Az egyik legfogósabbnak gondolt - s mint bebizonyosodott egyben legolcsóbb - Wizard pilker nemcsak a balatoni mólókon aratott kimagasló sikereket. Bíztam benne, tudtam, hogy máskor, a balatonihoz képest merőben eltérő körülmények között is működni fog. Ahhoz, hogy az édesvizek királyát kapjam horogvégre vele, már több idő és tapasztalat kellett. De eljött a Slice ideje, a nyár második felére a csurgói harcsák is megtanulták a nevét. Nem mondom, hogy minden simán, veszteségek nélkül ment, de a jelentős távolság mellett a sekély vízben történő csalivezetés nehezítő körülményeit sikerült megoldani vele.

Harcsás szájszéli akadás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

A nagyon lassan mélyülő meder miatt a harcsák a parttól kb. 60 méteres távolságon belül nem mutatkoztak, vélhetően az adott sávban fellelhető kagylópadok marasztalták ott őket, illetve a táplálékhalakat. A táv leküzdésére szóba sem jöhettek a korábban máshol bevált wobblerek, sőt még a közepes, vagy nagyobb méretű támolygó kanalak sem. Csak a 30 gramm fölöttiek voltak képesek addig elszállni, de bevontatásnál a legnagyobb odafigyelés, vagy tempóváltoztatás ellenére is szántották a feneket, s akadtam-szakadtam minden létezőbe, ami az útjukban volt. 

A Wizard Slice lett a jó választás. Jó súlya miatt nagyon messzire tudtam küldeni, és közepes tempóval vezethettem elakadás nélkül pont a fenék fölött!

Az alkonyati időszakban jól mozdultak a harcsák, a kapásukat nem lehetett mással összetéveszteni. A legjellemzőbb megtolós kapások a műcsali vízbe érését követő tíz, tizenötödik másodpercben jelentkeztek, vagyis a visszafogott, közepes tempóval vezetett csali maximum 8-10 métert tehetett meg a támadásig. 

A hosszú és pontos dobás mindennél fontosabb volt.

A nehéz kanálvillantókkal ellentétben már a 15 grammos pilker is használható volt!

A technika fontos momentuma volt a dobás vége előtti „zsinórsimítás”, vagyis a zsinór kiegyenesítése még a csali vízbe érkezése előtt a felkapókar jó időben és kézzel (!) történő átváltásával. Minderre azért volt szükség, mert a kb. 60-70 centis vízben nagyon hamar, késlekedés nélkül kellett megkezdeni a lassú-közepes ütemű bevontatást, természetesen amennyire lehetett, felemelt bottal!

Amennyire lehetett, felemelt bottal pergettem, ez a Slice-nél bevált, a nehezebb harcsás kanalaknál nem.

Nélkülözhetetlennek számító piros tollas horog. Aki harcsára perget, jól tudja mekkora a jelentősége.

Hihetetlen hogy el tudnak „bújni” ekkorka vízben is, pedig nem volt kicsi.

Éhes pilkeres harcsa. A Slice gyári horga bőven bírja az ilyen erőpróbát.

Forrás: Halmos Mihály