A márciusi hirtelen felmelegedéssel szinte szétrobbantak az addig a vermelõhelyeken lebzselõ halcsapatok. Hiába kerestem a Duna-ág hókonyaiban, állóvizû öbleiben, sõt a lassú áramlású mellékágakban a békéshalakat, néhány apró karikán, snecin, apró pontyon kívül semmi sem akadt a horgomra. Pár évtizedes tapasztalataim során ilyenkor van egy – az idõjárástól függõ – átfutási idõ, míg a halak, élettani igényeiknek megfelelõen, elrendezõdnek a folyómeder nekik legmegfelelõbb helyein. Ilyenkor nagyon nehéz megtalálni, hát még horogra keríteni õket, bár ha véletlenszerûen beléjük botlunk, csodaszép pecában lehet részünk.

A fûzek még alig barkáztak, de a hajnali ugrások jelezték, a március közepén beköszöntõ melegedés már a mederbe csalogatta a halakat

   Van egy aránylag biztos módszerem, mikor érdemes a mederben próbálkozni: a „hallesés”. Uszonyos barátainknak ugyan is meg van az a jó szokása, hogy szinte minden vízen a hajnali derengésben valami titkos hajlamtól vezérelve feljönnek a felszínre és rövid ideig ugrálni, de legalább is „delfinezni”, gyûrûzni kezdenek. Mivel közvetlenül a vízparton lakom, ezt a szemgyönyörködtetõ jelenséget a hálószobám ablakából lesem.

Az aránylag nagy áramlás miatt a három spicc közül a legerõsebbet választottam, mely tökéletesen jelzett

Március közepéig azonban alig volt egy-két löttyenés, aztán az egyik melegebb hajnalon elkezdett itt is, ott is gyûrûzni a víz: kijöttek végre a halak a mederbe!

A jó etetõanyag keverék és a Carp Expert kukorica a hideg víz ellenére is vonzó volt a halak számára

Az izgalomtól alig reggeliztem, irány a stég!
 

Ideális bot három cserélhetõ botvéggel tavaszi feederezésre

 Az aránylag erõs áramlás miatt a feeder mellett döntöttem, mert tapasztalataim szerint a halak a hideg vízben szívesebben veszik fel a fenéken fekvõ táplálékot, mint a sodrással úsztatottat.

Ha nyílik az ibolya, indul a jász, mint a példa is mutatja

Ez a jelenség – nagy szomorúságomra – egyre inkább jellemzõ, különösen a nagyobb testû egyedekre egész évben. Forrázott kukoricadarát kevertem fekete, téli Timár Mix-szel, így egy igen ragacsos, a folyásban masszívan letapadó lapos-bordás etetõkosárban csak lassan morzsolódó etetõt kreáltam.

Feederezéshez én többnyire az elegáns Gold Star X-Match 40-es orsót használom

Elõkaptam a 3,60-as Competition Feeder pillekönnyû, de szívósan rugalmas pálcámat és már szereltem is.

Ne feledjük, a Ráckevei Duna-ágon a megtartani kívánt nemes halat mérlegelés után azonnal pontosan be kell könyvelni a fogás idõpontjával együtt a fogási naplóba

Kéthorgos, csúszós szereléket állítottam össze, aránylag rövid elõkékkel, rajtuk 6-4-es méretû, pengeélességû, japán Maruto horgokkal. Azért célszerû nálam ez a szerelék, mert a kagylókkal, ágakkal, egyéb „kulturuszadék”-kal borított aljzaton az alsó horog gyakran elakad, ilyenkor csak a felsõ, a folyásban idõnként meg-meglebbenõ felsõ csali az, amivel esély van a kapásra. Ezt igazolja, hogy sokszor a halak fele a felsõ horogra jön, mint például az a 38-as tõponty, mely alatt a másik horgon egy 38-as tornacipõ fityegett. Nem volt könnyû ezt az együttest kimeríteni.
 

A feederezés általam legbeváltabb alapeszközei

  Az optimális csali kiválasztása ilyen hideg vizes átmeneti idõszakban nem könnyû, most is rábíztam a halakra. Csonti, giliszta, kukorica, pufi volt a választék. A Competition Feeder 360 három cserélhetõ spicce közül a legerõsebbet használtam az ötvengrammos kosár és az erõs áramlás miatt, a zsinór 24-es Carp Expert volt. Elõször állati eredetû csalikkal próbálkoztam, de alaposan meglepõdtem, mert csak akkor pendült meg a spicc mikor kukoricára váltottam. Az elsõ halam egy félkiló feletti dévér volt, majd egy lazítós, spicckiegyenesítés után egy közel kilós jászkeszeggel bunyóztam. Teste már teljesen nyálkátlan, reszelõs volt, készült az ívásra.

Az elsõ halam egy félkiló feletti dévér volt

A finom botvég hamarosan megint megremegett majd szép ívben görbülni kezdett. A pontos bevágás után, lassú forgások közepette gyönyörû ezüstkárászt terelhettem merítõbe. Némi szünet következett, csak a délies széllökések görbítgették a spiccet.

A hatalmas kárász felsõ horogra jött. Az etetõkosáron jól látszik a haltúrások nyoma

Szokásom, hogy 10-15 percenként felnézem a horgokat ellenõrzésre, egy ilyen kontrollnál minden elõzetes jelzés nélkül újra szép dévért zsákmányoltam, ott csücsült a horgon. A sors iróniájaként ezután viszont három kapásom nem akadt, aztán egy halam elment, majd csend következett.
  

A Maruto horog még a kisebb dévéreknek is fantasztikusan akad

A tavasz éles fényei csillogtak a vízen, a levágott nád közt, alig öt méterre tõlem egy szárcsa építette heroikus küzdelem közepette fészkét a torzsák szorításában, majd idõnként beleült talán próbálni, talán pihenni. Egyre csak bámultam ügyeskedését, így majdnem elbambultam a következõ kapást, mely szívetdobogtató szögben görbítette a vékony piros botvéget. Beemelés után egybõl éreztem, komolyabb halat akasztottam. Elõször megállt a folyásban, majd lassan, vonakodva engedett a húzásnak.

A közel hármas töves inkább csak  a tömegével védekezett a hideg vízben

A 6-8 fokos vízben még le volt dermedve, inkább a tömegével harcolt, mint az erejével. A 2,7 kilós pikkelyes ponty fáradtan bucskázott bele a merítõbe. Az idei legszebb halam. Dicséretképen megsimogattam pálcámat, rugalmassága segítségével igazi élvezet volt a fárasztás. A mérlegelés, beírás után izgatottan ültem vissza, vajon mit ad még ma számomra a Duna?

Ezt a szép terítéket biztos, hogy a Competition Feeder 360-as érzékeny spiccének köszönhettem.

   Félórás várakozás után ismét kiegyenesedett a folyástól görbült botvég, egy kisebb dévér vette fel a horgot. Ritkultak a kapások, ezért próbálkoztam megint más csalikkal, de miután visszatértem kukoricára lett csak húzásom egy szép jász képében. Érthetetlen volt számomra, hogy miért nem veszik fel a gilisztát, hiszen a Nagy-Dunán szinte egész évben avval fogjuk.

Halak bûvöletében

Lassan délutánba fordult a nap, sugarai rezes színbe öltöztették a szemközti öreg nád kopasz szárait. Még egyszer begörbült a spicc és egy kilóhúszas pontyocska alá tolhattam a merítõt. Fotózáskor a halak pikkelyein táncoló napfény bearanyozta az én napomat is, hiszen az ez év eddigi legszebb horgászata volt.

A zsákmány felhasználásához: az Energo Fish ötpengés irdalókése két-három húzással ilyen szépen sütéskészre szálkátlanítja a halakat

Meggyõzõdésem, hogy a sikeremhez nagyban hozzájárult a feederbotom érzékeny spicce is, hiszen a hideg vízben a legfinomabb kapásokat is látványosan jelezte.