A tavalyi Klubcsapat Feeder Országos Bajnokságon szerzett ezüstérmünknek köszönhetően vívtuk ki a jogot arra, hogy idén részt vehessünk a feeder horgászat Bajnokok Ligáján, azaz a Klubcsapat Feeder Világbajnokságon. Nagyon-nagyon örültünk ennek a lehetőségnek, hiszen hosszú évek óta ezért dolgoztunk, de ekkor még nem tudtuk, hogy mekkora fába is vágjuk a fejszénket ennek az írországi kalandnak a leszervezésével. 

Feladatok valódi armadája várt ugyanis ránk, hiszen Írország az egyik legtávolabbi, legdrágább és legnehezebben megközelíthető helyszín kontinensünkön, az ottani horgászat hazaitól eltérő sajátosságairól nem is beszélve. A logisztikai lehetőségek számbavételét követően az gyorsan letisztult, hogy a kijutásnak egyetlen ésszerű módja van: a felszerelést egy 3,5 tonnás kisteherautóval szárazföldön, kompon, majd újra szárazföldön tudjuk a "legegyszerűbben" kijuttatni (2,5 nap oda és vissza is az út), míg a „személyzet” számára a repülés, majd az autóbérlés jelenti az egyetlen megoldást. Előbbi kaland az autót vezető hőseink, Sólyom Laci és Csendes Zoli számára egészen biztosan életre szóló, ugyanis mindennel együtt, két hét és egy nap volt számukra ez a verseny. Hatalmas köszönettel tartozunk nekik, mi, többiek, hiszen emberfelettit teljesítettek mindketten!

8-an repültünk, 2-en pedig autóval érkeztek Írországba 

Mi, többiek pedig múlt szombaton keltünk útra a budapesti Liszt Ferenc repülőtérről és landoltunk az esti órákban Dublinban. Innen kettő bérelt autóval folytattuk az utunkat Castleblaney városába, mely mellett a versenynek helyszínt biztosító Lough Muckno tó terült el. A szállásunk a tótól nagyjából félórányi autókázásra volt, Kingscourt városában. Írországban ugye baloldali közlekedés van jobbkormányos autókkal, így a repülőről leszállva két sofőrünk, Miki és Bence gyorsan fel kellett, hogy ébredjenek, hiszen minden fordítva történt az utakon. Szerencsére azonban sokkal kevésbé volt nehéz ezt a fajta közlekedést megszokni, mint azt előzetesen gondoltuk, így néhány kilométer megtétele után minden rutinszerűvé vált a srácok számára.

A szállásunk szuper volt, bár franciaágyakban és ágyanként egy, kétszemélyes paplant használva aludtunk (ott ez a szokás vélhetően), mindenünk volt, tudtunk csalit tárolni és kezelni, főzni, mosni, pihenni és "csapat építeni" is. Az ír emberek egyébként hihetetlenül kedvesek, mindig, mindenben a segítségünkre voltak és senkinek sem tudtunk olyat mondani, amit ne egy mosoly és néhány kedves szó követett volna. Különösen igaz ez szállásadónkra, Jimmy-re, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a kedvességét és vendégszeretetét!

Na de térjünk rá a horgászatra! Ez ugyanis alaposan feladta a leckét.

Előzetesen igyekeztünk a helyet jól ismerő, a vb-n nem érdekelt ír horgászoktól megpróbálni tanácsot kérni azzal kapcsolatban, hogy milyen felszereléseket és csalogatóanyagokat vigyünk magunkkal, hiszen a felszerelést szállító autó kapacitása véges volt. Talán mi magunk sem hittük volna, de teljesen ismeretlenül is találtunk olyan ír pecásokat, akik készséggel segítettek nekünk és nagyon sok hasznos információval láttak el minket még a kiutazás előtt. Közülük is szeretnénk külön köszönetet mondani Shane Dunne-nak. Köszönjük szépen a sok segítséget, Shane!

A csodás Lough Muckno!

A Lough Muckno egy 425 hektáros, tektonikus úton létrejött víz, nagyon változatos, 3-25 méteres mélységekkel és rendkívül tagolt mederszerkezettel. Halállományát tekintve elsősorban csukák, bodorkák, hibridek és dévérek élnek itt, de lakik a tóban süllő, sügér, pisztráng, angolna és elvileg ponty is. Célhalainkat természetesen a keszegfélék jelentették, hiszen ezekből volt a vízben legtöbb (a csukák mellett).

A megérkezést követően vasárnap bejártuk a pálya szektorait, hétfőtől pedig kezdődtek a tréningek. A pályát átnézve azonnal szembetűnő volt, hogy az 5 szektor gyakorlatilag 5 különböző részén van a tónak. Ebből már ekkor arra következtettünk, hogy nagyjából minden nap teljesen más körülmények várnak majd ránk - és utólag kijelenthető, hogy abszolút igazunk is lett.

Alapvetően a bodorka horgászat teljesen ismeretlen számunkra, hiszen itthon sosem horgászunk versenykörülmények között erre a halra. Hibridünk nincs is, nagydévérre pedig szintén nem horgászunk itthon. Helyette viszont tudunk fogni rengeteg pontyot, törpét és skimmert (normál méretű dévért), mely tudásnak sajnos Írországban semmi hasznát nem vettük. Egy világbajnokság azonban ettől olyan szép és ettől olyan nagy kihívás!

A megnyitón a csapat.

Minden edzésnapon mást tapasztaltunk. Minden helyen más mélységek, más áramlási viszonyok, más mederszerkezet várt minket... Folyamatosan az események után szaladtunk, sosem értük utol magunkat. Amit az egyik nap konzekvenciaként levontunk, az másnap homlokegyenest másként működött. Nem biztos, hogy azért, mert téves következtetéseket vontunk le, sokkal inkább azért, mert mondjuk megváltozott a széljárás, így az áramlás, esetleg a napsütés helyett borongós, szürke idő következett, valamint 3 km-rel arrébb volt a másnapi edzésboxunk. Ezek mind-mind befolyásolták a halak tartózkodási helyét, illetve táplálkozását, így a fogásainkat is. A bodorkahorgászattal kapcsolatban még csak-csak képbe kerültünk a végére, azonban több szektorban is a nagydévérek vették át az uralmat a versenynapokra, főleg vasárnapra így sajnos a bodorkázásunk sok helyütt nem ért semmit. Azokon a helyeken, ahol a bodorka volt a fő hal, tudtunk közepeset, esetleg attól egy kicsit jobbat horgászni, ahol azonban dévért kellett volna fogni, elvéreztünk, hiszen hét közben nem is nagyon találkoztunk dévérekkel.

A körülmények olykor nagyon szélsőségesek voltak.

Máskor nyugodtak, festőiek.

Igyekeztünk méltó módon képviselni hazánkat!

Csaliból nem volt hiány!

A szombati versenynapon a sorsolásunk nem volt kifejezetten szerencsés, hiszen kaptunk egy belső szélső helyet, emellett több szektornak az előzetesen gyengébbnek hitt részére sorsoltunk. Az egésznapos eső sem könnyítette meg a dolgunkat, így végül összesen 38 pontot (3+5+7+11+12) szerezve a 16. helyről vártuk a folytatást. A vasárnapi sorsolásunk parádésnak tűnt elsőre, hiszen az 5-ből 4 szektorban nagyon ígéretes helyet sorsoltunk - legalábbis a szombati eredmények alapján! Így bíztunk benne, hogy egy huszáros hajrával be tudunk jönni csapat szinten a top10-be. Sajnos azonban minden körülmény megváltozott, a szombati esőt vasárnap napsütés követte, a bodorkák a mélyebb részek felé vették az irányt, előtérbe kerültek a dévérek és a hibridek, amelyek megfogására nem volt, nem lehetett tervünk, hiszen hét közben nem igazán fogtunk belőlük. Egyedül Dani egyese jelentett megsüvegelendő eredményt, hiszen a második fordulós kiemelt, széle melletti helyét sikerült egyesre váltania! Ezen kívül azonban horgásztunk még 5+12+12+13, azaz mindösszesen 43 pontot.

Végül a 28 csapatból a 16. helyet szereztük meg, így a tisztes helytállás talán összejött, más azonban nem. Nagyon messze voltunk attól, hogy felvegyük a versenyt a vizet jól ismerő vagy a bodorka- és dévérhorgászatot magas szinten művelő csapatokkal, mint a házigazdák, a németek, az angolok vagy a hollandok. A pálya gyakorlatilag minden egyes helyére más volt a megoldás a tagolt meder, illetve a folyamatosan változó körülmények miatt. Mindent megtettünk, hogy minél több kérdésre megtaláljuk a választ, azonban ettől sokkal több ebben most nem volt számunkra. Ez a feladvány meghaladta a képességeinket, nem kérdés. Ez persze nem tragédia, sőt! Tanulni mentünk és nagyon sokat tanultunk is!

A verseny, az egész hét nagyon sok tanulsággal szolgált! Először is, sok mindent rosszul csináltunk a felkészülés során, valamiért nem voltunk olyan összeszedettek, mint a magyar versenyeken szoktunk, így maradtak olyan, ki nem próbált dolgok, amik segítették volna az eredményesebb szereplésünket. Ennek talán a szervezéssel kapcsolatos végtelen teendő okozta teher, illetve a túlzottan nagy akarás lehetett az oka, ami ezúttal inkább bénítólag hatott a társaságra, semmint pozitívan.

Egyénileg is nagyon sok hiányosságunkra fény derült a hét folyamán, kezdve a vízmélység meghatározásával kapcsolatos tapasztalatlansággal vagy a türelmetlenséggel, ami a kevéshalas horgászatok hiányára vezethető vissza. Az Írországban megszerzett tapasztalatok azonban mindenképpen az előnyünkre válnak majd e tekintetben is!

Sólyom László

Szabó Bence

Varsányi Miklós

Raffer Kristóf

Ujszászi Dániel

Frankó Zoltán

A verseny végeredménye.

Végezetül pedig szeretnénk megköszönni mindenkinek a sok biztató üzenetet és jókívánságot, valamint a vb-n való részvétel lehetőségének megteremtését az Energofish Kft-nek!. Mindannyian igyekeztünk méltóképp képviselni hazánkat, illetve támogatónkat! Köszönjük továbbá a segítséget a Mohosznak, az egyedi, piros-fehér-zöld bottartókat pedig az Aluflokknak! Köszönjük szépen!

A csapat tagjai:

Frankó Zoltán, Raffer Kristóf, Sólyom László, Szabó Bence, Ujszászi Dániel, Varsányi Miklós - horgászok

Csendes Zoltán, Lázár József, Stál Gyula, Varsányi Laura - segítők, csapatvezetők

Szerző: Szabó Bence