A gyönyörű napsütés ellenére csípős hideg idő fogad, mikor kiérek a kikötőbe és bár csupán néhány méterre parkolom le autómat tőle, a lebukni készülő nap sugaraitól mégsem látom a csónakom. Különleges alkalom a mai, hiszen ebben az évben ez az utolsó. A Ráckevei (Soroksári)-Duna horgászai körében jól ismert és a legkevésbé sem várt évente ismétlődő esemény, amikor december első napjától általános horgászati tilalom lép életbe 20:00 és 06:00 között. Mint rendesen, ilyenkor igyekszem élni az utolsó éjszakai horgászat lehetőségével, hiszen számomra ez jelenti a pontyhorgászat ékkövét.
Az éjszaka titkokat rejtő, varázslatos hangulatot áraszt és még akkor is felejthetetlenül szép emlékekkel ajándékozza meg a magamfajta horgászt, ha esetleg nem is sikerül zsákmányt ejtenie. Nappal azonban, amikor a fény éles körvonalakat rajzol a világnak, megtörik ez a varázs, rideg realizmussal szembesülve kell tapasztalnom, hogy az éjjel még a lábaim előtt hömpölygő, misztikus folyó reggelre letisztult víztömeggé silányul.
Azért, hogy ezt a varázslatot még egyszer, idén utoljára átélhessem, az november 29-ei este (30-án csak éjfélig horgászhatnék, hiszen szabály szerint 1-én 0 órától 6 óráig már tilos) a vízparton talált annak ellenére, hogy nem teljesen a terveim szerint alakult a kezdés. Kora délután szerettem volna kiérni, hogy a táborépítést követően legyen időm még a fényváltás előtt bevetni készségeimet, azonban egy kissé elhúzódó családi program miatt sötétedéskor értem csak ki, és már a lemenőben lévő nap fényénél pakoltam be a csónakomba, pedig ekkor még csak fél öt körül járhatott az idő. Hiába, télen korábban sötétedik. A vízi út a stégig gyönyörködtető volt, hiszen a bíborszínben pompázó naplemente megfestette az engem körülölelő tájat, miközben csónakom az RSD víztükrét megtörve, vidáman szelte a habokat.
A bíborszínben pompázó naplemente megfestette a tájat
A dőlőbójámhoz érve elvégeztem az alapozó etetést, melyet ezúttal kifejezetten szűkre szabtam, így összesen 18-20 szem felezett a bojlit juttattam a vízbe, majd sietve kötöttem ki stégemnél. Úgy döntöttem, hogy a sátorállítást hagyom utoljára és csak akkor foglalkozom majd vele, ha végszerelékeimet már a helyükön tudhatom. Tettem mindezt annak ellenére, hogy tartottam az ilyenkor jellemzően nagy mennyiségben képződő és lecsapódó pára áldásosnak távolról sem nevezhető hatásától, melynek köszönhetően a szabadban hagyott felszerelésünk olyan vizes lesz, mintha egy kiadós eső áztatta volna el. Csak remélni tudtam, hogy döntésemnek hála nem kell – már csak a várható hideg miatt is - az egész éjszakát nedves hálózsákban töltenem. Mint ahogy azt előre elhatároztam, az egyik botomat főzött 20 mm-es Sweet Chili ízesítésű Big One, a másikat oldódó szintén 20 mm-es Red, Cajun fűszer kivonattal ízesített The One bojlival csalizva vetetettem be dőlőbójám mellé, az etetésem szélére.
Főzött 20 mm-es Sweet Chili ízesítésű Big One, és oldódó szintén 20 mm-es Red, Cajun fűszer kivonattal ízesített The One bojlikat vetetettem be
A hidegvíz miatt természetesen megfaragtam és az ízazonos dippjeikkel aromásítottam a bojlikat, illetve lefinomítottam a végszerelékemet is, így a megszokott helyett ez alkalommal 6-os horgokat használtam, melyeket 15 librás előkezsinórra rögzítettem. A távolságokat már előre kimértem és most először az un. gumis klipszelést alkalmaztam, melynek hála pontosan meg tudom horgászni a kívánt területet, azonban ha testesebb hallal hoz össze a horgászszerencse, akkor a gumiklipszet nemes egyszerűséggel eltépve a hal szabadon húzhatja a zsinórt, annak veszélye nélkül, hogy az esetleg elszakadna. További előnye a gumiklipsznek, hogy nem töri, és így nem gyengíti meg a zsinórt. Miután ezzel megvoltam, végre nekiállhattam a táborépítésnek.
Végre nekiállhattam a táborépítésnek.
Csak mikor helyére került a sátorban az ágy és elhelyeztem bent mindent, csak ekkor volt időm végre meglassulni annyira, hogy átadjam magamat a természet és az abból fakadó horgászat gyönyörűségének. Fotelembe huppanva ábrándoztam az előttem álló éjszakáról és várva várt kapások nyújtotta izgalmakról. Miközben hűlni kezdett a levegő, köd ereszkedett a tájra, és már nagyjából negyven méterre szűkült a láthatár, mikorra teljesen besötétedett. A mögöttem elterülő erdőből csörtetés hallatszott, de a titokzatos éjszakai vándor kimért mozgásából biztosan tudtam, hogy egy őz lábai alatt törik az avar. Kicsivel később ebbe a szimfóniába becsatlakozott két bagoly is, melyek gyereksíráshoz hasonló, kissé hátborzongató hangon felelgettek egymásnak, megtörve ezzel a csendet. Fotelemben ülve gyönyörködtem a mindent körülölelő éjszaka fenséges szépségében, majd valamikor este tíz és tizenegy között behúzódtam sátramba, mert a már emlegetett páralecsapódás miatt kezdett átnyirkosodni ruházatom. Bekapcsoltam a sátorfűtést, amely szerintem a téli horgászatok nélkülözhetetlen kelléke, elköltöttem vacsorámat és egy bögre forró tea elkortyolgatása után pihenőre tértem.
A sátorfűtés a téli horgászatok nélkülözhetetlen kelléke.
Ágyamban fekve tovább hallgattam a baglyok szócsatáját, amely egyre halkabban szólt, ahogy közeledett a pihentető álom. Pontban éjfélkor, amikor a legmélyebben aludtam, akkor ébresztett fel a kapásjelző ellentmondást nem tűrő hangja, miközben jobboldali botomról valami visszafogott tempóban vitte a zsinórt. Ágyamból kiugorva megemeltem a botot és örömmel konstatáltam, hogy megvan halammal a kontaktus, tisztán éreztem ütemes mozgását. A rövid fárasztás közben ismét tudatosult bennem, hogy mennyire szeretem az ilyen mindent átható sötétségben zajló folyami csatákat. Miután végre szákba terelhettem a gyönyörű tőpontyot, igyekeztem minél kevesebb ideig a hideglevegőn tartani, ezért gyorsan készítettem vele egy közös fotót, majd útjára engedtem.
űVégre szákba terelhettem a gyönyörű tőpontyot
A frissített szereléket visszadobtam és bebújtam a még mindig kellemesen meleg hálózsákomba, ahol perceken belül el is nyomott az álom. Rövidre sikerült pihenés után, nagyjából fél órával később ismét kapásra ébredtem, és ezúttal is a jobbos botom sült el, melyet nem régiben frissítettem. Mikor végre a közelembe ért halam, felkapcsoltam a fejlámpát, melynek fénye késként hasított az éjszakába, élesen kirajzolva a stég mellet még mindig küzdő ponty körvonalait. Szinte szürreálisnak tűnt a látvány! Mikor szákoláshoz készülődtem, meglepődve vettem észre, hogy a szák bizony hozzáfagyott a pontybölcsőhöz!
A szák bizony hozzáfagyott a pontybölcsőhöz!
Kiszabadítva a hálót jeges fogságából, megmerítettem a halat, majd kivettem szákom merítőfejét az Y adapterből és a hálót feltekerve a bölcsőre emeltem ellenfelem. Egy gyors fotózást után visszaengedtem pontyomat éltető elemébe és frissítettem a botot.
Egy gyors fotózást után visszaengedtem pontyomat éltető elemébe.
Miután több esemény nem történt az éjjel, mínusz 3 fokkal köszöntött a reggel.
Mínusz 3 fokkal köszöntött a reggel.
Befagyott a kézmosásra szánt víz, jég borította a felszerelést.
Ébredést követően elkezdtem összepakolni, lebontani a tábort, idén utoljára. Ekkorra már olyan sűrű ködpaplan takarta a tájat, hogy a kiteljesedő világosság ellenére sem volt több, mint tíz méter a látótávolság.
Sűrű ködpaplan takarta a tájat.
Annak ellenére, hogy szeretem a ködöt, mert sejtelmesebbé teszi a világot, teret adva ezzel a fantáziának, mesebeli kalanddá varázsolva a horgászatot, a hazaút miatt voltak kétségeim, mint utóbb kiderült, nem is ok nélkül. Szinte vakon vezettem a csónakot a kikötőig a tejföl sűrű szürkeségben, miközben a tájékozódási pontokként szolgáló partmenti fák, csak nagy ritkán mutatták meg magukat egy-egy pillanatra.
Szinte vakon vezettem a csónakot a tejföl sűrű szürkeségben.
Ennek aztán meg is lett a következménye, mert bár elővigyázatosságból lassan, körültekintően haladtam, a rossz látási viszonyok miatt az ismerősnek tűnő, kiugró nádfalnál befordulva, meglepődve tapasztaltam, hogy ez bizony nem a kikötőm előtti lagúna, hanem egy nagyon-nagyon rövidke öböl.. Gyorsan hátramenetbe kapcsolva elkerültem az ott található stéggel való találkozást, majd visszakanyarodva a főágra, csónakomat végre a saját pihenőhelyére kormányoztam.
Miközben felszerelésemet a csónakból az autóba pakoltam végig akörül jártak a gondolataim, hogy bár hideg, ködös idővel búcsúzott tőlem a folyó, mégiscsak megajándékozott ezúttal is két csodaszép, egészséges ponttyal és az alacsony hőmérséklet, és fáradtság ellenére már most alig várom, hogy ismét a partján tölthessek egy újabb éjszakát!