Somogyország. Ezerarcú, festői szépségű dombvidék a Balaton és a Dráva ölelésében, ahová mindig jó visszatérni. A magamfajta kalandorok kihagyhatatlan Mekkája ez, ahol a somogyi vadvizek alkonyati-esti pontyozásai vésnek meseszép emlékeket a horgász-szívbe. Bizony, egy-egy rövid pontyos túra is komoly terápiaként hat, elmondhatatlanul jólesik kiszakadni ide, a nyüzsgő városok zúgó-búgó forgatagából. Ha tényleg létezik a fiatalság forrása, szerintem valahol itt kellene keresni…

Augusztus végi alkonyat Somogy megye pontyokban gazdag vadvizén

Már első pontyos kirándulásunk is a vártnál jobb fogásokkal kényeztetett el minket, óriási élményt jelentett a tíz kilón felüli egészséges pontyok megfogása, amelyek horoggal és horgásszal még vélhetően soha nem találkoztak. Társammal a szokásos egyetértésben állítottuk fel a következő portya programját: a kapitális halakra éjjel fogunk „vadászni".

A lebegő bojlihoz pontosan bemértük az előkére helyezett ólompaszta súlyát és pozícióját

Egyszerű szerelékünk ólombetétes zsinórra húzott pasztaólomból állt

Nem volt kérdés, a halak szelektálását nagy csalikkal kívántuk elérni, a gyümölcsös bojli mellett óriás pelleteket is bevetettünk, s kíváncsian vártuk, melyikre lesz több kapásunk.

Ólomból 70 grammnál kisebb nem jöhetett szóba, a hosszasan kiterjedő sekély part menti sávot ezzel a mérettel jól át lehetett hidalni, éppen megfelelt a szükséges 90 méteres dobásokhoz.

A másik szereléken hatalmas oldódó fúrt pelletek várták a pontyokat

Kilencven méterre etetni csónak és behordási lehetőség hiányában csak kevés eszközzel lehet pontosan. Így került elő hát a parittya és az 5 librás spombos etetőbot.

Kilencven méterre etetni csónak és behordási lehetőség hiányában csak kevés eszközzel lehet pontosan. Így került elő hát a parittya.

A nagy töltethez tökéletes volt az 5 librás Spod bot, mellyel biztonságosan megoldottuk a nagy távra való pontos etetést

Parittyázni nem lehet bármilyen bottal…

Az etetést naplemente előtt három órával végeztük el, semmit nem bízva a véletlenre – és persze később az éjszaka nyugalmát a ráetetéssel semmiképpen nem akartuk szétverni – 5 kilónyi kaját parittyáztunk be „lőtávolságra". A hallisztes alapba gyúrt bojli, felezett bojli, és minőségi – kukoricából, tigrismogyoróból álló – magmix képezte a terített asztal legjavát. Az etetőbotot eltettük, helyette a karcsú, 360-as 3,5 librás CXP Long Cast került kézbe.

E-sential rádiós jelzőm éjszakai üzemmódban várta az eseményeket fél kilenctől

A karos swingerek kihagyhatatlanok, ha sok ejtős kapásra kell számítanunk

A távolságot tovább csökkentettem úgy, hogy az állványomat a vízben helyeztem el

A helyi adottságokat figyelembe véve egy-egy bottal kezdtük a horgászatot. A fejenként kettő szerelék csak útban lett volna az elnyúló fárasztások alatt, s elkerülve azt, hogy a magakasztott hal összeszedje a többi felszerelést, a legjobbnak láttuk, ha egy botot élesítünk be. Csónak hiányában a halakat pedig partig kell(ett) vezetni, sokszor combig vízben állva történt a fárasztás. A döntés később minket igazolt. Egyikőnk sem szeret halat veszíteni, pláne éjszaka szerelni…

Etetés után egy órával már ennek a szép tükrösnek örülhettem

Nem pontyosan viselkedett a hal…

… a lebegő bojlit harcsa vette fel

A gyümölcsös pop-up csak a harcsának kellett, a legtöbb kapásunk az óriás pontyos pelletre volt. A lassú oldódás előnyeit most is megtapasztalhattam, nem kellett gyakori csali cserék miatt háborgatni az etetést.

Az esti nyugalomban zajló fárasztás varázsa

Értük megéri ébren tölteni az éjszakát

Forrás: Halmos Mihály