Tisza-tavi csukák
Megjelent: 2011. december 14. | Forrás: EnergoTeam

Egykoron minden kétséget kizáróan a Tisza-tó volt hazánk legnagyobb, és egyik legeredményesebb csukás vize. "Csuka-paradicsomnak" hívták az osztrák és német vendégek, akik az ősz beköszöntével tömött sorokban indultak meg Kelet-Magyarország felé. A rendes őszi vízleeresztés idején néha egyáltalán nem lehetett már csónakot bérelni, akkora volt az érdeklődés.


Borongós ártér kisebb növényfoltokkal


A 2000-es évek elejétől érezhetően csökkent a ragadozók állománya, s ez 2007-2008-ra oda vezetett, hogy már a külföldi horgászok sem jöttek olyan számban, és a fogási esély az átlagos alá csökkent. Az utóbbi években szerencsére észbe kaptak az illetékesek (volt egy szerencsés vízkezelő-váltás is), a csukát nagy szakértelemmel kezdték újratelepíteni, a méretet felemelték 50 cm-re, és láss csodát, ismét lehet jókat horgászni csukára is. Egyelőre az állomány derékhada nem óriási egyedekből áll, de 1-2 év múlva már egy nagyon erős 2-4 kg-os állomány fogja várni a horgászokat. Most is vannak szép fogások, a 4-6 kg-os, sőt a 7-9 kg-os generációból is, de az ilyen halak mennyisége nem összevethető a korábbi évekkel. Talán nem is most van kevés belőlük, hanem régen volt nagyon sok.


Az ET Excalibur Spin vége

 


Ezúttal a drótelőke mellett vastag fluorocarbon előkét is használtam


Persze minket nem az elmélet, sokkal inkább a gyakorlat érdekelt. Wobbleres csukázásra készültünk egy nem túl népszerű ártéri részen. A nem túl népszerű alatt azt értem, hogy a mindenki által ismert és gyakran látogatott holtágak közelében voltunk, de ezeket elkerültük. Valószínűleg a csukák sűrűsége alatta maradt a ismert pályáknak, de a viszonylagos háborítatlanság előnyeit élvezhettük. Míg a sokat horgászott részeken, nagy valószínűséggel sok-sok műcsalit elhúztak már a csukák előtt, s hiába vannak sűrűbben, "ki vannak okosodva", míg a szűz szakaszokon, lehet, hogy többet kell menni utánuk, de ha elébük kerül a műcsali, nem haboznak azt magukhoz venni. A végeredmény nem biztos, hogy rosszabb, mint a tutinak mondott pályákon.


A wobbler alapvetően úszó jellegű

 


Egy erőteljes tarkófogással meg lehet ragadni a kifáradt halat


A különböző műcsalik közül elég kevesen választják a wobblert, a támolygó kanál a legnépszerűbb. A külföldiek körében pedig az élő hal, és az elpusztult csalihalakkal való horgászat. A pergetés során nagyon fontos, hogy bátran nyúljunk olyan csalikhoz is, melyeket kevesen alkalmaznak. Erre a frekventáltan horgászott szakaszokon kiemelten szükség van. Gyakori, hogy a villantóval alaposan megdobált pályán, amikor már azt gondoljuk, hogy nincs több hal rajta, egy nagyobb wobblerre sorra kapjuk a kapásokat. A wobbler egyik előnye, hogy viszonylag agresszív, ha megfelelő modellt választunk, nagy, mély frekvenciákat képes létrehozni, ami általában kiváltja a támadási ingert a csukákból. Most, hogy már a növényzet nagy része elhalt és lesüllyedt az aljzatra, elég nagy szabad felületek keletkeztek, ahol a wobblerezés előnyeit maradéktalanul élvezhetjük.


Na, mutasd magad!

 


A fonott zsinór nem sok játékteret hagyott nekik


A műcsali mellett nagyon fontos a megfelelő hely kiválasztása is. Csónakkal indultunk el az ártéri horgászatra, így elég komoly szabadsággal rendelkeztünk ahhoz, hogy számunkra tetsző helyen álljunk meg. A hatalmas területű duzzasztás még vízeresztés előtti állapotban volt, a csónakmotor csigájának sérülése nélkül lehetett szinte bárhova eljutni. Egy olyan helyre esett a választásunk, ahol a méteres vízen még állt valamennyire a töklevél. Igaz, levelei, szárai már elvesztették szívósságukat, az enyészet már bennük hagyta a fognyomát. Ha a műcsali elakadt bennük, egy határozott rántással ki lehetett szabadítani, így a horgászat folyamatossága biztosítható volt. A wobblert a növényzet közvetlen környezetében igyekeztem vezetni, sőt, bátran bedobtam a kisebb tisztásokba, és bevezettem a töklevelek alá is. Kétszer is előfordult, hogy így kaptam kapást. Ha van a környéken csuka, jó esélyünk van, hogy még azelőtt rárabol a műcsalira, hogy az elakadna, vagy mozgásában korlátozva lenne. Ha meg növényt fog a horog, a legtöbbször egy határozott pöccintés elég volt, de egy közepes rántással mindig kiszabadult. Ilyenkor már törik a szár, szakad a levél, és gyakran semmi sem marad a wobbler horgán, így húzhatjuk tovább.


Salmo Skinnerrel fogott csuka

 


Vannak napok, amikor az élénk piros már túl sok nekik


A kiváló vízállásnak köszönhetően a Tisza, már hónapok óta nem kapott érdemleges áradást, ezért mind az élő folyó, mind a holtág igencsak tiszta volt. Ebben a környezetben is meg lehet próbálkozni a a csukásnak mondott színekkel, a piros, a narancs és a sárga különböző árnyalataival, de ha erre nem mozdulnak kellő arroganciával, nem árt észben tartani (no és a táskában) a természeteshez közeli színeket. Ez nálunk is bejött. A legfogósabbnak ezen a napon egy 9 cm-es Salmo Minnow bizonyult "RR" színben, ami a valódi bodorkát mintázta.


Alaposan feltöltött
dob - nagy dobások

A hátsó állásban elhelyezett
fék egész sokat szerepelt

 


Itt látszik a kihajlott felső horog

 


Csendélet bottal


A korábbi évek Salmo Skinner fölénye most nem jelentkezett olyan mértékben, bár a tiszta piros Skinnert is visszahozta egy csuka, és volt rá még további néhány kapás. Nem evett igazán jól a hal, amit megfogtunk, azok sem nyelték túl mélyre a csalit. Említést érdemel az epizód, hogy az egyik két kg körüli csuka fárasztását követően azt láthattuk, hogy a wobbler első drillingjének egyik ágát teljesen kihajlította a hal. Szerencsére a hátsó horog jól fogta. Az olyan vizeken, ahol kifejezetten nagy csukák laknak, esetleg egy horogcsere nem fog ártani. Az igaz, hogy fonott zsinórral horgásztunk (L&K Super Braid 0,18-as, 150 méter, 12,2 kg szakítószilárdság) és a nyúlásmentesség azért megviseli a horgokat. Ezúttal egyébként egy hátsófékes Banax Iris orsót küldtünk csatába, mely egy ET Excalibur Spin boton teljesített szolgálatot. Bizony a fék nem egyszer szerepet kapott, s a rugalmas bot is karikába görbült egy-egy erőteljesebb kirohanás alkalmával. Összesen 5 csuka került be a csónakba, a legnagyobb 2,70-es volt. Ha azóta jól alakult a sorsuk, a mai napig ott úszkál valamennyi...