Túránk legnagyobb hala.

Közös fotó.

Huncut tekintet…

Búcsú puszi…

Nem egy kapitális hal, viszont több üresen  átdobált éjszaka után ennek is nagyon lehet örülni.

Kitartás, pozitív és optimista hozzáállás!
A pergetésnek ezt a műfaját kitartás nélkül nem lehet jól csinálni.
Ezzel nem is volt problémánk, hisz úgy érzem, erőnkhöz, energiánkhoz mérten maximálisan kihasználtuk az ott eltöltött időt és mindannyian kitartóan dobtuk a vizet, de nem volt véletlen, hogy túránk legnagyobb halát Attila (Beca) barátom fogta… mindig ő volt a legoptimistább, és legbizakodóbb csapatunkban.

A kitartó „munka" egyik legszebb gyümölcse.

Érdekes módon az összes kifogott halnak a szája szélébe akadt a horog.

Felszerelés!
A túrát hosszú készülődés előzte meg, melyben fontos szerepet kapott a megfelelő felszerelések beszerzése, összeállítása.
Azok kedvéért kik szeretnének belekóstolni a harcsapergetésbe, néhány sorban összefoglalnám az általunk használt felszereléseket és megpróbálok rávilágítani néhány olyan részletre, melyek semmiképpen nem kerülhetnek figyelmen kívül.
Anélkül, hogy bármit is a „legjobb" jelzővel illetnék – ezt nem is lehet, hisz a horgászpiac annyira telített, hogy mindennél lehet jobbat vásárolni – megnevezek néhány márkát, típust melyek tökéletesen eleget tettek elvárásainknak és melyeket nálunk jóval tapasztaltabb harcsapergetők is használnak.

Társaim saját Attila (Beca) által készített 2 méter hosszú botokkal dobáltak.
Én maradtam a már tavalyi horgászatkor is jól bevált ET. SPIN BLADE pergetőbot család egyik 2,40 m-es darabjánál (80-120 gramm).

Orsókat mindannyian RYOBY APLAUS illetve ZAUBERT használtunk, dobjukra WFT illetve TUFLINE zsinórokat csévéltünk 0,25 illetve 0,31 mm vastagságban.

Ami a műcsalikat illeti, az igazság az, hogy ezen a téren elsősorban a tavalyi tapasztalatokra támaszkodtunk.
Főként a SALMO wobblereket használtuk, azon belül pedig a SALMO PERC GT illetve FT színkódú műcsalit...
Mivel ezekkel a modellekkel dobtuk a legtöbbet értelemszerű, hogy ezek hozták a legtöbb eredményt. Viszont fogtunk halat SALMO SKINNER illetve SALMO FATSO-val is.
A legnagyobb harcsánk, ami sajnos nem lett meg, egy 15 centis HGS színkódú SKINNER-e kapott.

A négy legeredményesebb wobblerünk.

A SALMO wobblereken kívül még próbálkoztunk PREDATEK illetve MANNS műcsalikkal is, viszont ezek nem kaptak annyi lehetőséget, hogy tudjanak bizonyítani, persze ez nem azt jelenti, hogy nem jön el egyszer az ők idejük is.

Egyszer az ők idejük is eljön!

Az egyik 2011-es SALMO újdonság, melyet már a gyártó harcsákhoz illő horoggal és karikával szerelt.

A tökéletesen megbízható PREDATEK karikák.

Ha valaki a fent említett felszereléseket választja, a minőséggel és megbízhatósággal nem lesz problémája, viszont van néhány apróság, amire oda kell figyelni.
Például a SALMO wobblereink mind horog, mind pedig kulcskarika cserére szorultak, kivéve az új 2011-ben megjelent SALMO HORNETT, melyet már a gyártó a harcsahorgászatra is megfelelő horgokkal illetve karikákkal szerelte.

Idegtépő türelemjáték az egész!
Talán a legkínosabb dolog, amivel egy ilyen hosszú túrán számolni kell.
Több éjszakát is végigpergettünk egyetlen kapás nélkül, mely nem csak fizikailag, de fejben, szellemileg is megviseli az embert, még akkor is, ha erősnek tartja magát és nem mutatja a fáradtságot.

Apró, de pergetve fogott harcsa!

Egy ilyen túra előtt, főleg ha arra már több hónapja készül és rengeteg energiát és nem kevés pénzt fektet bele az ember, elvárásokat, célokat tűz ki maga elé, melyek ha nem, vagy csak részben jönnek össze, fura dolgokat válthat ki akarata ellenére belőle. Persze minden ember másként éli meg és dolgozza fel a kudarc- illetve a sikerélményeket.
Pozitív példa erre Árpi barátunk, ki túránk legnagyobb halát akasztotta és a hosszú küzdelmes fárasztás legvégén, a halat is látva elvesztette.
A számokkal nem szeretnék játszani, viszont a hal hosszát két méter köré és súlyát valahová 70 kg fölé saccoltuk.

Kemény munka…

Sajnos ezzel a pillanattal véget is ért a fárasztás.

A képen jól látszik, hogy a zsinór visszaakadt a hátsó horog egyik ágába, ami sajnos a hal elvesztését eredményezte.

A legtöbb harcsapergető készletében megtalálni a SALMO SKINNER wobblereket.

Tisztán emlékszem azokra a pillanatokra, mikor a hal megszabadult. Árpi leült a csónakba, nagyot sóhajtott, majd remegő hangon felszólalt „Nekem már ez is megérte".
Abban a pillanatban nekünk talán jobban fájt az egész…

Ha visszatekintünk az ott eltöltött két hétre és mérlegre tesszük a pozitív illetve a negatív dolgokat, melyek megnehezítették a halfogást, úgy gondolom, hogy maximálisan elégedettek lehetünk az elért eredményekkel és bátran kijelenthetem, hogy egy csodás, élményekben gazdag horgásztúrát tudhatunk a hátunk mögött.

Végezetül köszönetet szeretnénk mondani Józsi barátunknak, aki lehetővé tette, hogy egy csodálatos hetet töltsünk a Pó folyón és deltájában. Ha bárki szeretne hasonló élményeket átélni, az forduljon bizalommal Kiss Józsefhez: Web: www.podelta.hu , e-mail: info@podelta.huEz az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. tel: +36-30-628-39-24, +393298230589.