Donát barátom ismét rávett, hogy látogassunk el a meseszép Lázbérci-tározóra. Sokat noszogatnia nem kellett, mivel egyike kedvenc vizeimnek a hangulatos, hűs erdővel körül ölelt tó, mely tükre alatt temérdek hal lakik. Soha még olyan nem fordult elő, hogy eredmény nélkül múlt volna el egy nap. Szép dévérekből, fürge pontyokból mindig akad a horogra, s olykor egy-egy amur is megtiszteli az embert. Ráadásul egyike azoknak e helyeknek, ahol általában nem pergetek. Valami oknál fogva annyira magával tud ragadni az a nyugalmat árasztó táj, hogy magam is szívesebben ülök le a botok mellé, a spiccek mozgását lesve. Igaz, általában az őszi időszakban járunk gyakrabban, de most kíváncsiak voltunk rá, milyen sikerünk lesz a legnagyobb nyári melegben.

Doni fia, Marci, a kis betyár is velünk jött a kora reggeli órán, hogy szintén kivegye részét a jóból. Belevaló srác, máris érdeklődik a horgászat iránt, s a jelek szerint igen jó úton halad, hisz remek tanárt kapott az élettől. Most is azonnal közli ellentmondást nem tűrő hangon, hogy ő is igényt tart egy botra. Így hát, a Competition testvérek kisebbik tagját, a 300-as pickert szereli fel neki az apja, hadd szokja a finom cuccot. Doni másik kedvence, a Competition feeder kerül a túlsó ágasra, 360-as méretben. Aztán mégis meggondolja magát, s botot cserélnek, hiszen a picker talán túlságosan finom még a gyakorlatlan, fiatal kezeknek. 16-os Energo Power a főzsinór, az előke pedig mindössze 14-es. Nekem pedig örök itteni társam, a President Dx Kevlar 360-as feedere suhan nagyot, hogy a kellő helyre juttassam a csalit.

Marci, a kis betyár is velünk jött a kora reggeli órán, hogy szintén kivegye részét a jóból.  Belevaló srác, máris érdeklődik a horgászat iránt

Competition 300-as pickert szerel fel neki az apja, hadd szokja a finom cuccot

Örök itteni társam, a President Dx Kevlar 360-as feedere suhan nagyot,  hogy a kellő helyre juttassam a csalit

Úgy döntöttünk, most inkább kihagyjuk a dévérezést, megpróbálunk tudatosan pontyra horgászni, hiszen nincs sok időnk, még dél előtt el kell induljunk vissza. Egy 3 kilós mézes Tímár mixet bontunk fel, amit jól elkeverünk a halak egyik kedvencével, a Carp Expert Seven mixével, hogy ne csak az illatfelhő vonzza oda őket. Egy kis csontlisztet is csempészünk bele, hogy jobban tapadjon, na meg, hogy a dús fehérje koncentrátum még vonzóbbá tegye a masszát. Kap még néhány marék Carp Expert Bait Corn kukoricát is, amit a horogra szántunk, s már szállnak is befelé a dús gombócok. Doni egyszerre be is csúzlizza mindet, hiszen időnk szűkében a bő alapozást látjuk célszerűnek.

Percek alatt megvan az első hal, jó helyre hullott az etetés. Van egy jó gödör a tó ezen szakaszán, sejtettük, hogy a nagy melegben ott kell keresni őket. Csodaszép ívben kezdett görbülni a Competition picker leheletfinom spicce, ami egy ponton megállt, s a nyeletőfék hangja tudatta, hogy a hal továbbra is a horgon van.

Figyelem a lurkó minden mozdulatát, ahogy a ponty alá tolja szépen a merítőt, majd kihúzza a zsákmánnyal együtt.

Kissé még izgul, de ügyesen csinálja

Donát ilyenkor már nem is igazán szokott bevágni, csupán amolyan erélyesebb módon emeli le a botot az ágasról. Mint azt korábban elmondta, ez azért van, hogy a horog ne okozzon túl nagy sebet a hal szájában. Ha már a nyeletőt is meg tudja húzni, akkor vélhetőleg már a húsban van a kampó, s ha az jó minőségű, akkor nemigen fog lefordulni a hal. És csakugyan, nem sok olyan alkalomra emlékszem, amikor a megakasztott pontya lemaradt volna. Bevallom, mostanság én is egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy ugyanígy járok el.
Most is hibátlan az akadás, Marci már szalad is lelkesen a merítőért, hiszen ha nem az ő botjára jött a hal, illik, hogy a szákolást ő végezze. Figyelem a lurkó minden mozdulatát, ahogy a ponty alá tolja szépen a merítőt, majd kihúzza a zsákmánnyal együtt. Kissé még izgul, de ügyesen csinálja, az apja is csak amolyan rutinszerűen irányította néhány szóval. Közben szemem sarkából figyelem a spiccemet, mert mintha belepöccintett volna valami. Nem is pöccintés, inkább egy óvatos húzásnak látszott, s mivel az én botom erősebb, így a kapás sem látszik olyan tisztán, mint a pickeren, ezért azt is pontykapásnak vélem. Nagyobbat is dobtam, mint ahol Donát két horga várja a halakat, én kissé az etetés mögé hintettem be a magam készségét. Sokszor megfigyeltük már ugyanis, hogy a benti vízről, etetés mögül nagyobbak várhatók – habár jól lehet, nem olyan intenzitással, mint ha direkt a terített asztal közepén horgásznánk.

Megismétli még néhányszor, de nem akarja „eltekerni" a spiccet. Ki is csévélem, s meglepetésemre üres a horog. Akkor viszont talán a rákok pimaszkodtak. Meglehet, ivóvíz minőségű a tározó minden cseppje, a rákok is kiválóan érzik magukat. Csupán a harcsák, nagyobb pontyok terrorizálják őket. Persze, ha egyáltalán a milliárdnyi takarmányhal mellett a harcsa épp a rákot választja vacsorának. Keszegféle is annyi van, hogy egy szál spiccbottal nem ritkán ötven kilót lehet fogni egy délután.

Ismét megsuhintom a jó botot, ami még ilyen kis etetőkosárral és kevés súllyal is kiválóan, pontosan juttatja el arra a távolságra a horgot, ahova akarom. Azért is szeretem, mert jól megy vele a célzás, szinte minden dobásom tökéletesen oda kerül, ahova azt kívánom. Használtam már folyón is, ahol a paducok, márnák rohamait is csodásan tompította, tehát minden vízre jó szívvel javaslom. Donát ugyanígy vélekedik az ő saját párosáról, a Competition testvérekről. Igaz, hogy nem távolsági horgászatra valók, de annyira érzékenyek, hogy amíg az én spiccem épp csak jelez valamit, addig nála az egyértelmű görbülésre már be kell vágni. Minden alkalommal ez van, lényegesen többet fog, mint én, holott ugyanoda horgászunk, ugyanazzal csalizunk, s a horgunk, előkénk hossza és mérete szintén nem mutat különbséget. Mi több, ő ugyanezeket használja folyón is! Még menyhalazni is előszeretettel használja könnyű kis pickerét! Meg is lepett a múlt őszön, amikor hatvan-egynéhány centis menyust csévélt ki a vízből vigyorogva.

Marci közben újra a merítőt kezeli lelkes szemekkel. Nekem akadt valami erőszakos halam, amit előbb dévérnek véltem, mert egy erős rándítás után hirtelen belazult a zsinórom, majd ismét szép húzással feszítette ki. Nem is tétováztam, amint újra görbülni láttam a spiccet, megragadtam és odasóztam neki, hogy ez azért biztosan akadjon a gyanús ejtés után. Akadt is, szépen védekezik, de nem úgy mozog, mint egy ponty. Sejtjük mindketten, hogy amur lesz a vendégem, s amikor a part közelében fordul egyet, mosolyogva nézünk össze. Jól éreztük, csakugyan egy siheder növényevő az. Talán látom még néhány év múlva, amikor túl lesz a tíz kilón…

Két dévér szemtelenkedik még Donáttal, amikor Marci úgy dönt, szétnéz kissé az erdőben. Mosolygok is magamban, tökéletesen ugyanazt látom benne, mint amilyen én voltam hasonló korban. Imádtam én már akkor is a horgászatot, de nem lehetett megállítani egy pillanatra sem. Valahova folyton mennem kellett felfedezni valamit. Jobbára csak akkor lehetett visszahívni a botok mellé, ha valaki éppen halat fárasztott. Végig sem gondolom, amikor Donát odaugrik – már amennyire a 150 kilójától tud ugrálni – a botjához és megmarkolja. A feeder első tagja tekeredett el szép ívben, s a bot lüktetése jelzi, jól is akadt is. Épp nyugtáznám magamban, hogy újra hala van a srácnak, amikor az én spiccem is nagyot hajlik. Egy pillanatig hezitálok, s nézem, nem-e az ő hala húzta magát bele a zsinóromba, ám hamar rájövök, bizony nekem is kapásom van. Másodpercekkel később már egymás mellett fárasztjuk a saját pontyainkat. Marci természetesen azonnal felfigyel a gyanús mozgolódásra, siet vissza lelkesen meríteni. Én ugyan később akasztottam, ráadásul jó tíz–tizenöt méterrel beljebb is horgászom, mégis hamarabb parthoz vezettem a halamat, mivel valamelyest erősebb a felszerelésem. Nálam a főzsinór 18, az előke 16-os Energo Power, s a botom is kissé robosztusabb, mint a Competition Feeder. Bár bevallom, nem is volt olyan látványos kapásom. Az előnye mégis abban rejlik, hogy ha a pálya akadósabb, vagy valami oknál fogva gorombábban kell bánni a hallal, akkor megéri lemondani kissé a túlzott finomságról.

Boldogan pakoltunk össze, még a kis srác is ragyogó arccal cipelte a holmikat, annak ellenére, hogy épp ő nem tudott aznap halat fárasztani. Talán, ha nem lett volna halaszthatatlan dolgunk, akkor is indultunk volna, hiszen a nap oly erősen tűzött, hogy sokáig nem bírtuk volna a parton, s a tározóban nem engedélyezett a fürdés. De legalább azt is megtudtuk, hogy a legnagyobb kánikulában is lehet Lázbércen pontyokat és amurt is fogni, amennyiben jó felszereléssel horgászunk! Ja, és tovább emelte örömömet, hogy aznap egált horgásztam Donáttal!

Forrás: Jakó László