 A bot ízléses védőruhát kapott |
A bot már az első kézbevételkor jó benyomást tett ránk, nem lóg, nem taknyos, és a súlya is vállalható. Önsúlya a személyes mérésünk szerint 333g, ami erős középkategóriát sejtet. Persze vigyázni kell a jelzőkkel, mert nagyon nem mindegy, hogy adott spiccbot mire való, és a hasonló méretű halakra szánt nyeleket illik csak összehasonlítani. Egy kishalas, hajszálvékony falú bot önsúlya nyilván sokkal kisebb lesz, mint egy kifejezetten pontyozásra szánt „nagyágyúé".
 A keresztszál-erősítéses testén jól mutatnak a feliratok |
Az ET Excalibur Pole sorozat, valahova középre van belőve. A spicce elég érzékeny ahhoz, hogy a vékony szájú dévérek fárasztását is hatékonyan, a hal szájának kiszakadása nélkül tudjuk abszolválni, de nagyobb halak esetén se jön zavarba. Érzésre - megfelelő méretű zsinórral -, akár 2-3 kg-os pontyok is bevállalhatók vele, ezt egy másik alkalommal célzottan ki is fogjuk próbálni!
 Az IM8-as anyag minden jó tulajdonságát hordozza |
De most térjünk vissza a keszegezéshez! Az általunk meglátogatott tiszai holtág még téli vízállással várt minket, ami nagyjából 120 centiméterrel alacsonyabb a nyári szintnél. Ez ebben az esetben nagyjából 2,60-2,80 méteres vizet jelentett. Ez egyébként egyáltalán nem baj, a halak ilyenkor kisebb területen összpontosulnak, és szerencsénkre egy pár centis enyhe áradást is kaptunk, ami további kedvező körülmény. Enyhe, időnként meg-megélénkülő déli szelünk volt, ezért a csónakkal a holtág déli felére navigáltunk, itt kaptunk olyan hátszelet, ami alig borzolta a vízfelszínt. A vízmélységhez a 6 méteres botot választottuk, ezzel a hosszal már elég messze tudunk horgászni, hogy a hűvös, éppencsak melegedő víz óvatos halait már ne zavarjuk, de még a viszonylag kis súlya, és az egyszerű kezelhetősége, könnyed horgászatot tesz lehetővé.
 A végdugó nagyon pontos és praktikus |
A bot anyaga IM8-as, nagy tisztaságú carbon. Ez felel a szilárdságért és a rugalmasságért. Hat részből áll, mért hossza 603 cm-nek bizonyult. Üdvözöljük a szokásosnál szilárdabb dugót! Apróságnak tűnik, de sok spiccbot dugója nem kevés bosszúságot okoz, vannak, amelyek kívülről ölelik körbe a bot végét, ezeket alig lehet feltenni, de levenni még nehezebb. Aztán a klasszikus dugók átmérőjét is gyakran elszabják, vagy lötyög benne, vagy be sem lehet dugni teljesen. Az Excalibur dugasza keményebb a szokásosnál, de nagyon jól szabott, példát vehetnének róla más gyártól is! A bot alsó zárása kicsavarozható, így az összes bottag egyenként eltávolítható, horgászat után lemosható, kiszárítható.
 A bot zárása kicsavarozható |
Kis negatívum, hogy a tűspicc végén semmiféle szerkezet nem található, ami a zsinór rögzítését szolgálná, így egy kis műanyag gyorszárat (köznyelvben stonfó) ragasztottunk rá. Megrázva, akcióját vizsgálva közepesen gyors botról beszélhetünk, s ahogy említettük már, a teherbírása is médiumnak mondható, amolyan „allround" típus.
 Szúnyoglárvával, csontival, pinkivel és friss gilisztával készültünk |
1,5 grammos úszót választottunk, ami elég finom szerelés készítését biztosítja. Mindössze 2 kg etetőanyagot kevertünk meg, kissé édesre aromásítva, ilyenkor még nem kell nagy mennyiséget etetni.
 A halakat Energo Team szákba gyűjtöttük átmenetileg |
A 6-os botra már szemre lehet etetni, hisz a vízmélységet pontosan ismerjük. Így először az 5 db közepes etetőanyag-gombóc került be a vízbe, hadd érjen az etetés, és csak azt követően állítottuk össze a felszerelést, és raktuk ki a kötelező kellékeket. A vízmélység pontos kimérése, és az ereszték gondos beállítása után, nagyjából negyedóra elteltével tartottunk ott, hogy a szúnyoglárvával felcsalizott szerelékünk a vízbe csapódott. Az úszó az osztott ólmozásnak megfelelően lassan állt be, azaz csak állt volna. A horgászszemet gyönyörködtető látvány tárult elénk, ahogy úszó be sem tudott állni, s lassan oldalazva elindult. Ezt bizony már vízközt elkapta valami! A bevágás ült és egy riadtan védekező 30 dekás dévér siklott a merítő fölé. Na, ez jól kezdődik! Pedig nem ritka, hogy a hűvös, igencsak kora tavaszi vizeken akár 20-30 percet is kell várni az első értékelhető halig. De most minden összejött, pici áradás, kiváló időjárás (télen és kora tavasszal tapasztalatom szerint a déli szél korántsem annyira kedvezőtlen, mint nyáron), és a víz felső rétege is intenzíven melegedett a hirtelen megérkezett 18-20 fok miatt. A halak azonnal megérezték a tavaszt, és téli bágyadtságukat feledve, aktívan táplálkoztak. Ilyenkor egyébként is jól reagálnak az etetőanyagra, hisz még kevés a természetes táplálék, a növények beindulásáig még csaknem egy hónapot kell várni, és az állati szervezetek is jobbára magasabb hőmérsékleten kezdenek majd el sokasodni. Csak a kaja mennyiségével kell csínján bánni - hűvös azért a víz…
 A bandanagy dévér az egyik utolsó halként érkezett |
Gyönyörű horgásznap kerekedett. Ahogy melegedett a víz teteje, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a halak felfelé mozdultak. Hihetetlen volt látni a felszínen küszöket kergető kölyök balinokat, és a víz tetején gyűrűket vető kisebb keszegeket. A snecik teljesen be voltak indulva, forogtak, mutatták magukat mindenfelé.
 Nagyon szép zsákmány gyűlt össze a nap végére |
Sajnos ez azzal is járt, hogy hiába húztuk össze az ólmokat, szúnyoglárvával szinte lehetetlen volt a horgászatot folytatni, minduntalan a snecik csipkedték le még a felszín közelében, így a nagyobb keszegek közé már le sem süllyedhetett. A megoldás a csonti volt, abból az egy fehér, egy piros variáció jött be legjobban. Ezt viszont (ahogy az úszót is) szépen tologatták a karikák és a dévérek, és meglepően jó ritmusban, szinte folyamatosan jött a hal. A derékhad 25-30 dekás példányokból állt, de beesett pár félkilós, vagy nagyobb dévér is, ráadásul az egyik vízre csapódó csonticsokor egy nagyobb balinnak is megtetszett, ami nemes egyszerűséggel, az első kirohanásával elvitte a 0,10-es előkét. Legalább egy 0,14-0,16-os zsinór kellett volna, hogy legyen esélyünk a megfordítására.
 Varázslatos, már-már melengető Tisza-tavi estével búcsúztattuk a helyszínt |
Hasonló eset, csak a legritkább esetben ismétlődik rövid időn belül, de jól evett a hal, így a 0,10-es előke és a 16-os horog helyett elegendőnek tűnt a 0,12-es zsinór és egy erősebb 14-es Maruto. Ez került fel a főzsinórra. Ahogy gondoltuk, a keszegek kapókedve kapókedvére ezúttal nem volt hatással a kicsivel vastagabb zsinór, és a nagyobb horog sem. Egyiket fogtuk a másik után!
Ráadásul az utolsó órahosszára az előkét az aljzatra fektetve, további darabos halak is érkeztek, köztük egy kiló feletti dévér is.
Már csak azt remélhetjük, hogy az idei első keszeges horgászat szerencséje kitart egész évben. Gyakran mondják, hogy amilyen az évi első, olyan lesz a többi is. A horgászoktól nem állnak távol bizonyos babonák, így tényleg hisszük, hogy így is lesz!
 Egészen ránk esteledett mire összepakoltunk, végül a halak is visszanyerték szabadságukat |
A 6-os Excalibur kezes társnak bizonyult, a horgászat során. Könnyedén paríroztuk vele a halakat (kivéve persze a meglepetés balint, ahol esélyünk sem volt). Hozzá kell azért tenni, hogy valóban optimális körülmények voltak, a végére a szél szinte teljesen elállt, kifeszült a víztükör és egy igazi örömhorgászatot folytathattunk. Kipróbáljuk majd alkalomadtán, hogy viseli a bot a szelet és a mostohább körülményeket. A tapasztaltak alapján egyelőre nem tudtunk belekötni.
Ingyenes szállítási lehetőség
