Január közepére úgy megenyhült az időjárás, hogy némi halszagot kezdtem érezni a levegőben. Rá is akadtam egy mellékágra melynek felszínéről félig-meddig eltakarította a melegedés és a szél a jeget. Álmosan mozdult az úszó, hol le, hol fel, ennek megfelelően féltenyérnyi-tenyérnyi karikák, sügerek, dévérek, sőt még egy ezüstkárász is belecsimpaszkodott a horgomba.

A spiccbotos téli peca egyik  legfontosabb a rendkívül érzékeny, jól lesúlyozott úszó

Ezek csak egy-két órás horgászatok voltak, mert magam is alig hittem el, hogy eszik már a hal. Az egyre nagyobb és több hal azonban beindított, de ahogy szokott lenni, mire rendesen nekikészültem újra befagyott a halas pályám. A hosszú, hideg éjszakák keményre varázsolták valamennyi állóvíz felszínét, de én már úgy be voltam sózva, hogy megpróbáltam egy lassan áramló szakaszon.

Az általam használt Clarusso darabokra szedhető és tetszés szerint összerakható

A kellemesen lágy, de igen jó szakítójú, keszegezéshez gyártott „Specialist" damil főzsinórnak megfelel, hozzá tízes előkén 16-os méretű, piros „Maruto" horoggal, főleg ha a csalink is vörös/szúnyog, pinki, giliszta

Mivel nappal is fagyott, havazott, hogy elkerüljem a gyűrűbefagyás okozta bosszúságot, egy könnyű, de gerinces, hatméteres spiccbotot választottam.
 

Télen a lassan áramló vízben, apró gombócokban fekete „Tímár mix"-et használok

Állandó tettestársam „Karcsika" is elégedetten veszi tudomásul, hogy kiváló pálcát választottam, mely gerincessége folytán jobb halakkal is elbír, de mégis könnyű

A hosszú bot másik előnye, hogy jobban meg tudom tartani a csalit az etetés körül, melyet így szívesebben vesz fel a hideg vízben lassan mozgó hal. A tizennégyes zsinórra tízes előkén tizenhatos záadásávalMaruto horgot kötöttem piros színben, így a csalijaim hasonló színe tökéletesen álcázta a tűt.
 

A pálya.

Az etetésre sokkal előbb megérkeztek a hattyúk mint a halak

A télen régóta bevált fekete Tímár-mix etetőanyagból, némi víz hozzáadásával apró gombócokat gyúrtam és a horgászat sávjába szórtam. A csobbanásokra azonnal megjelentek a hattyúk, és ugyan mind méretes volt, mégis igyekeztem távol tartani őket.
 

Az első hal egy ermetes sneci volt pinkire

Mikor gilisztára váltottam megjelentek a bodorkák, sőt….

   Pinkivel kezdtem és hamarosan oldalra kanyarodott a finom úszó, egy jókora sneci volt a horgon. Aztán jöttek sorban. Most is örültem nekik, mert legalább kapást csináltak, de milyen jók lennének ezek süllőzés idején, bezzeg akkorra eltűnnek.
 

….a paptetű is

A múlt héten, a melegedő időben már sokkal vaskosabb volt a zsákmány, de ….

Úgy a tizedik után csalit váltottam, trágyagilisztát tűztem a horogra, és kicsit hosszabb eresztékkel igyekeztem megállítani az úszót. Hamarosan valami ütögetni kezdte az úszót, egy csinos kis bodorka volt a tettes.
 

….én ennek is tudok örülni, csak vigye az úszót!

A „Lux 6" keresztszénszálas spiccbotnak ennyire terhelhető a vége

Fellelkesültem, visszalöttyintettem a készséget, de jó darabig semmi. Mikor magamhoz lendíteném a horgot, valami fityegett rajta, egy kapástalan paptetű lapított a tűn.
 

A készség jól vizsgázott, bár nem  igazán lett leterhelve, de majd ha jön a tavasz!

Az eredménnyel "Karcsika" is elégedett volt,  pedig csak egy snecit kapott a szurkolásért

Akadt még pár kicsiny karika, bodri, de mikor feltámadt a keleties szél nem bírta a kezem a fagyot, össze kellett tolnom a botot jobb időkre. Így is nagyon jól esett az a pár kapás, már csak azért is, mert élteti bennem a reményt, hogy hamarosan eljön a mi időnk!