Vannak az általam sokat használt kistavas 270-330 centis rövidebb botok no meg az általános és nagyobb távokon is bevethető 360-390-es parittyázók…aztán összetalálkozom egy 420-as bombázóval, amitől szinte leesik az állam... kipróbáltam a CXP Distance Method ’’hosszúpuskát”!
Több okból sem szoktak a kezemben ilyen méretek landolni. Egyrészt az általam pecázott helyek és távolságok elérhetőek a rövidebb variánsokkal, másrészt a 175 centimhez optikailag szerintem nem illik ez a hosszúság, harmadrészt a hosszal egyenes arányban növekszik a bot súlya és a blank átmérője. Jómagam pedig a minél kecsesebb, légiesebb könnyed pálcákat preferálom.
Ennek ellenére van, hogy ki kell lépni a komfortzónából, így kerül hozzám a 420-as hossz.

3+3 tag, megnyerő színválasztás
Hát lássuk az előnyeit! Kézbe véve mintha irodalmi dimenzióba lépnék, hisz a 300-as Fine botomhoz képest úgy festek vele, mint Toldi a petrencés rúddal. Nyilván játszi könnyedséggel tartom, csak mintha karcolni lehetne vele a horizontot.100-150g dobósúlya és IM10-es karbon teste jókora terhelhetőségre utal. A 3 spicctagból a 4 unciás üvegszálas, az 5 és 6 unciás karbonszálas.

100-150g mindenre is elég!
A számokat nézve biztosan erős bot, nagy távolságok horgászatára született, amihez talán az egyik legalkalmasabb orsót csavartam fel hozzá: Ez a Carp Expert Uni Method 6000 LC. A kúpos forma és lassú dobemelés melletti nagy áttétel a távoli horgászat receptúrájának alap elemei, így harmonikus párost alkot a szett.

Se nem kicsi, se nem nagy…pont jó..maradhat?!
Hipp-hopp felnyalta a 300 méter 22-es method zsinórt, amihez a CXP Go Green Pro Method XL 60g-os kosarakat választottam. Ezek Rapid method pellettel jól megtömve-sapkázva sem jelenthetnek gondot, nem feszegetik a dobósúly felső határát, viszont annál pompásabban lehet reptetni. Szerintem technika nélkül is bárkinek megy a 80 méter és ha kombinálódik az évek meg a rutin egy kerek vállizommal, erre még rámegy plusz 50-60 méter.

300 métert pont felveszi az orsó, a bot karakteréhez pedig jól áll a 22-es méret.

A pellettel töltött 60g-os XL kosarak partiban vannak a dobósúly tekintetében.
Lényegében ezzel az összeállítással látogattam el 2 tóra is. Elsőként egy Kisorosziban található, egyesületi kézben lévő bányató partján kapott terhelést a Distance 420. Igen változatos mederrel, kagylópadokkal megáldott tó. Nem lehet körbe ülni, L alakban találhatóak horgászállások és inkább 90 méter felett könnyebb lépre csalni a bajuszosokat. Mivel a nap korán horizont alá bukik, egy délutáni rapid peca is könnyen sötétbe torkollik. Ilyenkor nagy segítség az Ibite MS kapásjelző. Folyamatos zöld fénnyel jelzi a spicc hollétét, és akár maszatolós vagy vehemens kapásról legyen szó, a zöld fény átvált pirosra. Nagyon kontrasztos, így a baráti beszélgetésből is gyorsan felocsúdik az ember!

Ibite MS kapásjelzővel nem kell sötétben szuggerálni a spiccet

Várva várt, kései látogató.
Semmi előkészület csak egy doboz rapid pellet, twister csali, két leszúró és az Ibite kapásjelző. 3 óra alatt két kapás köszönt be a beszélgetésbe, egyik Józsi cimborámnál a másik pedig nálam. Félve a váltakozó púpok és kagylópadok okozta zsinór sérüléstől, a megszokottal ellenkezőleg most azonnal felfelé erőltetve a halat indult a fárasztás. Mindkettőnknek az apraja jutott, a 4 kg-os méret miatt nem kellett a botnak erőlködnie. Dolgozik így is a Distance de nem ez a méret okozza neki a nyélből hajlást. Tapasztalat szerzésnek elsőre ez sem rossz!
A következő héten már tervezett útra készítettem be a ’’hosszúpuskát’’. Itt már napokat fogok tölteni, lesz éjjel és nappal is lehetőség pontosan a kialakított etetésre, és aköré pecázni. Emellett bojlis készséggel is tervben volt a vadászat amire a szokásos magos-tigrismogyorós etetéssel indultam, hogy lépre csaljam a nagyobb testű pontyokat!

Mindennek az alapja…kukorica-búza-tigris október végén is!

Teljesen egyszerűen egy tigrismogyorós bojlival.
Szóval mindkét (bojlis és feeder botra) etetésem alapja magmix, de teljesen ellentétes irányban. Míg a boljis bot a stéggel szemben került behúzásra, addig a feeder a stéghez képest jobbra, így egy rodpod-on békésen megfért a két készség és még a kapásokat is úgy adta át a feeder ahogy azt illik.

Gyönyörűen-feszesen kapásra várva.
Az első délután és az este csendje igazán meglepett mert érdemben csak a bojlis felszerelés hozta az elvárt halakat, a jobb oldalon csupán keszeg és kárász kapásokig sikerült eljutni.

Elvesznek benne, de ők is megérdemlik a segítséget!

Hiába a szép fogás, nem onnan és arra jött amit szeretnék! Megy a gondolkodás!
Folyamatosan töprengtem az ok-okozaton, hiszen az etetés ugyan az, a csalik részben eltérnek, hiszen a bojlison Tigris mogyorós bojli 1db TigAir Nut könnyítéssel, míg a feeder kosárban csalitüskén 1 szem TigAir Nut. Mitévő legyek, hogyan derül így ki mit tud a Distance? Teljes fordulat, lecseréltem a method kosarat és felkötöttem a 22 method zsinór végére egy méteres leadcore előkét a 80 grammos kavicsommal. A csalizás pedig ahogy eddig bojlival kiegészülve. Beadta!

Végre a Distance 420 is beadta, így már leplezetlen az öröm!
Az este utolsó látogatója, de feeder botra, igaz stílusidegen végszerelékkel. Ezek után nem volt okom panaszra, igaz az éjszaka csendben telt, de nagy reményekkel indult a másnap! Azért kíváncsian visszaálltam a method kosaras szerelékre, de órákon át csak kárász és keszeg akadt a horogra. Gondoltam itt az ideje kipróbálni meddig lehet röptetni a Distance 420-as bottal. Mivel rajtunk kívül közel s távol nem tartózkodott más horgász, senkit nem zavartam vele. Ha jobban meghúztam, a tó srégen sarki partján koppant a szerkó, ami 120 métert jelent! Fenomenális, annak tudatában, hogy 20g-mal több töltettel ez még jobbat repülne. De sem a hely nem alkalmas, illetve nagyobb kosár sem volt nálam. Ezek után visszakötöttem a 80g-os bojlis végszereléket (ehhez meg aztán végképp kevés a vízfelület) és behelyeztem oda, ahol eddig is methodoztam.

Amikor elkezd dolgozni a 420-as bot.
Apróbb maszatolás érkezett, és azt gondoltam, hogy ismét keszegek támadják a placcot, de a botot megemelve határozott ellenállás fogadott!

Ekkor már a sokadik amur-kirohanást csillapította a felső 2/3.
Viszonylag gyorsan a közelbe sikerült hozni, ahol már kirajzolódott a hosszúkás test, majd onnantól kezdetét vette az amurral való tényleges küzdelem!

Finoman ellen tartva veszi át a fárasztás java részét

A CXP Takara merítőfejben a 8kg-os amur is szinte kicsinek tűnik.
A nap folyamán már csak a CXP Distance 420-as feederrel sikerült halat fogni. Napközben több 8kg-os amur majd a kora esti órákban még párban érkeztek a 10-12 kg-os pontyok. Ebben a mérettartományban lehet igazán élvezni ez a botot, de a fárasztások közben és minden kirohanás alatt úgy éreztem, hogy még mindig van benne bőven tartalék.

Ez már az a méret, amihez érdemes a Distance-t bevetni.

A lebegő mérlegelővel kellő időt lehet neki adni a visszaengedéskor.

Az utolsó becserkészett bajszos, kellően megdolgoztatta a feeder botot.
Azután elnémult a tó és sem a helyváltoztatás, sem a szerelék, előke hossz vagy csali csere nem vonzott be újabb kapást. A búcsúszó helyett síri csendben telt el a hátralévő 12 óra. Volt idő átgondolni a látottakat és tapasztaltakat. Úgy tűnt ezen a tavon a method kosárral nem szimpatizáltak a fenéken járó nagyobb példányok. Sajnos rajtunk kívül mások is nulláztak a feeder technikával. De ha képesek vagyunk meglátni a lehetőséget, és rálépni a változtatás útjára akár még sikerhez is vezethet. Ennek köszönhettem, hogy többszörösen tudtam próbára tenni a CXP Distance 420-at.
Heincz András