A pergető irányzatok közül a plasztikcsalis horgászat évtizedes múltra tekinthet vissza, mégis csak az utóbbi években jelentek meg igen jelentős változások a csaligyártásban. Új színek, formák, no és az anyagminőség. Ez utóbbi jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
 

Mára már mindenféle víztípusra és halfajra speciális gumicsalik kaphatók. A horgászok nagy része viszont továbbra sem fordít erre elég figyelmet, így nem árt tudatosítani a legfontosabb ismérveket.
 

Klasszikus formájú gumihalak a Mann’s-tól

Egy plasztikcsali esetében a szín és a méret mellett nagyon fontos az is, hogy milyen puhaságú alapanyagból készült, hogy milyen frekvenciával képes veretni adott körülmények között. Ez alapján alapvetően különböznek a folyóvízre és az állóvízre gyártott műcsalik. Jellemzően a folyóvízi modellekkel van kevesebb gond, ezek megfelelő mozgását a sodrás nagyban segíti, nehezebb mellényúlni. A folyóvízi gumik lehetnek kissé keményebbek, faroknyelük, vagy a twister farka vastagabb, ettől még nem lesznek kevésbé fogósak. Sőt ezek az anyagok tartósabbak, ellenállóbbak, több halat és horogratűzést is kibírnak. Persze nagyon fontos megjegyezni, a hogy a folyóvízi változatok között is vannak lágyabb anyagú plasztikok, melyek nagyobb frekvenciával veretnek, és bizonyos körülmények között fogósabbak lehetnek.
 

Flitteres zöld twisterre kapó köves

A gond ott kezdődik, amikor egy kevésbé tájékozott horgász a folyóvízi kemény műcsalit állóvízen szeretné használni. Ha nem elég gyakorlott, talán nem is fordít rá figyelmet, hogy ezek a csalik alig hajlandóak megmozdulni a sodrásmentes környezetben, vagy csak olyan gyors behúzás mellett, ami a már a kapások rovására mehet. Az esetek jelentős részében a műcsali helytelen megválasztása a kapástalanság oka. Az állóvízi műcsalik esetében kell minden gyártónak igazán kitennie magáért, ezek a sebezhető pontok a legtöbbször. Gumihalakról szólva elmondható, hogy a puhább alapanyag mellett, jellemzően vékonyabb a faroknyél, és a korong pedig nagyobb. Ez biztosítja, hogy lassú bevontatás esetén beremegjen a műcsali, és csalogató hatással bírjon a ragadozók számára. A Mann’s „Soft Lures" sorozata tipikusan ilyen állóvízi típus. Már a legapróbb gumihalak is remekül mozognak, a nagyok pedig már-már túlmozgásosnak mondhatók.
 

Citromsárga Hard Nose - gyakran fogós

Ha pénztárcánk vagy egyéb okok miatt csak egyféle műcsalit vehetünk, mindig inkább a lágyabbat válasszuk, mert azokkal a folyóvízre is kiváló esélyekkel mehetünk, míg ez fordítva nem igaz. A hátránya a lágy anyagú gumiknak, hogy sokkal könnyebben szakadnak, kevésbé hal- és horogállóak. Így intenzív horgászat mellett folyamatosan pótolni kell azokat. A Mann’s a korábban felsorolt tényekre reagálva hozta létre a „Hard Nose" sorozatot, amelyben egy műcsalin belül kétféle minőségű anyaggal dolgozik. (Hogy nem jutott ez előbb bárki eszébe???) A műcsalik első fele, mely a horogratűzés stabilitásáért és a tartósságért felel, kemény, ellenálló, míg a mozgásért felelős hátsó traktus egészen más, sokkal lágyabb anyagból készül. Már kézbe véve, megtapintva is azonnal érezni a kétféle anyagminőséget. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy ezeket hónapok óta használva azt látja az ember, hogy remekül működnek, a tartósságuk magasan veri a teljesen lágy változatokét.  
 

11 cm-es Soft Mann’s gumihal - pár éve nem volt jobb a Tiszán

A másik fontos vonal, melyben az utóbbi években fontos előrelépés történt, a plasztikcsalik alakja. Először igen fogós hibridek keletkeztek, jött a gumihal testű, de twister farkú műcsali, a Mann’s-nál „Action Shad" a neve. Ennek előnye, hogy oldalról sokkal magasabb, ha úgy tetszik nagyobb láthatóságú, mint egy twister, de a farokrészét teljes egészében a twistertől örökölte, így a sokkal nagyobb frekvenciával működik. Léteznek belőle egyszínű (pl. zöld és fehér) változatok, de piros farokkal többféle testtel is megvásárolhatók. A citromsárga test pirosas farokkal az egyik legjobb csukára való plasztik a piacon!
 

Egy jó bot is kell…

Persze kapható az inverz is, a twister test gumihal farokkal. A Mann’s esetében „Swimmin’ Grub" a neve. Sok horgász csak kukacnak hívja, ezen a néven ismert tiszai és dunai berkekben. Mert ismert, az tény. Kiváló süllőcsali a hideg téli vizeken. Főleg a glitteres változatok, vagy a gyöngyház és az UV zöld.  
 

Talán a legjobb színek

Utoljára pedig, a swimbait-ek kategóriájáról érdemes pár szót ejteni. Ez valóban a legújabb fejlesztés, de nem a hideg téli vizekre való, hanem épp ellenkezőleg. Ez leginkább csukára (fekete sügérre) használatos. Tipikusan nem túl nagy mélységű állóvizekre való, ahol vízinövények között, kisebb akadókban kell a halat megtalálni. Az egész alapkoncepciója az, hogy egy szinte üres hasú műcsalit készítenek, melyet minimális ólmozással látnak el, vagy esetleg kizárólag az úgynevezett worm horoggal - mindenféle súly nélkül. A horog hegyét finoman vissza kell vezetni a műcsaliba úgy, hogy csak 3-4 mm legyen elrejtve belőle.
 

Ha szép süllővel fényképezkedhetünk, akkor az már nem rossz nap

Így aztán a növényzetet, az akadókat nem szedi össze, viszont ha kapás érkezik, egy erőteljes bevágás hatására a horog könnyen szabadul, és biztosan akad. A feladatunk, hogy könnyű felszereléssel dobják be a ragadozók búvóhelyének közelébe. Előnye, hogy egyáltalán nem süllyed gyorsan, könnyedén illegethetjük, megállíthatjuk. Simán áthúzhatjuk fákon, növényi részeken, nem fog beleakadni. Érdemes valami vastagabb fluorocarbon előkét használni, ami egyrészről szinte észrevehetetlen a halak számára, másrészről harapásbiztos a csukák ellen.
 

Kovács Adrián kisebb süllője piros-fehér twisterre kapott

A Mann’s „Hard Nose Swim Shad" néven árulja ezt a műcsalit, négy darab plasztik és egy súlyozott worm horog van a csomagban.