A nyári pergetés nem tartozik a kedvenceim közé, aminek főként a nagy meleg, a sok szúnyog és a csatornák medrében és partján túlburjánzó vízinövényzet az oka. Ilyenkor ráadásul a táplálékhalak is hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésre, ami csak nehezíti a dolgot. Az UL pergetés viszont ilyenkor is élvezetes és egy jó adag szerencsével olyan halak is a horogra akadhatnak, amelyek (velem ellentétben) egyáltalán nem finomkodnak…
Kedvenc kis folyómon a nyár igazi böjti időszak. Az évek óta fennálló vízhiány és a túlburjánzó növényzet szinte a nullára redukálja a meghorgászható helyek számát. Hal viszont bőségesen van benne szerencsére, de sokszor csak gyönyörködni lehet bennük a parton sétálgatva, a megfogásukra esély sincs. Nagyon kevés olyan kis nyiladék áll rendelkezésre, ahova egyáltalán be lehet dobni a műcsalit, az meg már fél siker, ha az első dobás után nem egy kupac salátával sikerül kivenni.
Alig látszik a víz a növényzettől.
Sokszor így jön vissza a csali...
…de a növényzetben sok szép sügér lakik.
A kemény terep ellenére a sikeres halfogáshoz elengedhetetlen az UL felszerelés, hiszen a meder alján lapuló növényzet felett kell pöcögtetni a csalit, nem szabad, hogy az lesüllyedjen. Ezért a télihez képest is kisebb L&K MICRO JIG fejet kell alkalmazni, ha plasztikot akar az ember felkínálni. A sok növényzet következménye továbbá, hogy megszűrik a vizet, így gyakran olyan tiszta, mint a leghidegebb hónapokban. A halaknak ebben a közegben gyanús a rikító szín, így a sötét, átlátszó, zöldes és lilás színeket részesítem előnyben.
Természetes színű nyári MANN’S twisterek és L&K MICRO JIG fejek.
Nem bírt neki ellenállni.
Ha a plasztikok mindig elakadnak, akkor érdemes süllyedő wobblereket is bevetni, amelyeket a jigeléshez hasonlóan szoktam vezetni: bedobás után néhány másodpercig hagyom süllyedni, majd belerántok egy picit, aztán megint hagyom süllyedni, megint belepöccintek egyet és így tovább.
A süllyedő SALMO HORNET ilyenkor is eredményes.
A két kedvenc színem.
A felszerelés leggyengébb pontja ilyen körülmények között a főzsinór. Ha túl vastagot választunk (amit egyébként a hínár indokol), akkor nagyon nehéz lesz a precíz csalivezetés kivitelezése (pláne ha feltámad a szél), ha pedig vékonyítunk, akkor az esetlegesen megakadó nagyobb halak kifogásának esélye csökken. A WFT szortimentjében azonban erre is lehet találni kompromisszumos megoldást, méghozzá a Gliss Monotex Trans névre hallgató fonott zsinór képében. Egyszerűen úgy jellemezném, hogy a monofil, a nanofil és a fonott zsinór jó tulajdonságai vannak összerakva ebben a termékben. Nyúlása a monofil damillal ellentétben gyakorlatilag nulla, míg a kopásállósága sokszorosa a nanofil zsinóréhoz képest és a magas szakítószilárdságát a fonottól „örökölte”. Az UL pergetés szerelmeseinek mindenképp ki kell próbálni!
A monofil- nanofil- fonott trió jó tulajdonságait „örökölte” a Gliss Monotex Trans.
A zsinórnak (és a szerencsének) köszönhetően sikerült „kibányászni” ezt a szép csukát a dzsungelből.
Ilyen precíz zsinórhoz jó orsó is szükséges, ugyanis egy rossz zsinórképpel rendelkező orsóval már néhány dobás után összegubancolódhat a cérnavékonyságú zsinór, nem beszélve a finoman hangolható fékrendszerről. A jól bevált 2000-res WIZARD SPIN II erre a feladatra is kiválóan alkalmas.
2000-res WIZARD SPIN II erre a feladatra is kiválóan alkalmas.
A lágy pöcögtetéshez (és hogy a horgászat valóban élmény legyen) szükséges UL tulajdonságokkal rendelkező, rövid, tűspicces botot választani. A WIZARD SAMURAI SPIN 180 centi hosszú, 0,5-5 gramm dobósúlyú pergető botjával ez teljesül és biztonságban érezhetjük magunkat akkor is, ha komolyabb halat kell a töklevelesből kifordítani.
Vékony, kicsi botocska, mégis hatalmas erőtartalékokkal rendelkezik.
Remélem tudtam néhány hasznos tanácsot, ötletet adni azoknak a Sporttársaknak, akik hozzám hasonlóan nyáron is szeretik/ szeretnék pergetőbottal a kezükben vallatni a kis csatornákat, ahol a halak ugyan nem finomkodnak, de nekünk kell.
A szépség a részletekben rejlik.
Írta: Ország Bálint
Fotózta: Ország Bálint