Megjelent: 2023. május 06. | Forrás: Bokor Károly

A Mann’s plasztik műcsalik mintegy húsz évvel ezelőtt, az óceán túloldaláról érkezetek meg hozzánk. Bizony régen találkoztam az első darabokkal, ám az óta nagy kedvenceim lettek. A miértre egyszerű a válasz: sokféle helyzetben eredményesek, sok-sok horgászélményt nyújtottak számomra. Nem a gumik tulajdonságait szeretném ezúttal sorolgatni, inkább a rengeteg halas kalandomból, a fogások adta tapasztalatokból szeretnék felemlíteni. Remélem, ez nem csak kedvet csinál a pergetéshez, hanem hasznos is a kevésbé tapasztalt horgászoknak. Nincsen könnyű dolgom, de segítenek visszaemlékezni a meglévő fotók. Ha rájuk nézek, máris újra élhetem a régi fogásokat. A sok éve tartó Mann’s hűség nem véletlen, a mai napig felejthetetlen élményeket kapok az amerikai műcsalitól.

Immár emberöltönyi ideje, hogy elkezdtem a plasztikos pergetést. A kezdetek után hamarosan kézbe vettem a Mann’s tvisztereket, a Shad-et, a halas formát is…

Azon az első télen a fehér gumihal adta az első süllőket. Feledhetetlenül izgalmas volt, amint odatöröltek a szűz pályán. Jól emlékszem, kora délután, szép napsütésben partról pergettem. Először egy hosszabb pálcával, tapogattam, élő kishalamat vezetgettem. Nem akadt kapás, mégsem álltam odébb. Fogtam a pergetőbotot, gondoltam a hosszabb dobás új helyet kutat. A gumi leszállt a fenékre. Érzékeltem a vezetést, de nem úgy, nem olyan pontosan, mint manapság. Néhányat fordítottam csak a hajtókaron, elemeltem a talajról a plasztikot, és akkor jött az a bizonyos kemény, rövid ütés. Szinte megijesztett, amint jó súllyal beledurrantott a szerelésbe. A terület akadómentes volt, csak a lépcsős törések tették egyenetlenné a medret. Beakadástól nem kellett tartanom, szépen kikormányozhattam a lábam elé. Dobogott a szívem rendesen, a Mann’s gumi megadta az első szép süllőjét. Még azon délután is fogott halat a gumim, így tüstént felhívta magára a figyelmet.

A kezdeti Mann’s halas időszakból, partról fogott süllővel

Már a kezdetekben éreztem, hogy az addig ismert néhány plasztiknál lágyabb, nagyobb mozgáskészségű anyagot ismertem meg. Ezt a tviszterek is nagyon bizonyítottak, velük is megjöttek az első fogások. Csónakból, folyóvízen nagyon könnyű volt velük pergetni. Nagyon lassan kellet vezetnem, miközben mégis gyönyörűen táncoltak, fogták a süllőket már az első próbálkozások idején.

Csónakban egy régen fogott twiszteres, dunai tüskéshátú 

A fogósságát persze állóvizeken, kisebb nagyobb tározókon is gyorsan kipróbáltam. Mivel a tavakon nem segíthet a vezetéssel szemben lévő folyás, itt különösen fontos lett a lassú tempónál, könnyed vezetésnél is beinduló csábos mozgásuk. Mindeközben még sokakhoz hasonlóan esküdtem a fehér és sárga színekre, a legtöbbször ezeket használtam.  

Állóvízen, tavakon is jól bizonyítottak a különféle modellek

Egy két év után egyre inkább csodáltam, megszerettem a Mann’s gumikat. A külföldi portyákon is főszereplőként kerültek a pergetődobozaimba. Az első távoli süllőzésre, az első Spanyolországi túránkon került sor…

Koranyári időben érkeztünk, helyi ismeretek, tapasztalatok nélkül. Két napig a harcsákra leskelődtünk, de eredmény nélkül, a bajuszosok hallgattak. A harmadik napunk reggelén magamhoz vettem egy kisebb plasztikos dobozt és elindultam süllőre pergetni. Mélyebb területeken kezdtem, barátom csak kísérőként foglalt helyet a csónakban, csupán látni szerette volna, hogy lesz e kapás a gumira. Egy félórányi keresődés után, egyenetlen, sziklás, köves talajon rábukkantam a tüskéshátúakra. Olyan pendülő rávágással jelentkezett az első, hogy ezt még a cimbora is észrevette.  

Az Ebró folyó első süllője, húsz évvel ezelőtt

Fiatal süllő volt, és mint később kiderült nem is egyedül rejtőzködött a köves talajon. Egymás után jöttek a rávágások, de mindegyik csak zöldes tviszterre. Az Ebró vize nagyon tiszta volt, a zöld színt viszont keményen támadták. Ekkor már komolyabb készletekből válogathattam, és ennek gyakran hasznát is vettem. Jól bizonyította ezt az első Kazahsztáni kirándulás is.

Az Ili folyó inkább a harcsáiról ismert, de húsz évvel ezelőtt nagyszerű süllőpergetéseket is megélhettem rajta. Ott lett kedvencem a Mann’s Swimmin Grub. A háborítatlan területeken a kisebb, kilós forma süllők szinte minden fazonra kaptak, ám én nagyon szerettem volna szelektálni. Inkább kevesebb, de nagyobb méretűek fogása volt a cél. Amilyen jó tesztpályát találtunk a folyó mellékágában, három hét után ki mertem jelenteni (magamnak persze), hogy a hernyótestű, korongfarkú gumi valóban nagyobb halakat ad.

A Mann’s Swimmin Grub kazah süllő szájában

A homok sodródásától kissé zavaros vízben nagyon élt a fehér szín. Bár rugalmas, ellenálló az anyaguk, mégis alaposan összeharapdálva hoztam haza őket. Ha már a határon túli pergetéseket és a hőskort említem fel, bizony nem feledhetem a Duna-deltás gumizásokat sem. Nagyon sokszor kisegített a Sulina ágban is a jó gumi. Amikor nem sikerült fenekező, vagy egyéb kishalas módszerekkel megfogni a süllőt, akkor jött még a plasztikos pergetés is.

A sárga a Duna-deltában, is ellenállhatatlan 

Nagy előnye volt a módszernek, hogy elég gyorsan, több helyet is végig lehetett fésülgetni vele. A Duna alsó végén, tőlünk nagyon messzire is sokszor bizonyítottak a bevált modellek. A strapabíró, jó mozgáskészségű gumikat a gyártók nagyon eltalált színekben kivitelezték. Öröm volt a világos, neonos, vagy narancsos sárgák közt válogatni. Tisztától a zavarosig minden vízhez találhattam megfelelőt.

Színválaszték, minden helyzetre

Természetesen a legtöbb tapasztalatot azért idehaza, a mindennapos horgászatok alkalmával szerezhettem. Hogy milyen univerzális tud lenni egy-egy Mann’s gumi, azt több váratlan, és jónéhány célzottan pergetett harcsa is bizonyítja. A Merenyei tározón például váratlanul, süllőre vezetgetett tvisztereimre vágott rá egy-két bajszos. A finomabb szereléssel az akadómentes vízen illett megfognom ezeket a nagyobb halakat is. Nagyon csábos tánca lehet az apró tviszternek, ha a kapitális harcsák is utána mozdulnak.  

Süllőnek szánt Mann’s twiszterre jött

A hosszú időszak megtapasztalásai közt azért szerepel az is, hogy plasztikban is sokszor bizonyít a nagy „műcsali nagyhal” elmélet. Immár a mi Dunánk emlékei, élményei, hogy milyen sokszor adott nagy halat, a már „minden mindegy” alapon kapocsba akasztott arasznyi Mann’s Shad.

Itthon történt, hogy egy fél délután egyetlen rávágásunk sem volt egy ismert süllőtartás oldalán. Végül hazamenetel előtt, egy nagyméretűre cserélt, tizenöt centis gumira csak rárobbant egy nagy süllő. Ott, ahol számtalanszor végig vezettük a kisebb méretű gumihalakat.  

Nagy gumira nagy süllő a dunai csónakban

A régi fényképek eszembe juttatják a konkrét eseteket. Ám ezek a halak, a sok pergetés mutatta meg, hogy melyek az eredményes modellek. Melyek a megfelelő, figyelemfelkeltő méretek, a csábos színek. A kapásokon, fogásokon keresztül volt minden megtapasztalható. Ha már a színeket említem, akkor azért a kombinációkról sem feledkezhetek meg. Ugyanis süllőre a csillogó zöld és sárga, csukára pedig a pirossal kombinált sárga szín nagyon fogós tud lenni.

Egy nagyon eredményes színkombináció 

A csuka szereti nagyon a sárga testű, piros farkú twisztert

Átlagos víztisztaságnál ezek nagyon eredményesek. Mivel a Mann’s gumikkal jól fogható csuka is szóba jött, ezért az Action Shad-et is fel kell említenem. A kishalas teste mögött nagy veretéssel, lobogósan hullámzik a farok Ez a csukáknak, feketesügéreknek kibírhatatlanul.

A csukára fogós a Mann’s Action Shad és a Swimmin Grub

Már a kezdetekben is széles volt a választék

Nem tudtam megállni, hogy egy picit ne kapkodjak bele az ajánlásokba, hisz azt szeretném, hogy a tapasztalatokkal még nem rendelkező pergetőknek egy kis segítséget is jelenthessenek a sorok.  Pedig, valóban csak azt szerettem volna elmondani, hogy milyen régóta, vagy talán azt is, hogy miért kedvencem a Mann’s gumi. Ha ismét rápillantok a képekre, röviden azt válaszolhattam volna: mert nagyon eredményes vele a plasztikos pergetés.   

Bokor Károly