Mindig szerettem a kihívásokat, fõleg, ha azok a kedvenc halamhoz, a harcsához fûzõdtek. Ezúttal 80 hektárnyi ismeretlen vízfelület kihívásával kellett szembenéznem, hogy harcsát foghassak.
A horgászat helyszínéül szolgáló tó Románia fõvárosa közelében található, és talán akadnak pontyos berkekben olyan horgászok, akik már hallottak a Tâncãbesti-i tavakról. Gergely Béla barátommal a két tó közül az I –es tavon próbáltunk szerencsét, amely a pontyhorgászok kedvelt horgászvize. A tó C&R elven mûködik, mindent vissza kell engedni a tóba. A víz leginkább pontyairól híres, de néha egy-egy harcsa is elõkerült a bojlikra, így érthetõ, hogy kíváncsian vártam a halakkal való találkozást.
 Az elsõ bajszos |
Néhány jobb harcsát is fektettek matracra a pontyozók, a két legnagyobb, amelyrõl infóim voltak, egy 60 és egy 80 kilógrammos jószág. Mivel számíthattam tekintélyes példányokra, ezért a felszerelésem legjavát vittem magammal. A 3 méteres Power Catfish botok, a hozzájuk társított Banax Koós orsókkal nem hagynak szégyenben. A zsinórokkal sem apróztam el, 51 kilós szakítószilárdságú madzagokat tekertem a motorokra, amelyekre 8/0 –ás Maruto horgokat bogoztam. A felszerelésben nem volt gyenge pont, csupán rajtam állt, hogy a harcsák szájába tudjam juttatni a csalit. Mivel ismeretlen vízen voltam, ezért akár két bajszossal is beértem volna.
 Valahára egy jobb hal |  Immár az enyém |
Barátom a pontyokra koncentrált, õ nem rajong különösképpen a harcsákért, így célként volt kitûzve az is, hogy némileg megkedveltessem vele ezeket a csúcsragadozókat.
 Mindkét horog tökéletesen akadt |
A módszerek, amelyekkel a harcsákra pályáztam, a felszíni és fenék közeli kishalas bójázás, valamint a kuttyogatás volt. Már rögtön az elsõ éjszaka elején belefutottam egy kisharcsába. Pimaszul rávetette magát a kárászra. Jó jelnek véltem, hogy ily hamar találkoztam bajszossal, még ha csak kicsivel is. A sötétben mintegy egy órás kuttyogatásra indultam. A víz sekély, 2-3,5 méter közt változott. A legtöbben értelmetlennek tartják ilyen sekély vízben a kuttyogatást, de nekem már voltak kellemes meglepetéseim efféle vízoszlopnál is.
 Végre siker |  Nappal is fotózkodtunk |
 Még egy utolsó közös fotó, mielõtt szabadon engedem |
Alig harminc perce ütöttem a vizet, mikor hirtelen alámerült az úszóm, és többé nem láttam. Igyekeztem kontaktust keresni a hallal, de nem értem el, azaz mire elértem már a csónak alatt volt. Egy rendeset odaakasztottam, válaszként egy rövid ideig éreztem csupán ellenállást, de a megiramodó haltól majd’ szobányi területen örvénylett a víz, és a csónak is billegni kezdett. Hatalmas sóhaj tört fel belõlem, nem akartam elhinni, hogy rögtön az elején elpuskázok egy ilyen böszme jószágot. Még volt pár kapásom, egy pillanat alatt lelopták a csalihalakat. Hamarosan a parton meséltem barátomnak a történteket. Alig panaszkodtam ki magam, elsült a felszíni kishalas cuccom. Kemény és rövid fárasztás vette kezdetét. Az úszó szigetek miatt nem engedhettem halamat hosszú pórázra. A bajszos köszönõ viszonyban sem volt a kuttyogatva elbaltázott testvérével, de így is örvendtem neki. Egy ismeretlen vízen, egy éjszaka alatt ennyi akció éppen elegendõ, hogy bizakodjon az ember.
 Árnyékban ilyen viszonyok uralkodtak |
A nappali hõmérséklet fullasztó volt, árnyékban is harminc fok fölötti hõmérséklet uralkodott. A víztükör teljesen egyenes volt, csupán a felbukkanó halak törték meg néhol.
 Csodás helyek |  A látvány magáért beszél |
 A fegyverek |
 Octavian nem a megfelelõ felszereléssel, de annál nagyobb lelkesedéssel várja a harcsákat |
Az éjszakai eredményeknek hamar híre ment, így másnap a tógazda egyik ismerõsét, Octavian –t, el kellett vinnem kuttyogatni. Korán nekifogtunk, és bíztam benne, hogy sikerül egy, az elõzõ estihez hasonló, példánnyal összeakadnom. Azonban másképp volt megírva a dolog. Két kapásig jutottam csupán, de halat nem sikerült akasztanom, így feladtam volna a harcot, de a „tanítványom" maradni óhajtott, így tovább püföltem a vizet. Már rég a bójás botok mellet kellett volna ücsörögnöm, közben azon agyaltam, hogy miként tudnám rávenni, hogy hagyjuk abba, megsérteni sem akartam, hisz a tógazda közeli barátja volt. Béla barátom telefonhívása szakította félbe a meddõ próbálkozást. –Az egyik botodat megtámadta egy harcsa. Kifárasztottam, de nem merem kiemelni.
 Lassan a bójás harcsázás ideje is elérkezik |  Béla barátom az elsõ komolyabb harcsájával |
 Mindketten örvendünk |  Az fõszereplõ immár szabad |
A fotózás közben társam elmesélte a fárasztás minden mozzanatát, és közben a felszerelésem felõl érdeklõdött. Nagyon megtetszett neki ez a fajta horgászat, és elkezdett kacérkodni egy felszerelés beszerzésével.
 Egy kedves nappali vendég |
 A felszerelésem |
Szorosan rámarkoltam a botra, és elkezdtem fárasztani az ismeretlen ellenfelet. Igen erõszakosnak tûnt, meg voltam gyõzõdve, hogy elvettem barátom elõl élete pontyának a kifárasztását, de õ csak hajtogatta, hogy ez az én halam, és kész. A harc felénél járhattam, mikor a felszínen felbukkant a hal. Társammal egyszerre kiáltottunk fel: -Ez harcsa! A 0,25 –ös damilon tovább tartott a fárasztás, mint ahogy azt megszoktam egy ekkora harcsánál, de végül állon ragadtam. Ezzel a bajszossal kipipáltam az elsõ bojlival fogott harcsámat is. A túra vége gyorsan elérkezett, és a bojlis harcsával zártuk a horgászatot, ami igen szépre sikeredett. A tógazda elmondása szerint szép eredményt értünk el, nem számított rá, hogy ennyi harcsával találkozunk a túra alatt. Így még boldogabban hagytuk magunk mögött a Tâncãbeºti-i tavat, és talán még lesz alkalmunk visszatérni.
 Szerencsére tartott az akadás |
 Az elsõ bojlival fogott harcsám |
Gotthárd Ferenc Alpár
Ingyenes szállítási lehetőség
