A tavalyi siker

Aztán amikor másnap kezembe vettem a csomagot, akkorát döbbentem, mint faltörő kos a fotocellás ajtó előtt. Én ökör, egyedül csak a bot dobósúlyát nem néztem meg jobban, pedig nem ártott volna! Igaz, hogy egy kemény, gerinces botra vágytam, de a 100-200 gramm kissé túlzásnak hatott, könnyed pataki, avagy Sajós, Hernádos pergetésekre. Kínomban elröhögtem magam, ha már ekkora kretén vagyok, hisz mi egyebet tehettem? Van egy kiváló harcsás pergető botom, amivel akár kuttyogatni is lehet csónakból, ami kicsit furcsán néz ki egy precíz, finomszerkezetű 3000-es orsóval. Annyit tudtam csak javítani a helyzetemen, hogy a 0,11-est, 0,15-ös fonottra cseréltem.

Csukákra is kiválóan bevált – természetesen Salmo csalikkal

Egyértelmű volt tehát, hogy ez a cájg leginkább olyan helyeken lesz bevetve, ahol nagyobb csukákra, vagy 10-20 kilós harcsákra kell leginkább számítani. Ettől függetlenül persze, mivel továbbra sem volt könnyített, 2,40-es pergető botom, néhány alkalommal kivittem magammal a Hejőre, na meg a Sajóra. Jött is néhány csuka, pár kilón felüli domi, és kissé csodálkoztam is, hogy a nagy dobósúly-tartomány dacára egész jól működik a bot. A kisebb wobblereket is szépen ki tudtam hinteni a kívánt helyekre, könnyedén célba vettem vele a szemközti bokrok tövét, s még a csali vibrálását is éreztem. na persze, nyilvánvalóan nem ez a bot a könnyű pergetés Csimborasszója, de mégis, meglepett. Brutális keménysége ellenére meglepően precíz. Igaz ami igaz, ehhez kell egy olyan orsó is, ami ezt tökéletes fékjátékkal ellensúlyozni tudja. A Banax Iris 3000 már az első percekben meggyőzött arról, hogy megérte az árát.

Már a merítőben van!

Ám az igazi avatásra várni kellett májusig, amikor a Hoórvölgye He. mezőkövesdi taván 30 év után először engedélyezték a csónakból való horgászatot. Elszaporodtak ugyanis a harcsák erősen az utóbbi években, ami már bosszantani kezdte az egyesület vezetőségét. Én pedig alig vártam arra a napra, amikor Csernák Zolival ismét kuttyogatóval a kézben fogunk ülni egy csónakban. Akik figyelik a Sikeres Sporthorgász Magazinbeli írásaimat, az a három olvasóm bizonyára emlékszik rá, hogy tavaly erősen lehűlt vízben egy húszas márványtestűt fogtam pergetve, Salmo Hornettel. Ez, valamint a sok harcsára utaló jel a radaron, na meg az a temérdek forgás arra ösztökélt bennünket, hogy idén tavasszal újra tegyünk egy próbát. A baj egyedül csak az volt, hogy épp a harcsaívás közepén jártunk, amikor a hím a fészken ül, s a nőstény is csak ímmel-ámmal eszik.

Nem a legjobb összeállítás, mégis kiváló! Mi lesz,  ha az orsó megfelelő botot, a bot pedig hozzá illő orsót kap?

Sebaj, a kuttyogató hangnak nem igazán fognak ellenállni. Legalábbis, ezzel biztattuk magunkat. Csernák Zoli amúgy is nemzetközi hírű spíler, még Koós Ferinek is tudott olyan trükköt mondani, amire elismerően bólintott. Így esett tehát, hogy néhány napja az eddig pergetni használt motyót matyóföldön kuttyogatóvá változtattam. Kissé fals érzéssel vigyorogtam rá, mert eddig túl erősnek bizonyult a kiszemelt célra, most azonban, Zoli bátyám és harmadik társunk, Feri felszereléseit kémlelve azonnal rájöttem, hogy ide viszont kifejezetten gyenge. A korábban említett összeállításommal szemben a többiek botjai 2,10-es, grammban nem is kifejezhető dobósúly-tartományúak, amihez jókora multiorsón ujjnyi vastag kanóc tekeredett.
Hanem aztán egyszer csak Zoli nagyot rándul mellettem, és hatalmasat suhint a botjának. Mellette ülök, így maga is összerezzenek. Óriási kapása volt az öregnek,szinte belekondult a csónak is. Ám valami oknál fogva az akadás utáni pillanatban a zsinór elszakadt. Sérült lehetett – villan át agyunkon a felismerés, ám azt hozzá kell tennem, hogy a kapás óta eddig alig 2 másodperc telt el. Alig hogy Zoli káromkodásra nyitná a száját, míg őt figyelem, az én ölemben is hatalmas ütést érzek, a botom pedig szinte ugorva bólint a vízre. Reflexemet sokan akarták eddig próbára tenni, s most ez a harcsa is tapasztalhatta, nem véletlenül neveznek villámkezűnek. Még az első döbbenetből fel sem ocsúdtunk, máris arra lesz mindenki figyelmes, hogy görbülő bottal a kézben ugrok fel.

Feri harcsája kicsivel nagyobb, de fárasztani nekem volt jobb!

Hej, barátaim, micsoda élvezet úgy fárasztani egy jókora halat, hogy minden körülmény ideális! Szép kapás, ragyogó idő, perfekt bot, zseniális orsó, én pedig alig egy perccel korábban ittam meg egy kellemesen hideg sört. A botról egyszerűen nem is tudok mit mondani, mert a tökéletes szót ragozni nem lehet. Ezt a botot kifejezetten erre gyártották! Jó volt eddig is kifárasztani vele néhány egy-kétkilós csukát, de a valós erejét most kezdte el megmutatni. Húz a szép harcsa, jó húszasra saccolom ezt is, de ahogy nekilódul, úgy kezd morcosabbá válni kezemben is az ET Spin Blade. Sőt! Még azt is érezni lehetett, hogy ez a terhelés igencsak elmarad attól, amit bír. Komolyan mondom, meg sem kottyant neki a hal, holott igen hevesen dolgozott. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy csupán 0,15-ös zsinór volt fent, ami miatt nem bánhattam túl gorombán a hallal. Az orsóm viszont szintén lenyűgözött! Már előre dörzsölöm a tenyeremet, mert én már tudom, hogy egy 5000-es változatát hamarosan be fogok szerezni – remélem gyártanak ilyet – hasonló helyzetekre. Azt feltöltöm 30-as fonottal, és akkor aztán hajrá! Talán még egy 2,70-es ET Spin Blade is lesz mellé, csak azért, hogy kellően megdolgoztassam.

Esti idill

Bizony mondom, ennek a botnak sokkal nagyobb hal kell, hogy rendesen kiadja magát. Ennek ellenére, ahogy említettem, finomabb pergetéshez is megfelel. Azt kell mondjam, egy igazi polihisztor. A harcsa végül 13 kilósnak mutatkozott a mérlegen, tehát egy kissé túlbecsültem. Estefelé még azért átszereltem dobálni, és egy kisebb, 52 centis csuka is rajtavesztett. Feri amikor meglátta, hogy ugyanazzal a bottal pergetetek, vigyorogva odavetette: „Azért csalihalat ugye nem ezzel akarsz fogni?"
Apropó, ennyivel még nem volt vége a horgászatnak. Éjjel Feri botja sült el, és egy 16-os példányt húzott csónakba nem sokkal utána. Reggel elmondta, tetszett ahogy fárasztottam, oldalról figyelte a bot játékát, és látta, hogy kiválóan dolgozik minden. Azonban véleménye szerint mégsem ilyen helyre való ez az összeállítás. Vegyem például az ő fárasztását. Az akadók mellé volt húzva a horga, kapás után azonnal csónakba szállt, és pár perc múlva már jött is ki. Ha ez az én horgomra jön, valószínűleg meg sem tudom állítani, beszalad a fák közé. Folyón, tavakon dobálni vele, vagy tiszta terepen kuttyogatni, ahol 30-as harcsánál nagyobbra nem igazán van esély, oda jó. De kemény terepre nem ajánlja.

Ez már az enyém!

Végtére is sikeresnek mondható a kiruccanásunk, hiszen két szebbecske harcsát is fogtunk. Igaz, hogy sokkal nagyobbakra számítottunk volna, de talán majd legközelebb. Hamarosan vége az ívásnak, és a harcsák újra elemükben lesznek. Van a vízben 70-80 kilós hal nem kevés, ezt tavaly Koós Feri is megállapította. Épp ezért jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedvet érez egy jókora nagybajszú kifárasztásához, keresse fel a Hoórvölgye He kövesdi tavát. 6000 Ft a 24 órás csónakos engedély, a kifogott harcsa kilóját pedig mindössze 500 – azaz ötszáz – forintban mérik. És ne feledjék: Egy izmos ET Spin Blade, hozzá illő komoly orsóval, minimum 30-as fonottal feltöltve mindenképp legyen a csónakban!