Az elmúlt hetek időjárása nem kifejezetten kedvezett a békés halas horgászoknak, hiszen napokon, sőt, heteken keresztül jég alatt voltak az állóvizek, tavak, holtágak. A 2024-es év első napjai azonban horgászati lehetőséggel kecsegtettek, amit természetesen ki is használtam! Felkerekedtem és célba vettem kedvenc vizemet, a Törökbálinti Horgászparkot! Ezúttal azonban nem nagytávolságú, pontyos pecára készültem, hanem valami egészen másra. Hogy mire? Az alábbi sorokból kiderül!

A keszeghorgászat a szívem csücske, imádom fonott főzsinórral fárasztani a termetes dévéreket, hiszen semmihez sem hasonlítható érzés az, amikor egy 70-80 dekás dévér elkezd „bólogatni” a megakasztást követően. Egy ideje már kíváncsi voltam, hogy hozza-e ezt az érzést egy finom method peca is, melynek célhalai szintén lehetnek a termetes dévérek. Törökbálint nemcsak a ponty, hanem a keszegállományáról is messze földön híres, nem véletlen, hogy télen minden szabadidőmben itt kergetem a keszegféléket. Ezúttal a versenyoldalon választottam helyet, annak is valahol a közepén ültem le és álltam neki az előkészületeknek. 

Január első napjain a szép idő horgászatra csábított!

A method feeder horgászat eszköztára mára már olyan szélessé vált, hogy nemcsak „durvulni”, hanem finomkodni is a végletekig lehet a módszer keretein belül maradva, így gyakorlatilag bármire lehet method technikával horgászni. Persze minden esetben a körülményekhez kell igazítani a felszerelést és a csalogatóanyagokat, így tettem természetesen én is. Törökbálinton érdemes a dévéreket is a parttól távolabb keresni, főleg a téli időszakban. Itt persze nem 90-100 méterekre kell gondolni, de 50-60 méterig célszerű benyúlni, ha igazán jót szeretnénk horgászni. 

Etetőanyagnak erre a horgászatra egy újdonságot hoztam magammal, egy zöld színű, nagyon erősen hallisztes keveréket, amely nagy mennyiségben tartalmaz mikropelletet is. Egy olyan etetőanyag ez, ami nagyon halas, ugyanakkor édes aromával van ellátva, így minden szempontból ideális választás ez a hideg vízi horgászatokhoz. 

A Concourse széria Sweet Green Groundbait tagja mára elkészült és mindenki számára hozzáférhető. 

A mikropellet jelentős részét kirostáltam, hiszen nem szerettem volna túl sok „tartalmat” a vízbe juttatni.  

Egyetlen apró trükköt eszközöltem mindössze a kaja előkészítese során, mégpedig azt, hogy az etetőanyagban lévő mikropellet jelentős részét kirostáltam, hiszen semmiképpen sem szerettem volna jóllakatni a halakat idő előtt, a célom mindössze annyi volt, hogy a finomszemcsés keverékkel felkeltsem a figyelmüket, majd a csalimmal megfogjam őket. 

Téli dévér és pontycsemege. 

Amíg a kaja elkészült, összeállítottam a felszerelésemet, melynek egy igazán sarkalatos pontja volt ezúttal, egészen pontosan az utolsó 12,5 centiméter. Igen, amennyiben finom method horgászatról beszélünk, a végszerelék, azon belül is a horog, az előke és a csalitüske jelentősége hatalmas! A nagyon hideg vízben ugyanis a dévérek és a kárászok borzasztóan érzékenyek a horog, jobban mondva a horog-tüske-csali egység súlyára, hiszen rendkívül óvatosan, aprócska, erőtlen szívásokkal táplálkoznak csak ilyenkor. Kulcsfontosságú, hogy a lehető legjobban kikönnyítsük a horgunkat, mindezt ráadásul úgy, hogy közben a csalink és a horgunk is aprócska legyen. 

Könnyű, Fine Carp horgot választottam 14-es méretben ehhez a horgászathoz. 

A horog mellett a hajszálvékony csalitüske is nagyon fontos az eredményesség szempontjából. 

A 14-es, vékonyhúsú horgom alá egy nagyon különleges tüskét kötöttem, ami házon belüli fejlesztés eredménye. Egy olyan, mindössze 0,3 mm „vastag”, slim csalitüskét álmodtunk meg, ami a megszokott, „fine” tüskékhez képest észrevehetően nagyobb füllel rendelkezik, valamint két szakálla ellentétes irányba áll. Nagyon apró dolgok ezek, azonban a használat során bizony elképesztően nagy segítséget jelentenek! Hogy miért? Mert a megnövelt fül miatt sokkal könnyebb megkötni a tüskét, a dupla, ellentétes irányú szakállnak köszönhetően pedig sokkal jobban tartja akár a puha csalikat is, mindezt úgy, hogy közben a tüske szinte súlytalan. 

A megnövelt fül nagy könnyebbség a kötés során! 

A korábban említett 14-es, könnyű horoghoz és a vékony, 6 mm-es tüskéhez már csak a megfelelő csalit kell megtalálni és kezdődhet is a finom method peca! Jó ideje dolgozunk már egy kisméretű, nagyon attraktív, oldódó csalicsaládon, ami nemcsak a legkiélezettebb versenyszituációk során, hanem a téli, finomkodást igénylő horgászatokon is jó szolgálatot tehet. Egy olyan wafter csalin, ami nemcsak különleges formája miatt, hanem gyorsan oldódó anyagának és erős aromázottságának köszönhetően is kiváló eszköze a pörgős, sokhalas horgászatoknak. A Concourse Twister Minikről van szó természetesen, melyek mostanra elkészültek, így a téli, keszeges-methodos horgászataim egyik legfontosabb elemei lettek. 

Természetesen ez a csali is sok különböző ízben és színben rendelkezésre áll, azonban amennyiben a keszegfélék a célhalak, érdemes a nagyon édes és nagyon élénk színű variációk használatát előtérbe helyezni. Nekem egyértelműen két típus vált be a legjobban a keszeghorgászataim során, melyek a fehér-narancssárga mangós, illetve a narancssárga-rózsaszín eper-tintahalas.

A legtutibb finom methodos csalik! 

Gyors oldódásuknak fontos szerepe van a hideg vízi horgászatok során. 

Végezetül essék szó a horgászat technikai részleteiről is! A keszeghorgászat során, függetlenül attól, hogy klasszikus, feeder vagy pedig method szerelékkel pecázunk, két dolog fontos igazán. Az egyik a pontosság, a másik pedig a megfelelő ütem. Azt gondolom, hogy a csalogatóanyagok mellett e két tényező határozza meg leginkább, hogy mennyire lesz mozgalmas a horgászatunk. A pontos peca 50-60 méteres távolságban egy lágy, finom bottal szeles körülmények között korántsem egyszerű így, ha nem vagyunk kellően magabiztosak, inkább válasszunk egy rövidebb távot. Sokkal kifizetődőbb ugyanis egy kicsit közelebbre jóval pontosabban horgászni, mint bentebb pontatlannak lenni. 

A dévérek meghálálják a pontos, ütemes horgászatot.  

Én a 360-as botommal 55 méterre horgásztam a szóban forgó alkalommal, ami közel a maximuma a felszerelésemnek. Azonban szeretem feszegetni a határokat, na meg akkor tudunk fejlődni, ha kilépünk a komfortzónánkból! Erre a távra, főleg akkor, ha erősebb szél lengedezik, érdemes 40 grammos, L-es méretű kosarat választani, természetesen vezetőszárral ellátva, hiszen kell a súly ahhoz, hogy a repülő végszereléket ne tolja el a szél túlzottan a klipsz megakadásának pillanatában. Mivel a keszegezés egy alapvetően pörgős, sok dobást igénylő horgászat, 30-40 perc dobálás után biztosan rááll a kezünk a technikára, így a peca is egyre pontosabb lesz. 

A 360-as Concourse bottal élmény a keszegezés. 

A horgászat megfelelő ütemének meghatározása volt a legnehezebb feladat, hiszen sokáig 5-6 perces ritmusban dobtam, azonban be kellett látnom, hogy ez bizony sok. Akkor tudott igazán felpörögni a halfogás, amikor lényegesen gyorsabb, 3 perces ütemre váltottam. Még a jéghideg vízben is igényelték a dévérek a kaját és csak akkor maradtak a meghorgászott hely közelében, ha kaptak folyamatosan egy keveset. 

A kosarat úgy töltöttem, hogy a felcsalizott horgomat nem rejtettem el, hanem azt helyeztem elsőként a töltőszerszámba, majd csak ezután következett az etetőanyag. Így már a kosár fenékre érését követő pillanatokban számíthattam kapásra. Egyébként ez is volt a jellemző, tehát vagy azonnal kapásom volt, amint a kosár feneket ért vagy meg kellett várnom a 3 percet és ekkor kezdett el himbálózni a spicc. Amint ráéreztem a megfelelő ütemre, minden sokkal zökkenőmentesebb lett és a halfogás folyamatossá vált. 

Nagyon élvezem ezt a fajta horgászatot! 

Szerintem borzasztóan jó peca ez, hiszen dévérezés közben rengeteg dobás és sok kapás teszi mozgalmassá a napot! Felüdülés időnként egy jót methodzni keszegekre, hiszen a lágy botokkal, pici horgokkal legalább akkora élmény egy-egy jó dévért szákba terelni 50-60 méterről, mint a „nagyágyúkkal” kivezetgetni a pontyokat 110 méterről. Érdemes kipróbálni ezt a stílust is! 

Szabó Bence