Már régóta készültünk Varsányi Miklóssal, az Energofish Feeder Team versenyzőjével egy közös horgászatra, ám most, amikor végre összejött, azzal kellett szembesülnöm, és tett különösen kíváncsivá, hogy nem feederbottal, hanem rakóssal fogunk horgászni. Ráadásul nem is akármilyen apropóból kaptam a meghívást a kiskunhalasi Ezüst-tóra, hiszen Miklós a megrögzött feederes arra adta a fejét, hogy részt vesz az első ízben kiírt Free Style Rakós botos OB egyik elődöntőjén. Tette ezt annak ellenére, hogy számára továbbra is a feeder a fő csapásirány, arra teszi a nagyobb tétet, arra koncentrál.

Ez egyébként olyannyira igaz, hogy a method feederezést sem űzi, és egyelőre nem is tervezi beépíteni a horgászatába. Még annak ellenére sem, hogy a csapattárs Raffer Kristóf kérésére, éppen itt az Ezüst-tavon tett egy kivételt. Aztán nem csak elindult egy methodos versenyen, hogy segítse Kristóf felkészülését a szakág középdöntőjére, hanem több mint hatvankilós fogással meg is nyerte azt. A közben szerzett tapasztalatoknak is köszönhetően Kristóf döntőbe jutott, de az a tény, hogy a verseny végére rengeteg ponty és amur gyűlt össze a közeli etetésén, Miklós fantáziáját is megmozgatta. És szép lassan összeállt benne egy kép, amely arról szólt, hogy ezek a jó halak akár rakós bottal is elérhetők, a fogásuk pedig olya élmény, ami bőven megér egy kis kikacsintást a feederes világból. Persze Miklós is azok közül való, aki mindennek ellent tud állni, csak a kísértésnek nem, így csak napok múltak el, és azon vette magát észre, hogy benevezett a rakós botos pontyos bajnokság elődöntőjének itteni versenyére.

Nem semmi érzés, amikor az akasztást követő pillanatban a spiccből kiszaladó gumi szinte hasítja a vizet

SZ.L.: Hogyan is van ez Miki? A method verseny csak ritka kivétel, a rakós botost meg alig vártad? Honnan ez a csalfaság?

V.M.: Gyorsan szögezzük le, hogy miközben minden tiszteletem az úszós versenyzőké, nekem ebben a sokszínű és bonyolult szakágban nem sok tapasztalatom van. Az a kevés, amivel viszont rendelkezem, a rakózáshoz köthető, ráadásul annak is a pontyos részéhez. Tehát semmi match bot, vagy snecizés, de még a rakós dévérezés sem áll közel hozzám. Ezt a fajta pontyozást azonban mindig is szívesen gyakoroltam volna, de sok alkalom nem adódott rá. Most viszont úgy gondoltam, hogy élek ezzel a nagyszerű kezdeményezés adta lehetőséggel, azzal a kiegészítéssel, hogy a fókuszban továbbra is a feederezés van. A rakós pontyos verseny pedig egy üdítő, nagyon nagy aktivitású kikapcsolódás, különösebb eredménykényszer nélkül, a maga kihívásaival és izgalmaival együtt.

A nyolcliteres limitbe sok minden belefér, de érdemes kipuhatolni, hogy a helyi halaknak mi a kedvence

Az amurok például szeretik a Benzar féle fermentált magokat, de kaptak a rövidebb távon egy kevés Fermented mézes-ananászos etetőanyagot is 

Horgon az egyik felszín közelében akasztott halunk, de Miki még fárasztás közben is folyamatosan lövi a pelletet

SZ.L.: Eldőlt tehát, hogy bevállalod a halasi elődöntőt, ami persze együtt jár néhány tréninggel is. Ezeknek az egyikén vagyunk itt, amikor két barátoddal közösen próbáltátok finomítani az elképzeléseiteket, amivel majd a továbbjutás reményében horgászhatjátok végig a verseny két fordulóját. Mi volt a mai lecke? 

V.M.: Az olyan intenzíven halasított vizeken, mint amilyen ez is, az etetésen összegyűlő nagyszámú ponty és amur egy nagyon sajátos problémával, a gyakori testkapással és az ebből óhatatlanul is bekövetkező kívülről történő akasztással is szembesíti a versenyzőket. Márpedig az utóbbi több szempontból is komolyan befolyásolhatja az eredményességet, hiszen az ilyen fárasztásoknak nagyon bizonytalan a kimenetele, miközben hosszú a ráfordított idő is, amit jó eséllyel feleslegesen tölt vele az ember, mert a végén többnyire elmegy az így akasztott hal. És ha mindez nem elég, akkor ott a következő, ami maga a rémálom. A hal kiszalad, a gumi maximumig feszül, a horog kipattan, az úszó kilő, mint egy nyílvessző, és ilyenkor még jó, ha csak a szerelék megy tönkre, és nem a topszet. Vagyis a testbe akadást érdemes elkerülni. Az egyik lehetőség erre, hogy a vélhetően testkapásnak nem vágsz be, ami nem csak sok gyakorlást és tapasztalatot, hanem nagy önuralmat is feltételez. Ez azt jelenti, hogy amikor fenéken horgászunk, és testkapásunk van, akkor bevágás helyett csak óvatosan megemeljük, és szépen visszatesszük a szerelékünket. Én úgy gondoltam, hogy van más lehetőség is, ezért magamra vállaltam, hogy folyamatos pellet lövéssel megpróbálom vízközé, egészen a fölső harmadba csalni a halakat, és ott megfogni őket. Ekkor ugyanis nem oldalról, hanem alulról fognak a szerelékhez illetve a horoghoz közelíteni, amikor is jóval kisebb lesz az esélye a testkapásnak és vele együtt a külsős akasztásnak is. Hogy a versenyen ez az elképzelés jelenthet-e komoly alternatívát, nem igazán sikerült eldönteni, mert a tó sajnos nem a szokásos arcát mutatta. Ehhez a felszín közeli horgászathoz ugyanis kell a sok hal, mert ahol kevés van, vagy nem áll össze nagy tömegben, ott lőheted napszám a pelletet vagy éppen a magokat, nem fog a dolog működni. 

A rengeteg apró és falánk ponty teljesen ellehetetlenítette a csontival való csalizást

A lőtt pelletes felszíni horgászathoz a horog mellé is pellet került a csali gyűrűbe 

A szakáll nélküli horog előírás ebben a szakágban is, amint a monofil előkezsinór is

SZ.L.: Szerencsénkre azért volt néhány felszíni akciód és fogni is sikerült az alig ötven centis eresztékkel, miközben az is kiderült, hogy ez egy igen munkás, nagyon aktív horgászat, nem akármilyen izgalmakkal.

V.M.: Ez pontosan így van, hiszen percenként, vagy néha még sűrűbben kell lőni a pelletet, ráadásul minden alkalommal meg kell emelni a szereléket is, hogy a csali együtt mozogjon a beeső pellet szemekkel. Most közel két órát próbáltam ezt a felszínre csalogatós módszert, mégpedig az első órai fenékhorgászat után, amikor főleg az egyre gyakoribb testkapások jelezték, hogy gyülekeznek lent a halak, még ha nem is úgy ettek, ahogy azt mi szerettük volna. A további időben pedig újra a fenékhorgászatot próbálgattam, felváltva a közelebbi, főleg amuroknak szánt etetésen, illetve bent is, ahol akár a sok belőtt és lehulló pellet is javíthatta volna az esélyeimet. A remélt haldömping azonban nem alakult ki egyik helyen sem, de jó néhány akciót követően mindenhonnan sikerült halat fogni. Végül is öt pontyot és amurt tudtam szákba terelni, amivel nem lehetek túlságosan elégedett.

A topszetekbe 2,2-s és 2,4-s hibrid gumi került, 22-s és 18-s főzsinórokkal, valamint egy mérettel vékonyabb előkére kötött 14-s és 16-s horog 

Ez a ponty 50 centis eresztékkel akadt horogra a bő kettes vízben

Amur a lábalatti, kifejezetten nekik szánt etetésről

A tó pontyai is duzzadnak az erőtől, ám az amurok még kiszámíthatatlanok is a horgon  

Mikinek végül a jó néhány akcióból öt halat sikerült megszákolni

SZ.L.: Ezt persze sajnálom, miközben nekem így is élmény volt a horgászatod. Amikor pedig azt kívánom, hogy a hétvégén egyen a hal, nyúljon a gumi, és juss tovább, egy kérdést is feltennék. De nem most, hanem majd az elődöntő után, az eredmények ismeretében. Benne vagy, hívhatlak vasárnap este?

V.M.: Köszönöm, és igen.

SZ.L.: Nos, nem sikerült a továbbjutás, ám a hangodon mintha nem éreznék csalódottságot. Megérte ez a kikacsintás?

V.M.: Semmi olyan nem történt, ami miatt szomorkodnom kellene. Úgy horgászhattam, amire már régóta vágytam, és amibe szerettem volna egy kicsit jobban belekóstolni. Ez pedig sikerült, közben jól is éreztem magam, és sok tapasztalattal is gazdagodtam. Nem egyszerű játék ez sem, de nagyon izgalmas és szórakoztató. Le a kalappal a továbbjutók előtt, én meg alig várom, hogy jövőre újra kipróbálhassam magam ebben a szakágban is. 

Forrás: Szarka László