Az öntöző csatornák és a kisebb-nagyobb folyóink holtágai többnyire kiváló keszegállománnyal rendelkeznek, jó lehetőséget teremtve a feederes horgászoknak is, hogy kedvenc módszerüket, ami ebben az esetben a klasszikusnak tekinthető hosszúelőkés változat, eredményesen és bőséges zsákmány reményében gyakorolhassák. S mindez még akkor is igaz, ha nincs mindenkinek olyan szerencséje, mint Lázár Józsefnek, az Energofish Feeder Team versenyzőjének, aki alig párszáz méterre lakik egy, a lakóhelyét átszelő Tarna-holtágtól. Persze, hogy éltünk a lehetőséggel. Tartsanak velünk, és kiderül, hogyan sikerült.

Egy négy-öt órás horgászat alatt Józsi akár több mint kétszázszor is újra dob.

- Józsi! Azt mondtad, nem a hely közelsége és a keszegbőség a magyarázata annak, hogy éppen itt horgásztunk. De akkor miért is itt?  

- Az utóbbi időben valamiért jobban kedvelem a pontyozástól a keszegezést. Úgy látszik, közelebb áll hozzám a gyorsabb, a pörgősebb horgászat, mint a többnyire kiülős pontyra várás. Ráadásul a hosszúelőkés módszer gyakran kíván cseles horgászatot, amire jó példa a mai horgászatunk is. Mert hiába van meglepően szép dévér és karikakeszeg állománya a mi Tarna-holtágunknak, sajnos a törpeharcsa is tömegével fordul benne elő. Ez pedig olyan kihívás, ami egy cseppet sem könnyíti meg a keszegek horogra csalását. Viszont van rá jól bevált megoldás, aminek a meg-valósítása szerencsére nem bonyolult és különleges képességeket sem igényel. Talán annyi kis hibája van a dolognak, hogy amint azt látható volt, az etetőanyaggal bizony nem nagyon lehet spórolni, mert tapasztalataim szerint a törpeharcsa elkerülésének az alapja, hogy dobunk, és dobunk, és újra csak dobunk. Viszont az is igaz, hogy csalira és élő anyagra csak minimálisan kellett költenünk, mert csontit és pinkit csak horogra tűzve használtunk. 

A pörgős horgászat mellett fontos az etetőanyag sötét színe is, hogy az óvatos keszegekből minél többet csalogathassunk az etetésünkre.

A darabosabb halakra is gondolva néha egy csipet főtt búza is kerülhet a kosárba.

- Ez nem egy rossz hír, de az efféle részletekkel még várjunk kicsit, mert vannak egyéb fontosak is. Ilyen például, hogy hova horgásztál, és miért?

- Bár a holtág hosszú, a szélessége mindössze 17-18 méter, a mélysége pedig alig több mint egy méter, és a partja többnyire náddal szegélyezett. Ebből akár az is következhetne, hogy áthorgásszunk a nád alá, de nem ez a jó megoldás, mert nagyon óvatosak a halak. Úgy tapasztaltam, hogy sokkal hatékonyabban tudom őket egy helyre gyűjteni, ha elhorgászok oldalra úgy 45 fokban, ami akár 20-22 m távolságot is jelenthet, csak egy kicsivel túldobva a mederközepet. A pontosság kedvéért persze klipszelem a zsinóromat, és mindig kinézek magamnak valamilyen fix pontot, hogy az irányt is tartani tudjam. 

A fonott főzsinór előnyeiről kár volna lemondani.

Vékony húsú, könnyű ám mégis kellően erős horgok a hosszúelőkés horgászathoz.

- Apró, de annál fontosabb részlete ez a horgászatodnak. Kíváncsian várom a továbbiakat.

- Ezen a sekély vízen a szokásosnál is nagyobb a jelentősége, hogy milyen az etetőanyagunk színe. Mivel korábban a világos kajákon alig tudtam keszeget fogni, a törpe viszont nagyon bátran ráállt és uralta az etetést, hamar kialakult, hogy csak a sötét lehet jó. Ezért használom szívesen és nagyon eredményesen a Benzar etetőanyagok közül a Method Pro Corn Black és a Special Carp Fine fele-fele arányú keverékét, amely kifejezetten sötét tónust eredmé-nyez. Jellemzi még ezt a keveréket a finom szemcseméret és a gyors oldódás, miközben a hozzáadott plusz karamell aroma még hatékonyabbá teszi a csalogató hatását. Amint már említettem élő anyagot nem teszek hozzá, mert a törpék miatt az valóságos öngól lenne. Viszont egy-egy töltéshez egy csipet főtt búza azért került, hogy a nagyon várt szebb kárászok és dévérek is megálljanak és időzzenek az etetésemen. Most sajnos nem érkeztek meg. Úgy látszik, a mára hirdetett kettős fronthatás őket jobban megviselte, mint bennünket. 

A horog- és dobóelőke közötti rövid feedergumi jelentős mértékben csökkenti a halvesztést.

- Most, amikor tudjuk, hogy mi volt a kosaradban, beszélj egy kicsit a horgászatod ritmusáról is, mint a törpe elkerülésének fontos momentumáról.

- Az élő anyag elhagyása mellett valóban ez a másik fontos eleme a törpék eredményes kiiktatásának. Az én gyakorlatomban ez azt jelenti, hogy a kosaram csobbanása után akkor sem várok többet az újra dobással, egy szűk percnél, ha nincs kapásom. Ha nem így tennék, az esetek nagyon nagy hányadában törpe venné fel az időközben már fenékre érkezett csalimat. Máskor is jellemző, és most is úgy volt, hogy a karika és dévér érezhetően vízközt tartózkodott és rendre a beülő csalin jelentkeztek a kapásaik. Szerencsére a sneci most nem lepett el, ezért tudtam a keszegek viselkedésére hosszabb, egészen pontosan 75 centis előkével reagálni. Persze más lett volna a helyzet, ha a snecik is rendszeresen zavarták volna a pecánkat, mert akkor további cseleket kellett volna bevetni. Mint például a zárt kosár vagy a rövidebb előke. Az utóbbi viszont a versenyzésem miatt nálam korlátozott, és csak 50 cm-ig jöhet szóba, mert nem akarom magam becsapni. Aki viszont nem versenyez, nyugodtan lemehet akár arasznyi előkéig is. A rövidebb előkék használatánál azonban kifejezetten hasznos lehet a csali lebegtetése, mert nélküle szinte tálcán kínálnánk a csalinkat a törpéknek. Erre most az aktív keszegek miatt és a snecik távolmaradása miatt nem volt szükség, de a kütyü, vagyis a puffasztott köles általában beválik az ilyen helyzetekben.

A falánk törpék miatt öngól lenne csontit vagy pinkit rakni az etetőanyagba.

A szákolós halak megjelenésekor a picivel nagyobb és erősebb Maruto horog került a 75 centis előkére.

- Ha már szóba került az előke hossza, említsük meg a szereléked további fontos paramétereit is.

- A most használt előkéim 0,12-s Benzar Mono Feederből készültek, és eleinte a nagyon finom 18-s Excalibur Bream horoggal voltak kötve. Amikor az ütemes dobásoknak köszönhetően egyre jobban összeállt a hal, és már a fotó kedvéért sem tudtunk babérlevélnyi keszeget fogni, nyugodtan áttérhettem a 14-s Maruto 9411-re. Ez csak kicsivel nagyobb az előzőnél, viszont megbízhatóan erős a szákolós halakhoz is. A kosaram végig egy közepes kapacitású 30 gr-s drótkosár volt, amit egy rövidke gubancgátlóba kapcsoltam. Főzsinórnak, amint legtöbbször a versenyeken is, most is a teflonos 0,08-s Competition Feeder Braid zsinórt választottam, ami elé az eggyel erősebb 0,10-ből kötöttem dobóelőkét. Ez látszólag nem nagy különbség, de a percenkénti dobássűrűséget figyelembe véve én úgy gondolom, meg van a maga előnye. Amint annak a 15-16 centis feeder guminak is, ami a főzsinór és az előke közé kerül, és az a feladata, hogy kompenzálja a fonottzsinór rugalmatlanságát. 

- Nem volna egyszerűbb monofil főzsinórt használni? 

- A fonottnak annyi előnye van, hogy nem. Ilyen például, hogy gyorsabban ül be, mint a monofil, miközben jóval közvetlenebb vele a kapásérzékelés. Ha nagyon finoman, olyan igazi maszatolósan eszik a hal, az is előfordulhat, hogy 30-40 m-re horgászva a monofil rugalmassága teljesen elnyeli az apró jeleket. Ezzel ellentétben az abszolút nyúlásmentes fonott zsinórral ezek láthatóak lesznek. Ennek azért is van különös jelentősége, mert vannak helyzetek, amikor nem fogunk halat, ha ezekre a pici kapásgyanús pöcögtetésekre nem reagálunk botemeléssel. Pedig a nagy dévér is jelentkezhet így. 

A karikák és dévérek már vízközt elkapták a hosszú előkén kínált lassan beülő csalit.

Lázár Józsi összpontosít.

- Szóval a hosszúelőkés feederezésnél ne várjunk az elcsavarós kapásokra?

- Ezt olyannyira nem javaslom, hogy én a botomat, legyen bármilyen finom is a spicce, nem rakom le a kezemből, és csak az elejét helyezem tartóba. Sőt, vannak olyan esetek, amikor az egyik ujjamat is a zsinóron tartom, hogy még véletlenül se maradjak le egyetlen kapásról sem. 

A Concourse Feeder ezúttal keszegek fogása közben igazolta sokoldalúságát.

Komoly kulináris értékkel bíró keszegzsákmány a Tarna-holtágból.

- Befejezésül említsük még meg, hogy mi történt a néhány kilónyi keszeggel, már csak azért is, mert rendhagyó módon terítékfotó is készült a zsákmányodról.

- Amikor a családom megkívánja a ropogós sült keszeget, bizony előfordul, hogy az ide szóló éves területi jegyem birtokában viszek haza a keszegekből. Most is ez történik, és már alig várom, hogy a feleségem anyukája asztalra tegye a frissen sült Tarna-holtági csemegét. 

Forrás: Szarka László