Ezúttal a magyar tengert sikerült célba vennem. Igazság szerint családi nyaralás volt az apropó, de a horgászat sem maradhatott el! Egy újdonsült horgászcimbora jóvoltából egy kis csónak is rendelkezésemre állt, így nem csak parti betyárkodásról lehetett szó, hanem komolyabb lehetőségekkel is számolhattam.
 

A főszereplők a képen: kétféle kukorica és az ET Classic Carp Match

A Fűzfő és Almádi közötti ősnádas mára megmaradt része is impozáns. Ha itt nincs hal, akkor sehol, gondolhatja az egyszeri horgász - igaza is van! A nádtömbök víz felőli oldalán 2-2,5 méteres a víz, az én szemem tisztábbnak is látja, mint a Balaton más részein. Horgásszák is becsülettel, vannak karók, és a jelzőbóják a nyílt víz felé is, de tumultus azért nincs. Tudtam jól, hogy etetgetni még csak-csak lejutok esténként, de igazi hosszadalmas horgászatra azért sokszor nem keríthetek sort, első a család ezekben a napokban. Azt terveztem, hogy kinézek egy helyet a nádban, kitakarítom, megjelölöm, megetetem 2-3 alkalommal, majd horgászok rajta egyet. Ezúttal szóba sem jöhetett semmiféle gombócos etetés, kizárólag szemes kukoricával akartam szoktató etetést létrehozni, hátha a várható halak egyedsúlya nagyobb lesz valamivel. E célból hoztam magammal nagyjából 10 kg házi főzésű „öreg” kukoricát, és jó pár nagydobozos konzerv kukoricát is.
 

ET Fighter Match 30-as

A házi kukorica főzése már maga művészet számomra, mert állítom, nagyon komoly sztenderdeknek kell megfelelni, hogy a beszórt anyag a lehető legjobb hatást váltsa ki. Lassan főzöm órákig úgy, hogy a szemek kb. egy harmada szétnyíljon. Ekkor még bőséggel maradnak benne teljesen egész, szépen megduzzadt szemek, de már válogathatunk horogra a szétnyílt, csábító falatokból is. Ekkor a puhasága, a horogállóssága és az emészthetősége optimális egyensúlyba kerül. Mindenképp erjesztem akár pár hétig is, amíg eléri azt az állapotot, hogy az ember családja nem képes a szagát elviselni. Na, akkor van kész.
 

A félig szétnyílt szem, nagyon sok halat becsapott már

Át kell mosni friss vízzel, le kell önteni a levét annyiszor, hogy már csak tiszta lé jöjjön alóla. Ha a tisztában zavarosodás nélkül elvan egy napig, utána már nem marad az ember keze büdös tőle, viszont a halak igencsak kedvelik, és nagyon hamar megemésztik. A Balatonnak ezen a szakaszán szinte mindenki csak áztatja a kukoricát, s úgy etetik be, kevesen hajlandók megfőzni. Ezzel talán elérik azt, hogy kevesebbet „rabolnak el” belőle a keszegek, de a pontyok is sokkal lassabban emésztik meg, és közel sem járnak vissza nap, mint nap az etetésre. Nem beszélve arról, hogy a főtt kukorica erjedt zamata messziről is odavonzza a halat, azaz egy etetés sokkal hamarabb beérik, mintha sima áztatottal próbálkoznánk.
 

Szép keresztszálas erősítés a boton

Egy pofás kis öblöt találtam, ahol gyakorlatilag három irányból voltam védve a széltől, a vízmélység a nádfal vastagsága ideálisnak tűnt. S messze sem kellett evezni a számomra csak lélekvesztőnek tűnő kis balatoni dióhéjjal. Két este csak etettem, majd harmadjára már horgászatot is terveztem.
 

A kiegészítő felszerelések

Korábban sokat próbálkoztam feederrel balatoni mólókról, egyéb parti helyekről, s az a benyomás alakult ki bennem, hogy azért kapitális halakra kevéssé kell számítani. Úgy döntöttem, hogy egy erős matchbotot szerelek feltolós úszóval. A választásom az ET Classic Carp Match 3,90-es modelljére esett. A névleges 5-20 grammos dobósúlynál érzésre többet is elbír. Tényleg egy pontyos matchbot annak minden előnyével. A blank anyaga IM10-es karbon, a gyűrűi kompromisszum mentes SIC-ek, orsótartója alulról záródó, stabil, megbízható. Itt természetesen a hagyományos csavaros változat található. A nyele osztottan parafa és EVA gumiszivacs. Ahol a kéz potenciálisan érintheti, mindenhol puha, kényelmes. A bot erejét csak növeli a folyamatosan végighúzódó keresztszálas erősítés, ami nem csak dísz, hanem komoly funkcióval bír.
 

Fudo és Maruto horgokat használtam

Orsó tekintetében az ET Fighter Match 30-as modelljét rögzítettük a botra, ami könnyű súlya, és harci fékje miatt szeretünk. No meg a gyors nagy áttételezése miatt, ami a versenyszerű horgászatban sem hátrány. A sima futásért 7 csapágy felel, a dobja persze fém és további 2 grafit pótdob is jár hozzá.
 

A súlyokat nagyobb csoportokban helyeztem el, hogy a feltolós kapások egyértelműen jelentkezzenek

Úgy gondoltam, hogy egy ET Ultra Power 0,20-as zsinór elég lesz a feladathoz, az 5 kg feletti szakítószilárdsággal már lehet gazdálkodni. Vékonyabbat nem akartam használni, mert nád van mindenütt, időnként meg kell tartani a halat akár erőből is.
 

Rengeteg vörösszárnyú keszeget fogtam

Az öblözet nem volt túl nagy jogosnak tűnt, hogy egyetlen bottal fogjam vallatóra a vizet. Különösen azok után, hogy az első 8-10 dobásomra alig tudott az úszó beállni, máris vitte a csalit egy vörösszárnyú. Tudjuk milyen sok van errefele, s, hogy a maga nemében kapitális egyedei is viszonylag szép számban vannak jelen. Hát, ezt most magam is megtapasztalhattam. Itt aztán vissza is utalhatok a helyi áztatott kukoricás szokásokra, nem csoda, hogy sokaknak elfogy a türelme a puhább csalikkal. Annyi a keszeg, mint a ménkő! De ezt én kifejezetten élveztem, úgyis minden halat vissza akartam dobni, a feltolások száma, a megfogott halak összessége számított. És ebben aztán nem panaszkodhattam.
 

A három legnagyobb kárász majd 4 és fél kg volt

Aztán egy óra múlva csendesedtek a vörösök, és horogra került az első kárász, mindjárt egy kiló feletti példány. Nagy meglepetésemre ez volt fajtájából a legkisebb, amit aznap este fogtam. Jött utána még egy 1,30-as és egy 1,40-es is. Aztán karikák, 3-4 jobb dévér (olyan 70-80 dekások). Kedvenc horgászvizeimen sem szórakozom jobban. Végül, mint a mesében, a naplement meghozta a pontyot is. Láttam a nádmozgást is, persze így utólag már okos az ember, akkor nem lett volna senki, aki hitelesen meg tudja mondani, hogy egy másfeles kárász, vagy egy közepes ponty dugja ki a fejét a rejtekéből. Mindenesetre szép nádmozgást követően emelkedett az úszó felfelé, szépen kitartotta a hal a kapást, amire szokásosat akasztottam.
 

A másnapra megtartott halak és a felszerelés

Rögtön éreztem, hogy itt nagyobb halról van szó, s amikor beugrott a nád sűrűjébe, már sirattam is a fogásomat gondolatban. Legalább két méterre nyargalt be a viszonylag sűrű nádba. Mást nem tehettem, mint feszesen tartottam a zsinórt és próbáltam óvatosan visszaterelni. Csodák-csodájára sikerült, egyre közelebb húztam, s éreztem, hogy már szabadon úszik, kikeveredtünk a nád fogságából.
 

A ponty igen derekasan küzdött

 Ilyenkor jobbára erőből meghúzom magam felé a halat, hogy az öböl közepén, a tiszta részen folytatódjon a küzdelem, ekkor viszont nem nagyon tudtam, hogy mennyire sérült meg a monofil, nem akartam durvulással eltépni. De halam már nem kívánkozott vissza a növényzetbe, engedelmesen rótta a köröket, s rendre meg tudtam fordítani, a szélső pontokon. Persze nem volt óriás, a maga 2,5 kg-os súlyával, így nemsokára a merítőben nyugodhatott. Szép befejezése volt a napnak.
 

Végül minden halat visszaengedtem

Közben rám sötétedett és egyedül is voltam, ezért úgy döntöttem, hogy a három legnagyobb kárászt, a pontyot és más halfajokból (dévér, vörösszárnyú, bodorka, karikakeszeg) 1-1 darabot beteszek egy tágas pontyzsákba, s reggel majd jobb fényviszonyok között fényképezkedek. Így is lett, és végül minden hal visszanyerte szabadságát.
 

Mint mindig, a Balatonon hemzseg az apróhal

Sok panaszos szót hallattunk az utóbbi években a Balaton horgászatával kapcsolatban, így nincs, hal meg úgy… Meg, hogy le van rabolva, stb. Egy bő hetes nyaralás persze nem nagy merítés a statisztikában, de annyit elmondhatok, hogy egy rossz szó nem tudja elhagyni a számat (vagy billentyűzetemet), amerre jártam, kiváló lehetőségeket, és szép fogásokat láttam. Éledezik a magyar tenger, ha vigyázunk rá, törődünk vele, éveken belül tovább regenerálódhat a halállomány, és ismét sokunk kedvence lehet horgász szempontból is!