, sem pedig az abérti döntőre. Hogy ez mennyire igaz, jól szemlélteti, hogy az energósok, vagyis Raffer Kristóf, Ujszászi Dani és én a kilenc fordulóból nyolcszor horgásztunk négyest, vagy attól jobbat.

Sz.L.: Igazán kíváncsivá tettél, és később örömmel fogom meghallgatni a fordulókról szóló részletes beszámolódat is, most azonban a címben tett ígéretemhez híven arra kérlek, avass be minket a horgászatotok két fő irányának legfontosabb részleteibe.

A két csapásirány nem csak stílusában, de felszerelés igényében is nagy különbséget mutatott

A távoli horgászathoz a már sokszor bizonyító fekete színű Benzár Mix Seria Method Pro Corn etetőanyagot használták, Pro Corn Wafters csalival 

Sz.B.: Rendben. Már az előzetes információ gyűjtés során kiderült, és a tréningjeink is pontosan igazolták, hogy ezek egyike a csemegekukoricás etetésre épülő nagyon közeli speciális, valamint az akár extra nagy távolságú klasszikus method horgászat lesz. Ahogy a mai horgászatunk során azt Laci bácsi is láthatta, mindkét csapásirány adta a halat, ám főleg a nagy távolságbeli különbség miatt, hatékonyabb és kifizetődőbb volt a közeli, majdhogy nem lábalatti pecát előnyben részesíteni. Ennek a horgászatnak azonban meg volt az a nehézsége, hogy időbe telt a felépülése, és ez néha csak a fordulók felére sikerült, miközben a jóval lassúbb benti pecával fogni kellett a halat, folyamatosan etetni a közeli helyet, és nagyon bízni, hogy előbb-utóbb érdemes lesz váltani, mert kifizetődővé vált a sűrűn bejuttatott sok csemegekukorica. Ahhoz, hogy ez valóban így legyen, legfontosabbként a pontosságot és a folyamatosságot emelném ki. Az etetésnél, amit egy külön bottal és közepes méretű open end kosárral végeztünk, ez azt jelentette, hogy a zsinórt klipszbe akasztottuk, alsó dobással lendítettük be a kosarat, és akkor sem feledkeztünk meg az etetésről, ha már minden dobásra húztuk a halat.

A Concourse Method Feederek ennél a fajta horgászatnál nagyon jó szolgálatot tettek!

Sz.L.: Eddig a pontig azonban, ahogy most is, bent horgásztatok, ami szintén megér néhány mondatot, mielőtt követnénk a közeli csapásirányt.

Sz.B.: Akkor tényleg csak röviden. A nagy, helyenként akár száz méter fölötti távolságba történő horgászat addig kapott főszerepet, amíg a kinti föl nem épült. Az eredményességét ennek is több apró részlet adta, amelyek közül a legfontosabb az etetőanyag volt. Esetünkben ez a minden hozzáadott adaléktól mentes és fekete színű Benzár Mix Seria Method Pro Corn etetőanyagunk volt, amely egy jellemzően kukorica ízű és illatú keverék. Mivel ezen a tavon a kukorica jellegű csalik kiemelkedő eredményességgel működtek, a választásunk a Pro Corn Wafters Mini Method leginkább figyelemfelkeltő fajtájára, a narancsszínű és vajsav-mangó ízűre esett. Ahogy most is, ez a kisméretű csali ideális volt az óvatosabb dévéreknek és kárászoknak is, de szépen adta a pontyot is. Ám a távolság miatt ez nem volt elég szapora, ezért alig vártuk, hogy kijöhessünk a közeli etetésre. Ez többnyire egy órányi horgászat után volt érdemes megtenni, aminek a pontos idejét időnkénti rápróbálással, és más látható jelek állandó figyelésével igyekeztünk meghatározni. Most például az volt a jel, hogy el kell dobni a benti botot, hogy amikor az egyszerűség kedvéért horogszabadítás után csak beejtettem magam elé a szereléket, és a merítő segítségével visszaengedtem egy jobbacska pontyot, még le sem tettem a merítőt, az egy szem wafters már gazdára is talált. Mindez négy vagy öt méterre a parttól, és ami a lényeg, ponty volt a tettes.

A jó dévérek és a még nagyobb kárászok fogása önmagában kevés lett volna a kiemelkedő eredmények eléréséhez

Sz.L.: És ha nem is szó szerint, de tényleg eldobtad a négyhúszas Concourse Method Feeder botodat, majd egy jóval rövidebbet vettél kézbe, hogy egy sokkal gyorsabb ritmusú, pörgős horgászat vegye kezdetét, számomra sok érdekességgel. Osszuk meg a legfontosabbakat az olvasókkal.

A sok gyakorlásnak köszönhetően klipszelés nélkül is nagy pontossággal és alsó dobással horgászta meg Bence a közeli etetését egy egészen könnyű és üres kosárral

A nagyfokú összpontosításra a horgászat minden pillanatában szükség volt a végső siker érdekében 

Sz.B.: Kezdjük azzal, hogy ez nem csak nagyon aktív és pörgős horgászat folyamatos etetéssel, hanem még meglepően finom is, viszonylag pici, többnyire 14-s horoggal és 0,14-s előkével, könnyű kis kosárral szerelve, a lehető legpontosabban kivitelezve. Ezzel így sok szép dévért és jó kárászokat tudtunk fogni, de a súly jelentős részét, még így is a pontyok adták, amelyekből itt kint is a két-három, de nem ritkán a még darabosabb négy-öt kilós példányok akadtak horogra. Az ilyen halak megfogásához viszont szükség volt egy lágy botra, ezért választottuk a háromharmincas Concourse Feedert, ráadásul én nem kiengedett fékkel horgásztam, hanem kikapcsolt visszaforgás gátlóval. Így aztán a jobb pontyok esetén sem kellett a fékre bíznom magam, hiszen azonnal tudtam zsinórt adni, amikor a helyzet úgy kívánta. Ez persze azt is jelentette, hogy ellentétben az etető bottal, itt hazardírozás lett volna klipszbe akasztani a zsinórt. A nagyfokú pontosságról azonban így sem mondhattunk le, ezért rengeteget gyakoroltuk a dobást, és a zsinórjelölőt is sokat használtuk.

A kifejezetten finom horgászat ellenére a pontyok, és nem is feltétlen az aprók, adták a nyerő fogások fő tömegét

Csemegekukoricás etetés, minimális, csak a kosár lezárásához szükséges etetőanyaggal

Mindvégig törekedni kellett a halk, csendes, de folyamatos etetésre

Sz.L.: Korábban úgy jellemezted ezt a nagyon nagy koncentrációt igénylő közeli horgászatot, hogy csemegekukoricás etetésre épülő módszer, azzal a különlegességgel, hogy zömében a csali is egyszerű csemegekukorica volt.

A csemegekukorica egyszerű és gyors hajszálelőkés csalizása lépésről-lépésre, a lehető legnagyobb arányú akasztások érdekében

A szabadon álló horog stabilan akadt a halszájban, ami elengedhetetlen feltétele a hatékony és gyors fárasztásnak

Sz.B.: Igen, ez is fontos, de ami a különlegességet jelentette, az az, hogy nem a horogra tűzve kínáltuk a csemegekukoricát, hanem hajszálelőkén. Ugyanis egyértelmű tapasztalatunk volt, hogy a kapások száma ugyan így sem lett több, viszont sokkal jobb arányban akasztottuk és fogtuk meg a halakat, ha nem a horogra tűztük a kukoricát. Azonban a versenyeken nagy úr az idő, ezért nem a szokásos és sokszor macerás stopperekkel végeztük a hajszálelőkés csalizást, hanem egy speciális kis eszközzel, amely egyszerűvé és gyorssá tette ezt a fontos műveletet. Akár azt is mondhatom róla, hogy olyan, mintha a csemegekukoricához találták volna ki.

Sz.L.: Bence, köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem és a horgászokkal.

Képek és szöveg: Szarka László