A számtalan nemzetközi és hazai horgászverseny megrendezésére, lebonyolítására helyszínt biztosító velencei evezőspálya nemcsak a versenyhorgászok körében örvend nagy népszerűségnek. Frekventált elhelyezkedése a könnyű megközelíthetőséget, 2 km hosszú betonozott partja pedig a kényelmes horgászatot biztosítja. Itt nem kell attól félni, hogy a szomszéd ránk telepszik, mivel versenypálya lévén a rajtállások jól láthatóan ki vannak jelölve, és rendszerint egy-egy spori csak egy „kockát” foglal el. Igen ám, de a finom kajához és vékony cuccokhoz szokott halak ízléséhez, igényeihez nekünk is igazodnunk kell. Egy kis odafigyeléssel meglepően jó eredményt érhetünk el, most pedig lássuk hát a részleteket!

Sokszor előfordul, hogy a reggeli érkezéskor még ennyire üres a pálya!

Az első és legfontosabb az, hogy tisztában kell lennünk a horgászat megkezdése előtt a hely adottságaival. Szemlátomást minden hely egyforma, hiszen egyenes a part, telibe betonozott, de számunkra a lényeg a víz alatt van. Márpedig az evezőspályán a döntő szempont a padkavonal elhelyezkedése, és a partfalhoz viszonyított távolsága. Ez a padka az egész parttal párhuzamosan fut végig, azaz csak majdnem, mert valahol beljebb, valahol pedig közelebb található a széle. Nos ezt a részt kell nekünk alaposan megfejteni, mielőtt nekilátunk az etetésnek. Általában rakós botos távolságon (~13 m) lehet a szintkülönbséget érezni és a padka szélét kitapogatni, de egy könnyű 7-8 m-es spiccbottal is tökéletesen boldogulhatunk és kitapogathatjuk az előttünk lévő mélységet. Jelenlegi alacsony vízállásnál kb. 1.60-1.80-as víz van a padkán, alatta, pedig durván egy, másfél méterrel több. Ha ezt belőttük, meghatározhatjuk az etetés pontos távolságát, és kezdődhet a padkahorgászat. Ez annyit jelent, hogy a halakat felcsaljuk a platóra, és onnan próbáljuk megfogni őket.

Jól látszanak a képen az etetőgombócok csobbanásából keletkező hullámgyűrűk.  A hetes spiccbottal a padka végét horgászom meg, vagyis a padkára etetek, kb. 12 méteren

A költséges rakós botot „hétköznapi szórakozásra” helyettesítheti egy hosszabb, 7-8 méteres spiccbot. Nekem a hetes tökéletesen megfelel erre a célra, a jó helyet elérem vele, súlyra is könnyebb, ezáltal kezelni is egyszerűbb.

Személyes kedvencem az IM 12-es karbonból épített Blade Pole. 7 méteres változata 306 gramm.  Még ebben a hosszúságban is igazi egykezes bot. Feszes blankja miatt nagyon gyors,  amivel pörgős pecát lehet kivitelezni

Fontos, hogy a szerelékünk a lehető legfinomabb legyen. A spiccbotos szerelékeinkhez használt zsinór méretét a fogható halak méretéhez igazítsuk. A 0,12-es jó szívvel ajánlható, de esetenként, ha pontyok is megjelennének a dévérnek szánt etetésen, akkor a 0,14-es is indokolt lehet. A vékony főzsinórra szilikoncsővel rögzített minőségi, kis teherbírású, forgástestű úszó a legjobb választás. A magam részéről a karbonszárú és fémszárú úszókat egyaránt preferálom, de egyikből sem használok 2 grammnál nagyobb felhajtóerővel rendelkezőt még a legnehezebb körülmények között sem.

A fémszárú Cralussó mellett a hasonló paraméterekkel rendelkező (1,5 gr), de karbonszárú Joker Elit-ből készítem a szerelékek zömét. Nagyon fontos az antenna jó láthatósága!

Előkének csak akkor alkalmazzunk 0,12-est, ha pontyra is számíthatunk. Noha idénre nőtt a Velencén fogható dévérek átlagsúlya, de így sem indokolja semmi, hogy jó minőségű 0,10-esnél vastagabbat használjunk. Az ilyen vékony (de nem gyenge) előkére kötött 14-es, 16-os horogra tűzött két, maximum 3 szem csonti olyan természetességgel viselkedik a vízben, hogy csalinkra a kapás nagyon rövid idő alatt kell, hogy megérkezzen.

A bőrük alatt megtűzött csontik sokáig élve maradnának a horgon, ha hagynák a dévérek!

Most, hogy a felszerelés alkotórészeit megbeszéltük, fontos megemlíteni azt, hogy a mélységet a horogra mérjük, nem a jelzőólomra. A velencei dévérek ha ráálltak az etetésre, akkor vízközt fognak tartózkodni, onnan fordulnak le a fenék fölött felkínált csalira. Spiccbotozásnál is érvényes az a szabály, amit a vízközti matchbotozásnál megtanultunk. Az eresztékünk akkor jó, ha a kapásaink fele emelős, a másik része pedig elhúzós. Az etetőanyag kiválasztásánál természetesen a keksz, vagy piskóta alapú, de őrölt olajos magvakat is tartalmazó brasem, illetve caramel aromával ellátott keszegező keverékek jöhetnek szóba. Színezetük a meleg vízre való tekintettel lehetőleg sötétebb sárga, vagy barnás legyen. Noha földre mindenképpen szükségünk lesz, így a világosabb árnyalatúak is a bekeverés után sötétebb túnussal fognak rendelkezni. A földnek rendkívüli szerepe van a modern keszeghorgászatban, ugyanis már a vízbe csobbanás pillanatától kezdve lefelé haladva egy ködcsíkot (felhőt) húz maga után, ami felkelti a halak figyelmét, továbbá a dévér imád a felhőben habzsolni.

Capr Expert Bream&Gardon a hozzá való földdel

A külön-külön előkészített alkotórészeket (etetőanyag+föld) összekeverve még egyszer  érdemes rostán áttörni. Ezt követően már formázhatjuk az alapozó gombócokat.

Érdemes a már bevetett, pontosan a horgászhelyen álló úszóra szórni a kb. 6-8 gombócból álló alapozást. Ez fogja képezni a horgászat alatt a bázist, de a lényeg az a fogott halak után bejuttatott egykezeseken lesz. Ha sok a kapás és fogunk is egymás után, akkor rendszeresen kell pótolni az etetőanyagot a vízközt intenzíven táplálkozó dévérnek.

Minden elkészült, szerelék a helyén, repülhetnek az alapozó gombócok!

A spiccbotos halfogásban nélkülözhetetlen szerepe van a hosszú nyelű merítőhálók használatának. 7-8 méteres spiccbottal nem könnyű megszákolni a halakat hagyományos eszközökkel, sőt néha kabaréba illő jeleneteket tud produkálni egy-egy ortopéd manőver. Én is sokszor néztem úgy ki korábban, mint Jézus a kereszten, ahogy szinte a felismerhetetlenségig eltorzult arccal próbáltam megmeríteni a halat.

A könnyű damilhálós merítőfejjel szerelt merítőnyél gyorsabbá és biztosabbá teszi a szákolás folyamatát

Ha minden klappol és nem kergetnek őrületbe az időjárási frontok, akkor szinte addig foghatjuk a dévért az etetésen, ameddig csak pótoljuk a kaját nekik. Folyamatos kapásaikkal jól szórakoztatják a horgászt.

Nagyon sok van belőlük!

Gyakran megesik, hogy a késlekedés nélküli bevágás ellenére mélyebbre ül be a horog.  Gyakorlott horgászok a horogszabadító egyetlen mozdulatával sértetlenül akasztják ki.  Persze, tudom, minden csak rutin kérdése…

A csapatból nem mindig lehet jól szelektálni a nagyobbakat, hiszen darabosabb egyedek is a kisebb csalikat preferálják jobban. Ezen a téren is kitartónak kell lennünk, amíg nem érkezik a nagyja, addig hadd teljen a szák a kisebbekkel.

A 3 méteres versenyszák tetején is mozgolódás van, nekik már nem jutott hely a nyugisabb, sötétebb zónában, a szák alján

Szerencsére, azért mindig megjönnek…

… a nagyobbak is

Pár órás intenzív horgászat eredménye. Talán szákon keresztül fotózva  is látszik a mennyiség. Túl a 10 kilón.

Bizonyára sokan átélték már és megtapasztalhatták a spiccbotos, direkt szerelékes horgászat élményeit, élvezhették egyszerűségéből adódó előnyeit. Igen ám, de vannak esetek, amikor hosszas könyörgésre (etetésre) sem akar kijönni a hal, és megesik, hogy a padkahorgászat csődöt mond. Ekkor kell a matchbothoz nyúlni, és belőni a wagglerúszót az első bójasor vonalába. Hogy milyen módon, arról a következő cikkben olvashattok!

Forrás: Halmos Mihály