Fürdés ilyen jól még egyikünknek sem esett, ez nem kérdés, hiszen magyar bajnokok lettünk method feeder szakágban, csapatban, nem is akármilyen CSAPATBAN! Bár a legendás Maty-ér vize még csak közelítette a 20-22 Celsius-fokot, mi egyetlen percig sem gondolkodtunk azon, hogy beugorjunk-e vagy sem! Magyar bajnokok lettünk ugyanis, ilyen esetben pedig illik megmártózni a versenynek helyszínt biztosító vízben! Határtalan örömünkben meg sem fordult a fejünkben, hogy ne tegyünk eleget ennek a hagyománynak, rohantunk a vízbe ruhástól a díjátadó után, hiszen nagyon-nagyon boldogok voltunk!

Persze a dobogó tetejéig vezető út nagyon hosszú volt, évek alatt tudtuk csak végigjárni. Megnyerni egy nem akármilyen 34 csapatot felvonultató versenyt 3 fordulóban egy egyenletes, sokhalas pályán, korántsem egyszerű, hiszen mind fizikailag, mind szellemileg nagyon megterhelő egy ilyen hét, na meg a felkészülés számtalan pontján el lehet vérezni. Mi azonban ezúttal nagyon kemény és, mint kiderült, szinte tökéletes munkát végeztünk, aminek aranyérem lett a jutalma!

Az edzésnapokon még mind az öten horgászhattunk, ami nagyon fontos volt!

Amennyiben az ember Szegedre érkezik horgászni, pontyra készül elsősorban. A kérdés mindig csak az, hogy mennyi pontyot lehet majd fogni a versenyen, illetve, hogy a Maty-éri evezőspályán szóba jöhető 3 távolság közül (láb alatti zóna, féltáv, bójasor) melyikre kell majd fókuszálni. Ezekre a kérdésekre pedig az edzésnapok hivatottak megadni a választ. Az V. Method Feeder Klubcsapat Országos Bajnokság előtt mindössze 2 tréningnap állt a résztvevő csapatok rendelkezésére, így az idő nagyon rövidke volt, a hibázás nem fért bele.

Az ob előtti héten rendezett Maros Method Kupa persze szolgált némi, a felkészülést segítő tapasztalathalmazzal, azonban, ahogyan az lenni szokott, ezeket a tapasztalatokat érdemes volt ezúttal is a helyükön kezelni, hiszen könnyen téves irányba terelhették a rövidke felkészülést. Köszönhetően annak, hogy csapatunkban olyan horgászok is vannak, akik évtizedek óta jól ismerik a Maty-ért, mi az első pillanattól kezdve a két rövidebb távra fókuszáltunk, hiszen ezek hordozzák magukban az igazán sokhalas horgászat esélyét. Mindkét edzésnapon a középtávú és a láb alatti horgászat sajátosságait vizsgáltuk, időnként kikacsintva a bójára is azért, és igyekeztünk egy olyan módszert összerakni, ami a pálya minden helyén jól működik majd. Már, ha egyáltalán létezik ilyen – ezt ekkor még nem tudhattuk.

Egy edzésnapi potyka Józsi kezében. 

A szerdai edzés nagyon döcögött, elment a hal a pályáról vélhetően a múlt hétvégi versenyt követően, így fejenként 5-10 db pontyig jutottunk mindössze. Tudtuk azonban, hogy napról-napra több hal lesz a pályán, így bizakodva vártuk a második, egyben kötelező tréninget! Ez már lényegesen jobban is sikerült szerencsére, hiszen Sisa Józsi eljutott 34 db megfogott pontyig, mi, többiek pedig valahol 15 és 25 darab között fogtunk. A rövid, láb alatti, illetve a középtávú horgászatnak két irányzata is működőképesnek bizonyult ezen a napon, így ki-ki belátása szerint dönthetett arról, hogy az első versenynapnak melyik módszerrel vág majd neki.

Bottartóinkra a Concourse Feederek kerültek mindhárom hosszban.

Jellemzően a két rövidebb, 330-as és 360-as verziót nyüstöltük.

A botokon a 6500-as „piroskák” kaptak helyet ezúttal is.

Horgászatunk sikerének titka nem a vödörben, hanem sokkal inkább a kezünkben, a stratégiánkban volt. Mindenki láthatta a limitellenőrzés során, hogy semmilyen csodaszer nem volt nálunk, hiszen kizárólag csemegekukoricát, illetve a fekete és a sweet Pro Corn etetőanyagok 1:1 arányú keverékét vittük be magunkkal. Ezek közül is a hangsúlyt a kukorica kapta, etetőanyag csak időnként került a vízbe. Az előzőekből már kiderülhetett, hogy az etetéshez kizárólag kukoricát használtunk, a horgászathoz pedig papucsos, úgynevezett pellet feeder kosarakat alkalmaztunk, melyekbe a kukorica önmagában is beletölthető volt, illetve üres, aprócska method kosárral is sokat horgásztunk. Mindkettő jól működött! Persze csak akkor, ha sikerült ráéreznünk arra, hogy milyen ütemben etessünk, hiszen ez volt mindennek a kulcsa. Ha túl sok kukoricát tettünk be a helyre, lassan találta meg a hal a csalinkat, ha viszont túl keveset, akkor a csapat gyorsan a szomszéd felé vette az irányt, 20-30 perces kapástalanságot előidézve ezzel nálunk. A másik kulcsa az eredményességünknek pedig a horgászat pontossága volt.

Élmény minden hal megfogása egy ilyen felszereléssel!

Limitünk kukoricán kívüli alkotóeleme kedvenc naturális etetőanyagaink keveréke volt ezúttal is.

Nagyon összetett, de kívülről rendkívül egyszerűnek tetsző peca volt a mienk, melynek titka a fentiekben rejlett. Nehéz is egyébként pontosan leírni, hogy ezeken felül mi állhatott még a szinte hibátlan teljesítményünk mögött, hiszen, ha ráérez erre a horgászatra az ember, minden nagyon egyszerűnek tűnik. Ahhoz azonban, hogy igazán elkapja a fonalat, kell egy olyan csapat, mint a mienk!

Szinte mindegyik horgászatunk valódi örömpeca volt!

Miki rengeteget segített a háttérből a csapatnak.

Nálunk ugyanis az első pillanattól, ami nem most szerdán, az első tréningen, hanem évekkel ezelőtt volt, amikor elkezdtünk együtt horgászni, az volt a cél, hogy segítsük a másikat abban, ami kevésbé megy jól. Így tudtunk közel azonos szintre fejlődni a nagy távolságú, nagyhalas pecában vagy például a most is alkalmazott láb alatti, kukoricás horgászatban. Mindenki bedobta a tudását a közösbe. Egyforma botokkal, orsókkal, kosarakkal, horgokkal és zsinórokkal horgászunk, így, ha különbség van két horgászunk fogása között, annak csak olyan oka lehet, ami biztosan meghatározó a sikeres felkészülés szempontjából!

Az elérhető 12-ből 10 szektorgyőzelemnek örülhettünk!

Emellett az elmúlt évek mostanihoz hasonló horgászatainak tapasztalatai is rendkívül sokat segítettek nekünk, hiszen szinte mindannyian végighorgásztuk a 2021-es method ob döntőt Kismaconkán, aztán a maconkai klub method ob-t, majd ott voltunk az I. Free Style Method Feeder vb-n is, tavaly pedig az Abért-tavi method döntő kívánt hasonló horgászatot tőlünk. Ezeken a versenyeken rengeteg mindent láttunk, tanultunk, melyeket ezúttal maximálisan kamatoztatni tudtunk.

Az első versenynapon, azt gondolom, hogy mindenki hatalmas meglepetésére, 4 szektorgyőzelemmel, azaz a minimális, 4 ponttal indultunk. Ekkor már látszott, hogy a kirakós minden eleme a helyén van, így a másik két fordulóra már hatalmas hittel és önbizalommal ültünk be! Szombaton aztán 7 pontot, vasárnap pedig újfent 4 pontot szereztünk, hatalmas győzelmet aratva ezzel! A megszerzett 15 pontunk az elmúlt évekre visszatekintve példátlan, így nagyon-nagyon büszkék vagyunk az eredményünkre!

Bajnokcsapat!

A csapateredmény mellett az egyéni rangsorban is megszereztük a képzeletbeli dobogó mindhárom fokát, hiszen Sisa Józsi a 4 pontjával 3., Kiss Peti a hibátlan horgászattal megszerzett 3 pontjával a 2., én pedig a szintén 3 egyesemmel, jobb fogott súllyal az első helyen végeztem. Kristóf 5. helye szintén megsüvegelendő teljesítmény! Az egyéni eredmények azonban egyikünket sem érdekelték most, hiszen a csapat aranyérmet szerettük volna megszerezni, ami 25 pont előnnyel az üldözők előtt sikerült is!

A legszebb pillanata a hétvégének! 

Végezetül essék szó az általunk használt felszerelésekről! Erre a fajta horgászatra mindannyian a Concourse Feedereket használjuk, ki-ki melyik méretben. A rövid, láb alatti horgászathoz a 330-as a legkezesebb variáns, hiszen kényelmes, könnyen kezelhető, emellett épp annyira gerinces, amennyire az a gyors, hatékony fárasztásokhoz szükséges. A középtávú és a bójapecához pedig inkább a 360-as, illetve lágysága miatt nem ritkán a 390-es verziót használjuk, hiszen ezekkel jobban lehet irányítani még vékony előkével is az időnként nagyon vadul védekező szegedi pontyokat. 50-60 kilós fogásaink jól mutatják, hogy a halvesztések számát, amivel egyébként az egész mezőny küzdött, sikerült minimálisra csökkentenünk, amiben elévülhetetlen szerepe volt a Concourse Feeder botoknak!

A botokon a nagyobb piroskákat, a 6500-as Method Feeder orsókat használtuk, melyek dobjára 0,22-es Concourse zsinór került. Így ugyanis nem volt feltétlen indokolt a dobóelőke használata, még ha én például használtam is mindegyik távra 30-as „koptatnivalót”, na nem a dobások, hanem rengeteg fárasztás miatt. A végszerelékünkben pedig semmi érdekes nem volt, ugyanazt a végszereléket alkalmaztuk, amit egész évben, legyen szó akármilyen method horgászatról.

A csapatverseny végeredménye.

Végezetül nem maradt más hátra, mint az, hogy mindegyik csapattársamnak megköszönjem ezt az élményt! Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen jó horgászokkal és emberekkel lehetek egy csapatban! Bízom benne, hogy még sok éven keresztül küzdhetünk együtt hasonló sikerekért!

Az egyéni rangsor legelején végeztünk mindannyian!

Természetesen az Energofish Kft. támogatása nélkül nem jöhetett volna létre ez az eredmény! Nagyon fontos ugyanis, hogy olyan felszerelésekkel horgászhatunk most már évek óta, amelyeken soha, semmi nem múlik! Köszönjük szépen!

Az ezüstérmes Maros-Walterland és a bronzérmes Promix csapatnak pedig ezúton is szívből gratulálunk!

Szabó Bence