Korán érkeztem a tópartra, kánikulai napokon ez az egyetlen megoldás, hogy elkerüljük a forróságot, mégis hódoljunk szenvedélyünknek, a horgászatnak. Egy módszert szeretnék bemutatni, melyet bizonyára sokan ismernek és művelnek, a feederhorgászatot. Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, hiszen a feederezés technikájáról sok, nálam jóval nagyobb tudású, kiváló horgász írt már. Az interneten se szeri, se száma a jobbnál jobb cikkeknek, leírásoknak. A célom ezzel a cikksorozattal, hogy bemutassam, hogyan lehet ezt a módszert egyszerűen, pénztárcabarát módon űzni, úgy, hogy közben fogásunk messze meghaladja a hagyományos fenekező módszerekét.

Erre a pecára a Pluto Feederrel szerelkeztem fel.

De térjünk vissza a pecához. A feeder módszer lényege, hogy a bot érzékeny spiccét használjuk kapásjelzőnek. Ennek több előnye is van más fenekező módszerekkel szemben. A zsinór előfeszítettsége miatt mozdulatlan marad, szélben és esőben is látványosan jelzi a kapását, ami könnyen megkülönböztethető a beleúszástól, hullámzás keltette mozgástól. Továbbá már akkor is jelez, mikor még a bojlis kapásjelző, vagy a hagyományos karika meg sem mozdult. Nem csoda, hogy egyre többen kezdenek rezgőspicces horgászbotokat használni!

A halas etetőanyag és a pellet vagy kukorica csali felmelegedett vízben jó választás.

Jól látszik a kukorica mellett a nagy szemcséket tartalmazó etetőanyag,  ami a pontyos etetőanyagok esetében elengedhetetlen.

Én személy szerint dobni is jobban szeretek ezekkel a pálcákkal, mert rugalmasabbak, akár egy parittya, szinte kilövik a szereléket. Ez egy alapvetően finom-szerelékes horgászmódszer, a fenekező technikák között a legérzékenyebb, ezzel együtt a legtöbb kapással kecsegtető. Nyugodtan használhatunk 0.20 mm vagy kisebb átmérőjű főzsinórt, vékony előkét, kisebb horgot. Ezeket mind több kapással és fogással hálálják meg uszonyos barátaink.

Első fogásom egy harcias kárász. Vehemens kapással érkezett.

Minden fontos adat leolvasható a botról...

...kivéve az akciót, ami a Pluto Feederek esetében C.

Szakításoktól sem kell tartanunk, a botok akciójuknak köszönhetően nagyon jól csillapítják a kirohanásokat, lágyságuk ellenére biztosan tartják a halat. Többször hallottam, hogy valakinek épp a szákolást megelőző pillanatokban ment el a hala a kemény bot miatt. Feederbottal ezek jó része megfogható, mert folyamatos kontaktusunk van a hallal. De elég az elméletből, lássuk, hogyan is működik mindez a gyakorlatban.

Az ET Monaco orsók gond nélkül tették a dolgukat.

A botok finomszerelékes módszerhez illő, könnyű de erős gyűrűzést kaptak.

A kétféle spicc közül az erősebb, piros színű is jól jelezte a finomabb kapásokat.

A mai pecához a Goldstart Pluto Feeder-t választottam 3.45 és 3.60-as hosszban. Ezek kifejezetten mérsékelt árfekvésű, kompozit feederbotok. Sokan idegenkednek az ehhez hasonló botoktól, mondván túlhaladta őket a technológia. Napjainkban valóban a karbon botok hódítanak egyre nagyobb teret maguknak, de ne felejtsük el, hogy a kompozit botok számos előnnyel rendelkeznek. Jobban bírják a gyűrődést (nyugodtan vihetjük őket kövezésre pecázni), lágyabb akciójúak és olcsóbbak több szénszálat tartalmazó társaiknál. Hátrányuk a súlyuk, bár ez kevéssé jelenthet gondot, ha nem tartjuk folyamatosan kézben őket. Márpedig a feederbotot nem szokás (kevés kivételtől eltekintve).

Egyszerű távdobó kosarat használtam.

Barrel forgó ütköztette meg egy négy milliméteres gyöngy segítségével.

Orsóként az ET Monaco Gulp került a botokra, mely szintén árával hódít. Dobjára 0.20-as Carp Exper UV zsinór került, különleges bevonata miatt jobban ellenáll az napfény erejének, növelve ezzel zsinórunk élettartamát. A két csapágy ellenére az orsó nem surrog, nem kerreg, nem kotyog, úgy általában véve egészen rendben van. Sok-sok halat fogok még kifárasztani vele.

Első csalivariációm a hajszálelőkén. Ha mindig kaptam volna egy 100-ast, ahányszor ez bevált, dúsgazdag lennék!

Potyka küzd a horgon. Az etetőanyag ki sem tudott oldódni.

Szép tőponty.

A szerelékem a lehető legegyszerűbb: 30 grammos távdobó etetőkosár, gumigyöngy, forgó, előke. Dobóelőkének 0.30-as ET Specialist Carp-ot kötöttem körülbelül 7 méteres hosszban (a bothossz duplája). A horog 10-es méretű, 8-as és 12-es pellettel is jól használható. A szereléket és a botot gondosan összehangoltam. Miért is fontos ez? A megfelelően megválasztott súlyú kosár használata rendkívül fontos. Az ideális dobósúly felett és alatt is drasztikusan csökken a meghorgászható távolság. Nekem ezúttal az 50-60 méteres sávban kellett felkínálnom az ínycsiklandozó pelleteket, ezért fontos volt, hogy eltaláljam a megfelelő súlyú végszereléket, ami általában a bot maximális dobósúlyának 2/3-a 3/4-e körül van. A Pluto feedernél ez a súly 60 grammnak bizonyult.

Később egyetlen szem halibut alapú, scopex ízesítésű pelletre váltottam.

A kárászok nagyon húztak aznap, sokszor nehéz volt eldönteni,  ponty vagy karcsi van a horgon.

Az etetőanyagot nem bonyolítottam, egyszerű halas Carp Expert Black Fish-t kevertem fél doboz csemegekukoricával. Többféle csalit is kipróbáltam, ezek közül a Scopex ízesítésű pellet bizonyult a nyerőnek, de jól működött a sima csemegekukorica is. Őszintén szólva szeretek pellettel horgászni, nem borul ki a leve a táskámba, mint a kukoricáé (aminek majdnem mindig elfelejtem megszorítani a tetejét), nem szárad ki, igaz nem egyszerű horogra tűzni sem.

Újabb szép fogás.

Egyik pontyom kissé oldalról lekapva.

A Pluto Feeder nagyszerűen dolgozott. Rendkívül jól csillapította a halak összes kirohanását, ezért az orsó fékjét alig tudtam tesztelni. Csak mikor meglazítottam, akkor tudta egyszer-egyszer megkerregtetni az uszonyos, egyébként a bot ostorként nyúlt a hal után esélyt sem adva a menekülésre. A vékony előke ellenére sem kellett szakítástól tartanom, pedig nyáron 0.16-os monofil előkezsinórt használni 3 kilogrammos pontyokhoz talán istenkísértésnek tűnhet.

Döbbenetesen hajlottak a pálcák, folyamatosan fenntartották a kontaktust.

Aranyos pikkelyű, egészséges példány.

Egymás után tereltem szákba a szebbnél szebb potykákat, kárászokat, majd mérlegelés és fotó után valamennyiük visszakerült az Igarpuszta-i horgásztó hűs vizébe. Hadd nőjenek, gyarapodjanak! A szűk délelőttös horgászat eredménye meglehetősre sikerült. A fél-nyolc és fél-tizenegy közt eltelt három óra hossza alatt négy pontyot és három kárászt sikerült megfognom. Nem alakítottam ki alapozó etetést, az etetőanyag bevitelét a 10-15 percenként újradobott kosaras etetéssel oldottam meg. A bekevert egy kilogramm csalogatóanyag kétharmada került felhasználásra a rövid peca során. A botok végig szépen dolgoztak, hatásosan csillapították a pontyok vehemens kitöréseit, de jól fogható volt velük a kárász is.

Kisebb terhelésnél csak a felső kétharmad dolgozott.

Összefoglalásképpen csak annyit mondhatok, a feederhorgászat nem a finomszerelékes horgászok múló hóbortja, de a leghatékonyabb fenekező technika. Segítségével többet és nagyobb biztonsággal foghatunk, s a hozzá szükséges felszerelések napjainkra bárki számára elérhetőek. Bátorítok mindenkit, hogy amennyiben lehetősége adódik, próbálja ki ezt a hatékony módszert. Nem fog csalódni benne. Addig is találkozunk a vízparton, görbüljön!

Csodás élményekkel gazdagodtam aznap.

Forrás: Talabér Gergely