Peca Pláza - Vendégváró Kákafoki holtág

Vendégváró Kákafoki holtág

Megjelent: 2012. július 26. | Forrás: Talabér Gergely

igarpusztai_pontyok_nyomában

Május végén lehetőségem adódott a Szarvasi Holt-Körösön, a Kákafoki holtágon horgászni. Izgalmasnak tűnt egy teljesen ismeretlen, felfedezetlen vízen tölteni pár napot. A holtágról szóló hírek alapján pesszimista voltam, de annál eltökéltebb! Sógoromék lent voltak egész héten, mi csütörtökön érkeztünk. A nyaraló kertjének végében békésen hullámzott a holtág hűs vize.

Kellemes környezet

Sógi jóelőre szólt, nem biztos, hogy érdemes pecacuccot vinnem, egy huncut kapása sem volt a bevetett bojlikra egész héten. "Akkor finom szerelékkel készülök!" - mondtam magamban. Majd csak kivarázsolunk pár snecit abból a vízből ketten! A vendégház rendkívül kellemes helynek bizonyult, felszerelve mindennel, mi szem-szájnak ingere, Szarvas pedig számtalan lehetőséget kínál az idő hasznos eltöltésére, ezért nem is estem kétségbe. Ha tényleg csak snecizni lehet, akkor irány a Szarvasi Arborétum. Innen indul a Katalin nevű sétahajó, kapitánya a csodás vízi út mellett vicces történetekkel és anekdotákkal szórakoztatja a közönséget.

Csak a legszükségesebbeket vittem magammal

A szerelék elkészítéséhez használt apróságok

Az önsúlyos Exner Classic Match egyszerű csúszó adapterben

A főólmozás

És a jelzőólmok az apró forgó felett

Visszatérve a pecára! A családi nyaralások sosem egyszerűek... Az autó dugig van gyerekholmikkal, ennivalóval, hordozható kisággyal és még ki tudja, mi mindennel, amikről a hétköznapi férfiember csak sejti, mire is való. Komolyabb horgászfelszerelés kizárva! Mindössze a hátizsákot raktam össze etetőanyaggal, orsóval, pár úszóval, valamint az elmaradhatatlan sütis dobozzal, ami az aprócikkeket rejtette. Ezt a száktartóm, a száknyél és kedvenc Competition Matchbotom egészítette ki. Ezzel a minimalista felszereléssel terveztem elkergetni a haltalanság komor felhőit a pecázás üde egéről.

Nagyszerű pecabot rövid és közepes távú horgászatokhoz

„Unokáink is látni fogják!" típusú orsó

Az első harcos egy apró sügér

Mielőtt kibeszélnénk a fogást, vessünk egy pillantást a felszerelésre magára. Úgy gondolom, jól megválasztott, sokoldalúan használható cuccokat érdemes beszerezni, így nem kell rengeteg cuccot magunkkal hurcolni a vízpartra. Kis családi nyaralásunk remek példa erre. A bot az ET Competition Match-e, akciója alapján ligh-medium matchbotról beszélhetünk, dobósúlya lehetővé teszi, hogy 8-12 grammos úszóval (ezek még meglehetősen érzékenyek) kényelmesen horgásszunk 30-35 méterre. A holtág teljes szélességében meghorgászható volt a segítségével. Orsónak a Ryobi cég Applause modelljét választottam 3000-es méretben. Ez ugyan pergető orsó, de kiváló fékjének köszönhetően nagyszerűen helytáll úszózásnál is, megbízhatóságáról nem is szólva! Dobjára 0.18-as Power Waggler zsinór csévéltem. Szeretem ezt a damilt, mert ugyanakkora átmérő mellett nagyobb a szakítószilárdsága, mint egy hagyományos zsinórnak, nehezebben gubancolódik, jól bírja az ólmok sorozatos húzogazását és jól süllyed, ami wagglerezésnél fontos szempont!

Az etetésre hamar megérkeztek a keszegek

Ez látszik az úszó beállása után a vízben

Ez pedig kapáskor

Egyszerű csúszó úszós szereléket használtam, nem bonyolítottam túl a kérdést. Az sosem vezet jóra! A horog 18-as Drennan Fine Match, a horogelőke 50 cm hosszú 0.10-es Competition Leader. Bátran használtam ilyen vékony előkét. Az orsónak és a bot lágyságának köszönhetően egyetlen hal sem tépett meg, pedig volt köztük harciasabb kárász is! Apró 14-es clarusso dupla forgóval kötöttem a főzsinórra.

Két szem csonti az apró horgon, érdemes variálni a szineket

Vendég érkezik nagy csobogással

Az etetőanyag ezúttal nem okozott fejtörést. Megmaradt korábbról körülbelül 1-1.5 kilogramm Tímár dévéres kaja bekeverve. Ez a fagyasztóban pihent, majd jégakkuként hűtötte az elemózsia romlandó részeit az úton a nyaraló felé. Dévéres kajával nehéz mellényúlni, mert aromás (ez a hozzáadott folyékony matériának is köszönhető), gyorsan bont és tartalmaz felszálló szemcséket is bőven. Szereti a dévér-, karika-, bagoly- és laposkeszeg egyaránt, de a kárászok sem vetik meg. Kukoricát ezúttal nem tettem a keverékbe.

Szép és egészséges uszonyos

Apró, de annál lelkesebb

Délután közepén ültünk neki a horgászatnak, az első félóra eseménytelenül telt. Valóban nagyobb területről kellett összegyűjtögetni a halakat az etetésre. Az első néhány kapás rendkívül finom volt, jelezvén, hogy elsőként az apróbb keszegek érkeztek meg az etetésre. Egy ideig visszadobáltam őket, de később mégis szákba kerültek egy terítékfotó erejéig. A mélységméréssel eltöltött idő horgászat közben mindig megtérül! Végig pontosan tudtam, mennyi fekszik az előkéből a fenéken. Az eresztéket variálva lehetett ugyanis szelektálni a halakat. Ha sok feküdt az előkéből a fenéken (akár még a jelzőólom is), akkor darabosabb halak jöttek. Ha a csali épp csak karcolta a feneket, vagy felette lebegett pár centivel, akkor a kisebb uszonyosok vették fel szívesebben. Ezzel együtt a kapások is ritkultak vagy épp szaporodtak.

Délutáni zsákmányom az „üres vízből"

Nagyjából két óra elteltével letettem a jelzőólmot az aljzatra. A kapások azonnal megritkultak, de az egyedsúly megnőtt. Kéttenyérnyi keszegek kívánták meg az apró horgon izgő-mozgó csontikat. Később a nap hala, egy szebb kárász is tiszteletét tette. Gyorsan repültek az órák, észrevétlenül beesteledett. Egyre-másra gyúltak a fények a stégeken. Dörzsöltebb horgászok érkeztek, hogy kiélvezzék a nap talán legszebb és a pontyok szempontjából egyik legfogósabb időszakát, az alkonyatot. Miközben lassan összepakoltam, jókedélyű baráti beszélgetések foszlányait hozta felém a víz.

Ezek a ritka mocsári ciprusok igazi különlegességei voltak a másnapi hajókirándulásnak

A lemenő Nap sugarai aranyba vonták a tájat. A szél is elcsendesült. Az alkonyattal együtt éledő szúnyogok tudvalevőleg megnehezítik minden rendes horgász életét, mégsem haragudtam rájuk. Gondolataim együtt csillapodtak le a holtág vizének hullámzásával. Elpárolgott majd minden feszültség, bosszankodás, melyeket valamennyien összeszedünk rohanó hétköznapjainkban. A vízparton megáll az idő, kiszakadunk belőle és talán nem is bánjuk, ha nem kapnak a halak olyan nagyon. Elég a tudat, hogy fogtunk valamit, halszagú lett a kezünk, ősi ösztöneinket kiéltük, mely folyton folyvást a zsákmányszerzés felé hajt mindannyiunkat.