Megérkezett végre a várt (?) kánikula, amely azon túl, hogy kissé elviselhetetlenné teszi a nappali horgászatot, kikényszeríti egy olyan csalogatóanyag-kategória használatát, amely bizony az emberi orr számára is nehezen tolerálható „illattal” rendelkezik. Fogóssága azonban megkérdőjelezhetetlen, így legyen akármilyen nehéz lemosni a kezünkről, mégis oly sokat használjuk a nyári időszakban. Gondolom már sokan kitalálták, hogy a vaj-, illetve tejsavas etetőanyagokról, csalikról és aromákról van szó, amelyek számomra június hónaptól szoktak egyre növekvő szerepet kapni a pontyos és amuros horgászataim során. 

2021-ben először június második hetében, egy videózással egybekötött pecán vetettem be a sok nyári „rettenetest”, mégpedig egy olyan helyszínen, ahol az ilyen jellegű csalogatóanyagoknak a megszokottól is nagyobb a létjogosultsága! A Palotavárosi Felső-tó azon túl, hogy egy fontos versenyhelyszín method feeder szakágban, országosan is kiemelkedő ponty- és amurállománnyal rendelkezik. Nem ritkák a tóban a nagytestű, 8-10 kg-os példányok sem, de az átlagméret 3-4 kg-os. Ezen a vízen én jellemzően a benti pecát szoktam preferálni, de régóta foglalkoztatott már a gondolat, hogy vajon mit lehet fogni a part közelében. Ennek pedig éppen itt volt az ideje utána járni! 

Tikkasztó hőség fogadott a parton. 

Rekkenő hőség, közel 35 Celsius-fokos hőmérséklet jellemezte a szóban forgó horgászatomat. Nem véletlen, hogy már a csalogatóanyagok összeválogatásakor is kiemelt figyelmet kellett annak szentelnem, hogy ilyenkor bizony a halak ízlése alaposan megváltozik, melyhez kénytelenek vagyunk alkalmazkodni. 

A pontyok menüje tálalás előtti állapotban.

Kosaras keverékem lelkét a vajsavas Particle Pastával gazdagított Pro Corn N-butyric etetőanyag képezte, melyet a nyári időszakban véleményem szerint nem szabad otthon hagyni, amennyiben pontyot vagy amurt szeretnénk fogni! A képeken jól látszik, hogy a Pro Corn etetőanyagok nagyon finomszemcsés, durvább összetevőt még csak mutatóban sem tartalmazó keverékek, melynek köszönhetően egyébként nagyon jól „felhősítenek” és a mederfenéken remekül bontanak! Közülük is a vajsavas önmagában „csak” kellemesen vajsavas, így a kétzacskónyi száraz etetőhöz a Pasta mellett öntöttem még félflakonnyi vajsavas Attractor Aromakoncentrátumot, így a végeredmény már nagyon ütős lett! 

Bár a keverék bázisa nagyon finomszemcsés, az adalékok segítségével gyorsan tartalmassá varázsolható! 

Ezt a „magpépet” egyszerűen imádják a pontyok! 

Általánosságban is igaz egyébként, hogy amennyiben növelni szeretnénk egy kukoricás keverék beltartalmát, a Particle Pasta a tökéletes megoldás! Ez a 7 különböző mag pépesített és aromázott keverékét megtestesítő adalék képes bármilyen etetőanyagot felturbózni, így használjuk bátran, amennyiben sok halra számítunk! Nem volt kérdés így számomra sem, hogy ezen a horgászaton is nagy szerepet kap majd ez a fogós adalék! 

Így már kellően tartalmas, nemde?!

A néhány perc alatt elkészült keverékre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy ne tartalmazna „darabos” összetevőt! Szerintem valahogy így kell kinéznie egy nyári szénhidrátbombának, amellyel jó esélyünk kínálkozik egy igazán mozgalmas, kánikulai pecára. Persze az olyan tavakon, mint a Palotavárosi Felső-tó, mindenképpen kell készülni külön alapozó etetésre is, hiszen a sok halat valamivel helyben kell tartani. Én erre a célra szintén kifejezetten nyári finomságokkal készültem, így kétzacskónyi tejsavas Holiday Mixet és egy tejsavas tigrismogyorót kevertem össze egy külön edénykében. Ezek a magvak egyáltalán nem orrfacsaróan büdösek, éppen annyira vannak „megcsiccsenve”, amennyire kell!

Etetni (is) tökéletesek a tejsavas magkeverékek! 

Miután kiöntöttem és összekevertem őket egy edényben, felöntöttem az egészet tóvízzel, hiszen a Holiday Mix-ben található kender hajlamos a kiszáradásra, amit ily módon el lehet kerülni.

Az alapozó etetést egy nagyméretű, alul-felül nyitott kosárral végeztem el, mégpedig oly módon, hogy a kosár közepébe kizárólag a tejsavas magmixet tettem,…

…majd a kosár két végét lezártam etetőanyaggal, ahogyan a képen is látszik. 

Egy kellően gerinces bot nélkülözhetetlen az alapozáshoz. 

Minden készen állt tehát, így kezdődhetett az alapozás! Előetető kosaram közepébe magmix került, két végébe pedig az etetőanyag. Egy ilyen nehéz, tartalmas töltetnek az eldobásához, még ha csak 15 méterre horgásztam is, mindenképpen egy erős, gerinces botra volt szükségem. Nemcsak a dobás, hanem a kosár gyors és hatékony ürítése miatt is célszerű egy külön etetőbottal elvégezni az alapozást, hiszen nem jó az, ha félve, lassan és bizonytalanul etetünk. Gyorsnak, pontosnak és precíznek kell lennünk, főleg versenykörülmények között! Ennek megfelelően nem is hezitáltam sokat és pillanatok alatt betermeltem azt a nagyjából kétliternyi magot, mellyel meg kívántam alapozni a horgászhelyem. 

Egy nagyméretű kosárral „haladós” az etetés!

A meghorgászott távolság, ahogyan fentebb is írtam, pontosan 15 méter volt. Sosem horgásztam még ilyen közelre Palotavároson, így nagyon kíváncsi voltam, hogy erről a távról mit tudok majd fogni! Ennek a rövid távolságnak a megetetéséhez egyébként célszerű extrém hosszú, 2-2,5 méteres zászlóval dobni, hiszen sokkal halkabb, hangtalanabb lesz a kosár csobbanása egy folyamatos mozdulattal kivitelezett alacsony ívű dobás során, melyhez elengedhetetlen a hosszú zászló. 

Közelről élmény minden kapás, főleg egy olyan lágy bottal, mint a Concourse Feeder!

Az etetést követően pedig már repült is megtöltött kosaram a kiszemelt, tőlem pontosan 16 méterre lévő pontba, tehát egy méterrel az etetés mögé! A kis távolság miatt természetesen a horgászat során már egy lágy, rugalmas botra volt szükség, hiszen a vehemens kapások lereagálásában egy olyan pálca, ami képes „utánamenni” a halnak, sokkal nagyobb segítségünkre van, mint egy merev, például távdobó feeder. Így is volt néhány egészen izgalmas pillanat, hiszen hiába engedtem ki a féket, némelyik kapás alaposan megemelte a pulzusom, annyira vehemens és ellentmondást nem tűrő volt! 

A pontyok nagyon gyorsan, alig negyedóra alatt megjelentek az etetésen.

A magas vízhőmérséklet miatt a fárasztások már kifejezetten hosszadalmasok voltak, hiszen erejük teljében lévő 3-4-5 kg-os pontyok érkeztek sorban egymás után! A lágy bottal azonban mindössze egyetlen halat vesztettem, amely a magas kapásszám tükrében szerintem kifejezetten jó dolog!

Ez volt az átlagméret. A néhányórás horgászat alatt fogtam több nagyobbat és kisebbet is.

Mivel a kisebb-nagyobb pontyok hatalmas számban érkeztek az etetésemre, minden megfogott hal után újabb kétkosárnyi magot juttattam be a meghorgászott helyre és csak ezt követően vetettem be végszerelékem ismételten. Így ment ez a horgászat végéig, melynek az lett az eredménye, hogy mind több hal gyűlt össze az etetésemen és dél környékén már valósággal forrott a víz előttem! De ezt nagyon jó volt látni!

Az aprócska, citromsárga csalinak nem tudtak ellenállni a palotavárosi pontyok!

Ja, és a csalik, melyekről eddig még nem esett szó. Ezen a horgászaton szinte minden halamat az etetőanyagomhoz leginkább illő ananász-vajsavas Concourse Wafterrel fogtam, amely meggyőződésem, hogy az előttünk álló hetek nagy favoritja lesz sokak számára! Próbáltam nagyobb waftereket, pop-up-okat, de egyik sem vette fel a versenyt ezen a napon az említett Concourse csalival, így a horgászat második felére nem is kísérleteztem, hanem folyamatosan ezt tűztem a tüskére. 

Ha a meleg önmagában nem lett volna elegendő, a folyamatos fárasztások miatt koradélutánra annyira elfáradtam, hogy jobbnak láttam befejezni a horgászatot. A megfogott tizensok ponty jól mutatta, hogy itt bizony a part közelsége nem jelent visszatartó erőt a halak számára, egy hobbipecán egészen rövidről is rengeteg kapást lehet kicsikarni! Egyetlen dolog miatt volt hiányérzetem mindössze: nem fogtam egyetlen amurt sem, pedig titkon nagyon bíztam benne, hogy egy termetes torpedó is tiszteltét teszi majd. Érte azonban talán legközelebb visszajövök! 

Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán