Érdekes összefüggésekre derülhet fény, ha megvizsgáljuk a nyári és a téli ragadozóhorgászat sajátosságait. Amíg a békés halak esetében a legfogósabb időszak napon belül nagyon szoros összefüggésben van a vízhőmérséklettel, így azzal is, hogy tél van, vagy nyár; addig a ragadozóknál ez koránt sem ennyire egyértelmű.

Lehet hideg, lehet köd, a horgász nem pihen!

A pontyok például hűvös vízen akár egész nap is aktívan táplálkozhatnak, és sokszor inkább horogra csalhatók a nap közepén, amikor a fény mennyisége nagyobb. Ezzel szemben nyáron épp az ellenkezője igaz, a hajnali és a késő esti órák adják a legtöbb kapást - és persze az éjszaka.

Állóvizeken a kis jigfej kötelező

A ragadozóknál, s most főleg a tél egyik kedvenc halára gondolok, a süllőre, nem így van. Ennek legfőbb oka a süllő és táplálékhalainak érzékelésében, aktivitásában való különbözőségben rejlik. A ragadozók akkor vannak a legelőnyösebb helyzetben, amikor valamilyen körülmény miatt navigációs képességben, érzékelésben a préda fölé kerekedhetnek. Mire is gondolok konkrétan? Tipikusan jó ragadozós pályák folyó vízen a hídlábak, vagy nagyobb tereptárgyak által megtört vizek.

Az ET Excalibur Spin botcsalád már bizonyít egy ideje

Kiváló lehetőségeket kínálnak a gyors és a lassú víz határát jelentő örvényes szakaszok. Ennek egészen egyszerűen az az oka (egyik oka biztosan), hogy a ragadozók nagyobb testsúlyát kevésbé térítik ki az örvények, kevésbé képesek elragadni az áramlatok, mint egy apró sneciét. Ezeken a helyeken a termetesebb állatok komoly fórban vannak, az áramlatoknak kitett, a víz által ide-oda sodort apróhalat könnyedén összeszedik. Ezért kiemelten jó horgászhelyek azok a szakaszok, ahol kis területen nagy sebességkülönbség lép fel a víz áramlásában.

Az új Energo Team Wizard plasztikcsalik többféle változatban állnak rendelkezésre

A másik fontos különbség a fény mennyisége és annak korlátozó szerepe. A süllő és a harcsa a két legjobb példa a ragadozó halak közül az extrémen fejlett látáson kívüli érzékszervekre. Ez a két halfaj a legaktívabb éjszaka. A potenciális táplálékhalak érzékszervei kevésbé fejlettek általában. Az ő "kajájuk" gyakran nem mozog aktívan, legfeljebb sodródik a vízben, így a szemüknek, a látásuknak óriási szerepe van a táplálék detektálásában. Az évmilliók így alakították ki a szervezetüket. Ezek a halak az éj sötétjében hátrányban vannak a ragadozókkal szemben, melyek oldalvonala sokkal inkább ki van hegyezve a rezgések, más halak mozgásának észlelésére. Így ha egymás közelébe kerülnek rossz látási viszonyok közepette, akkor a ragadozó hamarabb észleli a táplálékot, mit az őt - s ez pont elég.

Az Energy Shad klasszikus formájú, tappancsos gumihal

A harcsánál ez hatványozottan megfigyelhető. Kifejezetten szereti az áradó, zavaros vizet, ahol a nagy testével sokkal stabilabban navigál, mint bármelyik kisebb hal, és nagy hatékonysággal érzi meg az eléje kerülő falatokat. A süllőnél is hasonló a helyzet, azzal kiegészítve, hogy az ízérzékelése is zseniális. Ezért van az, hogy a letisztuló vízben amikor az még félig zavaros, akkor is jól fogható halszelettel. Nyilván se nem látja, se nem érzi a rezonanciáit (egy halszeletnek?), mégis rátalál és megeszi.

Az IM8-as Excaliburnak nem ellenfél a süllő

A fönti fejtegetés azért fontos, mert a békés halakkal szemben a ragadozóknak ez a fajta életmódja nem nyár, vagy tél-függő, hanem egész éven át megfigyelhető. Ezért van az, hogy a leghidegebb téli napokon is aktívabb lehet éjszaka a süllő, mint nappal, azzal együtt, hogy bizonyos módszerekkel nappal is kapásra bírható. Egyszerűen nappal alig mozog, ha táplálék kerül elé, persze nem hagyja ki a ziccert, de aktívan kaja után indulni csak éjszaka fog, amikor a feltételek kedvezőek számára. gyakran tapasztaljuk télidőben Dunán, Tiszán, hogy pergetve sokkal több kapásunk van süllőre, mint élő hallal, vagy szelettel horgászva. nem nehéz végiggondolni, hogy itt is teljesen egyértelműek az összefüggések.

Ez a tél sokáig kegyes volt, hosszasan nem fagytak be még az állóvízek sem

Míg a viszonylag passzív, várakozó süllőt a sok-sok dobással megtaláljuk előbb-utóbb, addig gyakran hiába várjuk, hogy a letett botos, élő hal csalinkra rábukkanjon a ragadozó. Ha a süllő csak lapul és vár, és kevéssé hajlandó megmozdulni, akkor tudjuk megfogni, ha mi megyünk hozzá, és nem arra várunk, hogy majd az ő mozgása során ránk talál.

A Swimtail Minnow kiváló vertikális  horgászathoz és Drop Shothoz

Nagyon fontos tapasztalat (főleg a nagy folyóinkon megfigyeltek alapján), hogy a reggeli és az esti fényváltás, és az éjszaka első fele remek lehetőségeket kínál a műcsalis süllőhorgászatra. Azokon a vizeken, ahol nagyon sok táplálékhal van, az esti fényváltáskor meginduló ragadozó viszonylag hamar talál számára megfelelő falatot, így az éjszaka első fele sokkal jobb, mint a második.

Ez a süllő már csaknem sötétben kapott

Egyszerűen a ragadozók nagy része az elején magához veszi a megfelelő mennyiségű kaját, és utána ismét pihenő állásába térhet vissza. Melegebb vízen, amikor az emésztésük gyorsabb, hamarabb indulnak el ismét, akár napi többszöri táplálkozás is megfigyelhető, míg télen nehezíti a horgászok dolgát, hogy az emésztés lassú, az elragadott zsákmány tovább időzik a halak gyomrában, így nagyobb időszakok telnek el két vadászat között.

Időnként nagyon fontos, hogy a plasztik megfelelően lágy legyen

A horgászat nagyon is gyakorlati sport, de közülünk azok lesznek a legeredményesebbek, akik gondos elméleti megközelítéssel is rendelkeznek, s képesek a halak életmódjából, azok természetes viselkedéséből hasznos következtetéseket levonni. Mindig azok a horgászok fogják a legtöbb halat, akik élen járnak a gondolkodásban, s nem csak másolják a többieket.
Télen is számtalan lehetőség adott, mind békés, mint ragadozó halak horgászatára, érdemes egy-két próbát tenni, s friss levegőn eltölteni egy-egy napot!