A nyár és az ősz egyik népszerű horgászmódszere a feltolós úszós pontyozás. Ezúttal egy Tisza-tavi ártérre látogattunk, hogy ott tegyük próbára szerencsénket. Az elmúlt esztendő bizonyos helyeken alapjaiban alakította át a pályákat, de a halbőséggel nincs gond, ezt mi is bizonyíthatjuk.

Napfelkelte előtti megjelenés…

Mi is történt tavaly? A 2010-es folyamatos áradás olyan magas vízzel borította el a gyékényesek döntő hányadát, hogy a fény nem tudott kellő mértékben lejutni a vízbe, s emiatt nem hajtott ki a gyékény. Sajnos pont a tavaszi növényciklus elejétől fenn állt a nagy vízborítás, ráadásul zavaros áradás volt, így a gyékényesek jelentős hányada elpusztult. Erről szinte sehol sem olvasni, pedig jelentősen befolyásolja az élőhelyet és változtatásra kényszerítette a halakat, s ezek után a horgászokat is. Megfigyelhető volt, hogy a 2010-ben a sulyom is így járt, abban az esztendőben alig lehetett látni, de érdekes mód, 2011-re gond nélkül megjelent újra, ahogy a nád is, de a gyékénynek ez nem sikerült. Nyilvánvaló, hogy a gyékény kevesebb tápanyagot raktároz, és csak egyszer van esélye megindulni, míg a nád és a sulyom, kibírja, ha egyik évben mostohák a körülmények, és kihajt a rá következő évben.

A President DX-Kevlár bot spicce erős, borított SIC gyűrűvel van szerelve

Parafanyél és horogbeakasztó

Ez az epizód azért fontos, mert a pontyozók jelentős része horgászott eddig a gyékényesekben, s ők most más helyek után kellett, hogy nézzenek. A legtöbben a hinarasok felé vették az irányt, s kiterjedt tündérrózsa-, vagy sulyommezők szélét kezdték etetni. Ezeken a helyeken a víz jobbára mélyebb, nagyjából 120-150 centi, de akár kétméteres is lehet, szemben a gyékényszélek 80-120 centis vizével.

Ezek az úszótípusok a legjobbak 3-5 terhelhetőséggel

Egy kicsit a taktikát is alakítani kell, máshogy járja a helyet a ponty, mint a gyékényt. Utóbbiban nagyobb biztonságban érzi magát a hal, könnyebben kidugja belőle az orrát, hogy némi kukoricát csipegessen, könnyedén 1-2 métert megtéve máris biztonságban érezheti magát, ha vissza kell vonulnia. Addig a hinarasokban - tapasztalatunk szerint -, nem áll állandóan a hal, inkább a csapatok mozgása jellemző és a „töklevélből" hamarabb megugrik, ha valamit megneszel.

Szilkonbetétes ólom, és a tuti 9624-es Maruto

A töklevelesek jótékony hatása továbbá, hogy a halak egyedsúlya egyértelműen nagyobb. Ezeken a részeken nem ritka a szokásos 2-3 kg-os halaknál jóval nagyobbak felbukkanása.

Nagyobb csatákhoz itt a speciális bojlihorog

Vastag húsú, bivalyerős

Az etetés nagyon fontos tényező. A legtöbben kukoricát szórnak, de abból is nagyon sokfélét lehet találni. A kora tavaszi időszakban „agyonfőzzük", hogy minél puhább, minél könnyebben emészthető legyen. Aztán ahogy a bojlisoknál is, hűvösebb vízen mennek a gyümölcsös, kellemesebb ízek, majd a nagy melegben jöhet a büdös… A főtt kukoricát is érdemes érlelni egy ideig nyári időszakban, hogy minél erjedtebb legyen. Egy idő után magától is beindul a folyamat, de kefírrel, kenyérrel gyorsítható az eljárás. A „büdös" kukoricát szereti egyébként még az amúr is, de a keszegfélék már kevésbé.

Az úszó emelésre vár - idilli környezet

Így aztán ezen a rövid kis túrán mi is sulyommal vegyes töklevelest etettünk meg jóféle egy hónapos kukoricával. A szaga még 3 nap múlva is érződik az ember kezén… Az első napon csak etettünk reggel és este. A helyet kicsit kitakarítottuk, de jobbára csak arrébb taszigáltuk a sulymot a tökleveles elől, hogy a halak fárasztása egyszerűbb lehessen. Levertünk két karót a csónak rögzítésére, hogy megérkezünk, ilyesmivel már ne kelljen bajolni.

A reggeli 4 és feles - nagyon erős volt

Az első horgászatra pirkadatkor került sor. A jól bevált, erős, President DX-Kevlar 3 méteres botját vettük elő, melynek dobósúlya 60-120 gramm. Nem egy kapanyél, de már elég erős ahhoz, hogy bármekkora ponttyal felvegye a versenyt. Mivel később éjszakai horgászatra is készültünk, csak a fonott zsinór jöhetett számításba. Kétféle horoggal is készültünk. A lapkás végűeket a Maruto 9624-es modellje képviselte 2-es méretben, míg a karikásak közül a Carp Expert Classic Boilie családból vittünk egy egész sorozatot 1, 2, 4, 6-os méretben. Ez utóbbiak kifejezetten vastag húsúak, a hegyük elképesztő. Érezni, hogy erősek, de rugalmasak is, nem törnek könnyen, mint a rideg horgok.

A fűzött csali becsapta…

A jó feltolós úszó legfontosabb ismérve, hogy üvegszál antennás, a teste csepp alakú, a test alatti szár rövid, míg az antenna jelentősen hosszabb. Ezek a tulajdonságok segítik a jól látható feltolós és felfektetős kapások legjobb észlelését. A zsinóron egyetlen ólom lehet, mégpedig egy szilikon betétes apró cseppólom, melynek maximum tömege 2,5, nagy szélben, vagy messzebb horgászva, esetleg 3 g. Ezt egy fogóval rányomva rögzítjük is a zsinóron kellő óvatossággal, hogy a zsinórt meg se sértse. Ezért jó a szilikon betét… A horogtól való távolság általában  6-10 cm - körülményektől függően. Ha az említett cseppólomnál több súly kell az úszó kisúlyozására, azt már ólomszalag formájában az úszó aljára szokás tekerni. Így egy olyan önsúlyos úszót kapunk, mely önmagában még simán fekszik a vízen (azt ellenőrizzük is!), viszont a zsinóron lévő 2, 5 grammal az antenna tetejéig besüllyed. Nem érdemes túlsúlyozni, mert az a felhajtóerő kárára megy, kapás esetén az úszó felhajtóereje kevesebbet vesz le a pontyról. Így ha az antenna nagy része alapállapotban kilátszik a vízből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a csali az aljzaton van.

Az esti horgászat és a hely

A nap még fel sem kelt, amikor az úszónk már a helyén várakozott. Az első reggel mindig varázslatos, amíg az esi horgászatban a későbbi időpontok egyre jobbak, addig reggel pont a legkorábbi a legjobb, tehát bevetés után azonnal a „tutiba" cseppenünk. Bármelyik másodpercben jöhet a hal.

Ez a fiatal bakcsó a növényzeten fennmaradt kukoricaszemekért szemtelenül közel merészkedett

Ehhez képest - nem szaporítom a szót -, egyetlen kapásunk érkezett, az is pont 8 órakor, több, mint 3 óra várakozás után. Vigaszunk volt, hogy a bevágás ült, és egy jóképű, 4,5 kg-os pikkelyes tőponty köszönt be. Jól szétverte a pályát, a növények összevisszaságban úszkáltak. Nagy közdelem volt. Rövid pórázon egy ekkora ponty már szép ramazurit csap. Nehéz helyzet, mert egy szép jószág után nem lehet panaszkodni, de az egyetlen kapás karcsú volt egy reggelre…

Szinte hihetetlen, két szem kukorica, fonott zsinór, durva cucc, de a vörösszárnyú feltolja, hogy aztán repüljön….

Este újabb reményekkel ültünk be. Itt már többet mutatott a víz a képességeiből. Jött két másfeles töves az első félórában (mentek is vissza), aztán a vörösszárnyúk is megjelentek, láthatóan élt a víz. A szürkület utolsó félórájában jött aztán egy bő kettes, meg egy szép kárász. A világítópatronokat beélesítettük és maradtunk sötétben is pár órát. Gyakran az öreg pontyok ilyenkor merészkednek elő. A néhány nappal azelőtt történt telepítés viszont kissé bekavart, mert a kilós-másfeles korosztályból 20-30 percenként kiütöttünk egyet. Ezek nagyon aktívak voltak. 23 órakor aztán csak jött még egy bő hármas, hogy érezzük, vannak itt erősebb halak is.

Az éjszakai pontyok egyike

Remek horgászat volt, sok felfektetős, adrenalindús kapással. Külön kiemelendő, hogy a korábbi évekhez viszonyítva szinte nincs szúnyog. Csak este jelennek meg, de akkor is töredéke, mint a korábbi években. Szóval gyékényhiány ide, vagy oda, eszik a ponty a kisvízen, s akár már egynapos hely előkészítéssel is meg lehet őket szépen fogni. Ez azt jelenti, hogy nulláról már érdemes lemenni egy hosszabb hétvégére is, mert be fog állni a hal.