Az első, erős napsugarak megjelenésével a horgászok zöme óvatosan ugyan, de megjelenik a vízparton. Ebben az időszakban, amikor még a vízhőfoka nem éri el az 5 celsius fokot, nehéz kapásra bírni a halakat. Kiemelt fontosságú az átgondolt tudatos horgászat.
Alig vártam, hogy kijussak a vízpartra és horogra csaljam a holtág pontyait. Szeretem a tél végi és tavasz eleji horgászatokat, sokat lehet taktikázni, talán ilyenkor tud a legtöbbet fejlődni az ember. Rengeteg múlhat akár egy mélység állításon, vagy egy előke cserén a rakós boton. Sajnos kevesen űzik az úszós horgászatot napjainkban. A holtág partjára leérve gyorsan kipakoltam a felszerelést, és az aljzat vizsgálata következett találtam egy kicsit keményebb részt, és eldöntöttem azt fogom megetetni bízva abban, hogy gyorsan megtalálják a finom falatokat a halak.
Nedvesítésre váró keverék.
A Benzár TTX és a Concourse Verseny Special Black 1:1 arányban kiváló keverék, tavasszal a kellemes kukorica illat jól húzza be a halat az etetésre. Hamar megjelent az etetésen a fehér hal, nem véletlen, hiszen rakóssal nagyon pontosan lehet horgászni.
Szép kárász.
A mélységet úgy állítottam be, hogy a horog előke fele lent legyen a fenéken, ugyanis a ponty szereti a „nyugodt” csalit. A fehér halak igen aktívak voltak, ezért később minden kupakolásnál raktam pár szem csemegekukoricát a csészébe, bízva abban, hogy kicsit tudom szelektálni a halat. A kapások kezdtek ritkulni és főként kárászok maradtak az etetésen majd megtört a jég.
Az első bajszos.
Egy kiló körüli ponty tüntette el az úszót és indította útjára a gumit a topset-ből. Egyre több csemegekukoricát raktam a gombóc mellé, de nem estem túlzásba. Érdekes volt, hogy kellett az élő anyag a horgon, ha nem csontit raktam akkor nem volt kapás: még hideg a víz.
Hidegvízi gombóc.
Part előtti parádé.
Lassan, de biztosan egyre több ponty mozgás volt látható az etetésen, jónak tűnt a taktika, ami mellett a peca elejétől kitartottam, de érezhető volt, hogy nem lesz „nyári tűzijáték”: mégis csak február közepét írunk. Egy nagyon óvatos, ballagós kapásra figyeltem fel, amikor megemeltem a botot egy pillanatra mintha akadót fogtam volna, de szépen lassan elindult a hal. Tíz perc fárasztás után megmutatta magát: egy szép kerek tükrös került a merítőbe.
Kerek tükrös.
Gyorsan toltam be egy teniszlabdányi gombócot félmarék csemegével. Aztán fél óra szünet következett, sejtésem szerint nem húztam le elég gyorsan a halat kapás után az etetésről, és egy kicsit nagy volt a ramazuri a víz alatt. Vészesen közeledett a napnyugta és szerettem volna még halat fogni. Belemerültem a tájba és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nyúlik a gumi a bot vége pedig a víz alatt volt. Nincs mese vadvízen horgászunk, jó halnak tűnt, nagyobbnak érződött, mint az előző és rendesen megdolgoztatott. Egy szép, két kiló feletti tőponty volt a tettes. Kiválóan akadt neki a Benzár Scooby Strong 16-os horog. A mérete kicsinek tűnhet, de bírja a strapát és ebben az időszakban igazi univerzális horog az ET Excalibur Bream- el egyetemben.
Minőségi japán horgok.
Holtág lakó töves.
Az utolsó gombócot toltam be és lassan a horgászat vége következett elkezdtem pakolászni, ugyanis a rakós botos horgászat során a ki és bepakolás legalább fél óra, de megéri. Az úszó egyszer csak alámerült és megérkezett a nap utolsó hala. A fárasztás első felében, már sejtettem, hogy ez a hal kész csoda lesz, ha kijön. Álmomban sem gondoltam, hogy fél óra fárasztás után egy négy kiló feletti, igazi őslakos nyurgát foghatok a kezemben.
Igazi torpedó.
Madarat lehetett velem fogatni, innen is köszönöm a szákolást cimborámnak, hatalmas segítség volt. A tudatosan felépített horgászat kulcsfontosságú, fontos az ütem és a körülményekhez alkalmazott lehető legfinomabb peca. Sikeres szezont kívánok mindenkinek!
Csala Viktor