Bár szinte minden alkalommal a kedvenc feeder botjaimmal horgászom, nagy ritkán előfordul, hogy valamely más módszert űzve is vízpartra jutok. Ilyen a pergetés, évi 4-5 alkalommal, illetve újabban a bolognai botos horgászat, melyet a vírushelyzet alatt kezdtem el művelni a lakóhelyemhez legközelebbi folyócskán, a Zagyván. Ez egy keskeny, maximum 10-12 méter széles folyó, amelynek a folyása lassú és a mélysége sem túl nagy. Az általam ismert legmélyebb pontja 2,5 méter mindössze, de átlagosan inkább másfél méter körüli a víz. Halállománya sajnos nem túl gazdag, hiszen az a szakasz, ami hozzám közel esik, már kifejezetten messze van a Tiszától, ahonnan az év bizonyos szakában, főként az ívást megelőzően azért nem kevés hal felúszik a Zagyvába. Úgyhogy kicsit más világ ez, mint azok a vizek, amelyeket egyébként versenyszerű és hobbi horgászataim során látogatni szoktam, de talán épp ezért szeretem!

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem feederezve horgászom a Zagyván, hiszen éppen azzal sem kivitelezhetetlen a peca rajta. Tapasztalatom szerint azonban feederrel leginkább csak pontyot lehet fogni, azt is nagyon ritkán, míg a keszegfélék esetében eredményesebb valamely úszós technika, hiszen egészen más a csalifelkínálás úszós készséggel, mint fenéken. Szóba jöhet tehát a spiccbot, a rakó és a boló. Rakóm sajnos nincs és egy darabig még biztosan nem is lesz, bár nagyon vonz ez a módszer is, így két opció maradt. A boló mellett esetemben egyértelműen az szól, hogy orsós, így lehetőséget biztosít finom cuccal is a termetesebb halak megfogására, hiszen nagytestű hal van a Zagyvában, még ha nem is sok. 

Végül a tavaszi rapid pecáimhoz ezt a nagyszerű bolognai botot választottam társnak.

Miután kikristályosodott, hogy mely technikával próbálkozzak, elkezdtem információt gyűjteni, hiszen, bár spiccbottal gyermekkoromban sokat horgásztam, az már elég régen volt és a bolognai azért kicsit összetettebb. Felkerestem tehát azokat a horgászbarátaimat, akik gyakorlott bolós pecások, így sokat beszélgettem erről a technikáról Benzár Zsolttal, Frankó Zolival és Lázár Józsival is. Józsival egy közös, amolyan ismerkedős pecát is össze tudtunk hozni, ami azóta is a legemlékezetesebb bolognais horgászatom! Hiába, ha van az emberrel egy tapasztaltabb horgásztárs, minden sokkal könnyebb!

Ólmok, melyek segítségével ez a lassú folyású víz szépen meghorgászható. 

Nekem egyelőre nagyon beváltak ezek az úszók!

A bot, a szerelék és minden egyéb szükséges aprócikk kiválasztása során maximálisan hagyatkoztam a nálam lényegesen tapasztaltabbak véleményére és az ő tanácsaikat megfogadva szereztem be minden szükségeset. A 7 méteres Allround Bolo és rajta egy 4000-es match dobos Zauber adta a „hardware” gerincét, de természetesen szükség volt zsinórra, ólmokra, horgokra és úszókra is. Alaposan átgondolva a kérdést, végül 0,16-es Mono Feeder Hooklink zsinórt csévéltem az orsó dobjára, előkének pedig 0,14-est és 0,12-es választottam ugyanebből a típusból. Az úszók terén is törekedtem az egyszerűségre, így a Benzár Bolo úszók teljes szortimentjét szereztem be. 

Ha vittem is magammal etetőanyagot, akkor sem sokat, fél zacskónál többet sohasem kevertem. 

Ellenben csonti mindig volt nálam! 

Mivel abszolút kezdő vagyok a témában, nem szeretnék senkinek tanácsokat osztogatni a bolognai botos horgászat szakmai részének tárgykörében, mindössze kezdeti szárnypróbálgatásaimat és annak nehézségeit szándékozom átadni, mert volt bőven bénázás az elején. 

Az első kapásom bolognai bottal rögtön egy nagyon emlékezetes fárasztásba torkollott,…

…hiszen az elkövető egy káprázatosan szép domolykó volt!

Egy ilyen fogás után nehéz szavakat találni a boldogságtól! 

Szóval a bot maga 7 méter, egy kiváló bolognai peca (ha Zsolt mondja, akkor az úgy is van), de mégiscsak 7 méter, ami számomra nagyon szokatlan volt. Biztosan egyszerűbb lett volna egy 5 vagy 6 méteressel kezdeni, de tapasztaltabb horgásztársaim a leghosszabbat javasolták egyöntetűen. Tehát egy ilyen bot összerakása már önmagában kaland, hiszen a csúszó gyűrűk irányát, illetve a tagok kellő megszorítását nem mindig sikerült elsőre eltalálnom. Ezen biztosan jót mosolyog most minden gyakorlott bolós horgász, de nem volt ez olyan magától értetődő számomra az elején. 

Az ólmozásom a lehető legegyszerűbben volt kialakítva, de szépen tette a dolgát a lassan áramló vízben.

A Zagyva fantasztikus domolykókat rejt, melyek megfogása egy finom, bolognais cuccal hatalmas élmény!

A szerelék elkészítése nem volt nagy ördöngösség, hiszen egy jelzőólomból, majd néhány összehúzott, megfelelő méretű sörétből állt mindössze az ólmozás, melyek között kb. 30 centiméternyi távolság volt. A vízmélység megmérése sem okozott gondot, az viszont már sokkal inkább, hogy a Zagyva medre hihetetlenül változatos és nem ritkán a mélységmérés helyétől 2-3 méterrel lejjebb már lényegesen kisebb vagy nagyobb volt a víz. Ugyancsak nehezítő körülmény volt, hogy nagyon sok uszadék, falevél, gally, illetve mindenféle tereptárgy nehezítette a horgászatot, hiszen ez tényleg egy vad kis folyócska. Nem is tudom megszámolni, hogy hányszor akadt el a horgom minden meghorgászott helyen, mire nagyjából ki tudtam ismerni, hogy merre próbáljam vezetgetni az úszóm.

Ezt a pontyocskát is igazán nagy kaland volt megfogni!

A technika tehát nagyjából ez volt. Az úszó méretével sokat variáltam, de nekem az 1,5-2 grammos méret vált be a legjobban a Zagyván. Biztosan megoldható ettől kisebb teherbírású úszóval is, de én ezzel éreztem azt, hogy nagyjából kontrollálni tudom a csalim. 

A legjellemzőbb halfaj egyértelműen a bodorka, ebből tudtam a legtöbbet fogi. 

A jászok vehemens védekezése kevés haléval említhető egy lapon!

Mindenképpen szót érdemel a helykeresés és az etetés módja. Én törekedtem a mélyebb részek felkutatására, hiszen ezekben sejtettem inkább a halakat. Nem biztos, hogy igazam volt. Mindenestre elsősorban a mélyebb területeken próbálkoztam, ráadásul mindegyik helyre rászántam egymás utáni 2-3 estét abban bízva, hogy a 2-3 napnyi etetésnek azért lesz már hatása. Sajnos azonban rá kellett jönnöm, hogy ez sem jelent garanciát a sikerre. Azokon a helyeken, ahol egy alkalommal, ami 3-4 óra pecát jelentett, több halat is tudtam fogni, már rendre az első látogatás is eredményes volt. 

Bár a kis folyó nehezen adja kincseit, mégis élmény rajta a horgászat! 

A fogott halak között egyébként igen sok faj megjelent. Fogtam néhány elképesztően szép domolykót, melyek közül a legnagyobb súlya szemre meghaladta a másfél kilót is. Emellett több alkalommal találkoztam jásszal, bodorkával, néhány kisebb dévérrel és kariával, illetve egy pontyot is tudtam fogni. Összesen nagyjából 10 alkalommal tudtam lejutni a pandémia időszaka alatt bolózni a Zagyvára, így ennyi horgászatra vetítve kell értelmezni a fogásokat. A csali minden esetben csonti volt és az etetéshez is csontit, illetve búzát használtam, etetőanyagot csak ritkán. 

Szerencsére azonban néhány hónapja újraindult az élet, jönnek egymás után a versenyek, így jó ideje nem tudtam már kijutni egy gyors bolózásra. Azonban, ami késik, biztosan nem múlik, így a versenyszezon végeztével újra előveszem ezt a szép hosszú botot és megpróbálom a tavasszal szerzett tapasztalataimat felhasználva még inkább kiismerni ezt a technikát, na meg a Zagyvát!

Szabó Bence