Itt van az ősz, itt van újra… Bevallom őszintén, nyári gyereknek tartom magam, így mindig kicsit elszomorít legmelegebb évszakunk végének közeledte. Szeretem ugyanis a hosszú nappalokat, hiszen nincs is jobb, mint futni vagy éppen horgászni este 8-kor a naplementében! Persze az indiánnyár azért gondoskodik róla, hogy ne kelljen még szeptember elején elővenni a vastag pulóvereket és a meleg bakancsokat, a napnyugta azonban már lényegesen korábban érkezik. Ennek megfelelően az őszi időszakban biztos vagyok benne, hogy sok horgásztársam esetében megtörténik, hogy egy-egy munka utáni peca csak a sötétben ér véget. A fényváltás ugyanis, főleg a természetes vizeken, rendre ígéretes periódus, melyet kihagyni, ha már úgyis vízparton vagyunk, nagy hiba lenne! 

Bár én ezúttal a hamarabb befejezett munkanapom után nem egy természetes víz felé vettem az irányt, hanem egy estébe nyúló methodos pecát terveztem, melynek helyszínéül a folyamatosan épülő és szépülő Majosligeti Horgász- és Pihenőparkot választottam. Ez a víz ugyanis nincs messze munkahelyemtől, szépségével, kulturáltságával és nagyszerű halállományával pedig mindig lehetőséget biztosít egy pörgős, néhány órás horgászathoz!

Nincs is jobb, mint egy munka utáni pörgős peca! 

Már délután 4 óra is elmúlt, mire megérkeztem, így túl sok időm nem volt lacafacázni! Bár rapid pecára készültem, azért a láda természetesen nálam volt, hiszen ez már legalább annyira nélkülözhetetlen felszerelés számomra, mint a bot vagy az orsó. Ebben van ugyanis minden olyan szükséges aprócikk és segédeszköz, amely nélkül nehéz lenne halat fognom. Felállítása azonban semmivel sem vett több időt igénybe a kibetonozott, nagyon kényelmes horgászhely mellett a sóderes parton, mint egy szék esetében, így perceken belül a helyére került minden. Gyorsan kevertem egy kis kaját, na meg bontottam néhány doboz csemegekukoricát, majd jöhettek a botok! Szűk fél óra alatt már készen is álltam a horgászatra!

A tó munkatársainak elmondása alapján a horgászhelyem előtt igen változatos volt a meder, melynek átlagmélysége a tavon egyébként 4-5 méter. Az általam választott állásról azonban nagyon jól meghorgászható egy plató, melyen a víz alig volt több, mint egy méter. Nagyon ígéretesnek tűnt ez a rész, hiszen a bányatavakban a markáns mederalakulatok rendre remek haltartó helyként szolgálhatnak! Egy üres method kosárral feltérképezve a területet, nagyjából be tudtam határolni, hogy hol kezdődik és meddig tart ez az említett sekély rész, innentől pedig lényegesen könnyebbé vált a dolgom. Etetőbotomat is kihúztam a megfelelő távolságba, majd csemegekukoricával alaposan megszórtam a területet. 

Csalogatóanyagaim körét ezúttal sem bonyolítottam túl. 

Kizárólag csemegekukoricával etettem a nem túl nagy, 45 méteres távra. 

Az etetéshez egyébként egy fonott főzsinórral ellátott készséget használtam, hiszen úgy próbáltam alapozni erre a 45 méteres távra, mintha csak marokkal szórnám a tengerit a part elé. Nem törekedtem a tűpontos dobásokra, igyekeztem egy 5-10 méteres sávot megetetni ezen a platón, hiszen a nagy asztalnál bizony sok éhes száj elfér! Korábban egyszer már horgásztam a Majosligeti Horgász- és Pihenőparkban, így tudtam jól, hogy a halállomány szinte páratlan. Ezért gondoltam jó ötletnek az etetés széthúzását, hiszen így jóval tovább tartott a pontyoknak a kukoricaszemek összeszedegetése, így több időm volt fogni belőlük néhányat. Az elgondolás egyébként működött is, de ne szaladjunk ennyire előre. 

A kosárba kerülő zöld kaja változatos szemcseméretével és közel 50%-os fehérjetartalmával nagyon figyelemfelkeltő volt a mederfenéken. 

Az alapozást követően aztán végre kezdődhetett a peca! Egy pofon egyszerű method szerelékkel horgásztam, melyben semmi sallang, nem szükségszerű elem nem volt, hiszen bíztam abban, hogy az egyszerűség itt is eredményre vezet majd. Szerencsére nem is kellett csalódnom, ugyanis kisvártatva megérkezett az első jelentkező egy formás tükrös személyében. Nagyon jó erőben volt ez a 2-3 kg-os potyka, a kapása elképesztően vehemens volt, amely egyébként itt cseppet sem meglepő. Jó kondiban lévő, egészséges halakra számíthat minden ide érkező horgász. 

Az első halra nem kellett sokat várni! 

Minden halamat ezzel a mézes finomsággal fogtam! 

Sokszor még a kaja sem oldódott ki teljesen a kosárból, annyira hamar érkezett a kapás. 

Ahogyan közeledett az este, úgy vált egyre pörgősebbé a halfogás. Időnként persze, amikor lassulni éreztem a kapásokat, ráetettem néhány kosárral, de a délután kibontott 8 doboznyi kukorica abszolút elegendőnek bizonyult erre a szűk ötórás pecára. Rendre az volt a jellemző, hogy 3-4 hal gyors egymásutánban érkezett minden ráetetést követően, majd, amikor a kapások között már 5-10 perc is eltelt, jöhetett az etetőbot és ismét pár kosár kukorica! A tengeri mellé egyébként egy nagyon-nagyon halas etetőt kevertem, amely valósággal felrobbant a vízbeérkezést követően és rendkívül gyorsan a kosaram köré rántotta a pontyokat! A szóban forgó kaja a Benzár Commercial széria Green Betaine változata volt, amely a termékcsalád „leghalasabb” tagja, így nyugodt szívvel vethetjük be azokon a vizeken is, amelyeken a halak a legjobb minőségű csalogatóanyagokhoz szoktak. 

A lágy bottal könnyedén meg tudtam horgászni a 45 méterre lévő platót. 

Ezért imádom a Concourse Feedereket! 

Amint leszállt az este, végre előkaphattam ládikámból azt az eszközt, amelyet mindenképpen szerettem volna próbára tenni ezen a horgászaton. Az iBite termékcsalád legújabb tagjáról, a Motion Sense, azaz MS Light kapásjelzőről volt szó, mely egy spiccre pattintható, mozgásérzékelős szerkezet. Ez az aprócska, nagyon praktikus kis segédeszköz, amennyiben be van kapcsolva, azaz a hozzá járó 435-ös elem a megfelelő pozícióba lett helyezve a jelző testében, folyamatos zöld fénnyel világít nyugalmi állapotban, azonban a kapás bekövetkezésének pillanatában elkezd pirosan villogni, így hívva fel a horgász figyelmét a horog végén jelentkező érdeklődőre! 

Az új kütyü, amelyet mindenképpen szerettem volna kipróbálni! 

A vékony spiccen is nagyon stabilan ült az MS Light kapásjelző.

Bár 360-as Concourse Feederem spicce kifejezetten vékony, nagyon stabilan ült rajta a kapásjelző, melyet a horgászat végéig már nem is vettem le. A 45 méteres, óvatosan, folyamatosan gyorsuló mozgással kivitelezett dobások során sem fordult el, így tulajdonképpen hozzá sem kellett nyúlnom az esti peca ideje alatt. Amint letettem a botot a feeder karra, a jelző zöld fénnyel jelezte, hogy minden nyugodt, ahogyan azonban megmozdult a spicc, rögtön villogni kezdett. Úgy gondolom, hogy egy ilyen fényforrás nagy segítség lehet akár egy, akár két bottal horgásszunk, hiszen a villódzó LED garantáltan felkelti a már elbóbiskolóban lévő horgász figyelmét is! 

Nagyon vártam, hogy a nyugalmi állapotos zöld fény végre pirosra váltson, hiszen ez jelentette a kapást! 

Remekül tette a dolgát ez az aprócska készülék!

Szerencsére ezúttal sem volt hiábavaló belepróbálni az esti órákba, hiszen érezhetően nagyobb testű halak érkeztek, mint délután. Noha az igazán kapitális példányok elkerültek, a néhány beugró, ötös forma potyesz alaposan megdolgoztatta a finom, 360-as Concourse pálcát! Ezzel a bottal a jó erőben lévő halak fárasztása hatalmas élmény, ezért is örültem annak, hogy ilyen rövid távra is elegendő volt horgászni és végre nem kellett a hosszú puskákat elővenni. Na, nem mintha azokat nem szeretném, de az elmúlt hetek távdobós horgászatai után nagyon jó móka volt egy finom pecával fogni a halat!

A nap hala egyben az utolsó is volt.

Rapid, munka utáni horgászatom este 10 óráig tartott, hiszen a hőmérséklet ekkortájt már igencsak kezdett hűlni, meleg ruha pedig még nem volt az autóban. Hiányérzetem azonban szemernyi sem maradt, hiszen remek kikapcsolódást nyújtottak a majosligeti pontyok! A kukoricás etetésre nagyszerűen reagáltak, a halas kaját pedig pillanatok alatt megtalálták, akár az etetés epicentrumába, akár annak szélére dobtam. Ja, és az iBite MS Light kapásjelző is jelesre vizsgázott, így ládám fiókjában kerestem neki helyet. Várja a következő éjszakai bevetést! 

Szöveg: Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán