Az előző részből kiderült, hogy nem akármilyen élményeket tartogathat egy hatalmas víztározó, persze csak akkor, ha kellően felkészültek vagyunk, na meg mellénk áll a szerencse is. Az első nap délutánján sikerült fognom egy fantasztikus, 14 kg feletti pikkelyest, amely nemcsak szépségével képráztatott el, hanem félelmetes erejével is, hiszen hatalmas küzdelem árán voltam csak képes szákba terelni. A fogást követően tudtam jól, hogy elképzeléseimben van potenciál, tetszenek a csurgói halaknak a bejuttatott finomságok, így izgatottan vártam az éjszakát, majd a túra második napját. Nézzük hát, mi történt még ezen az emlékezetes, másfél napos horgászaton!
Bár szeptember közepét írtunk, az éjszaka már meglehetősen csípős volt. A hőmérő higanyszála 10 Celsius fok alá süllyedt, így elkélt a meleg hálózsák az üldögéléshez. Aludni nem terveztem, hiszen borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mit tartogat számomra az este! Az első akcióra nem is kellett sokat várnom, hiszen valamivel 9 óra után félelmetes erejű kapásom volt. Bár a nyeletőféknek hála felszerelésem a helyén maradt, csak úgy szaladtak le a méterek az orsó dobjáról! Természetesen nem késlekedtem a válasszal én sem, határozottan ráemeltem a botra és már kezdődhetett is az első esti kaland!
Ennek a nagyszerű megoldásnak köszönhetően a fárasztás során remekül nyomon követhető ellenfelünk mozgása!
iBite világító feeder spicc szett
Nagy súlyt éreztem a túloldalon, ezért a nappal megszokottakhoz hasonlóan igyekeztem elébe menni a pontynak. Éjszaka ez persze nem annyira egyszerű, hiszen egy rossz lépést követően könnyen elsüllyedhetünk, de a biztonságos merítés érdekében ezt a kockázatot mindenképpen vállalnom kellett. Szerencsére minden rendben is ment, így egy 20 perces csata után meg tudtam meríteni a túra második 10 kilogramm feletti pikkelyesét, egy csodás tőpontyot!
Micsoda hal! Hosszúkás testét és méretes úszóit látva nem csoda, hogy ilyen nagy küzdelemre késztetett.
A korábban megfogottakhoz hasonlóan ezt a pontyot is a ponty-kárász ízesítésű Floating Pellettel sikerült becsapnom. Erről a csaliról keveset beszélünk, pedig a maga nemében páratlan, amit ezen a túrán is bizonyított. Kemény, fúrt és lebegő mivoltának köszönhetően sokáig ellenáll a fehérhalak támadásainak, így az olyan vizeken, mint a csurgói, egyértelmű, hogy ezzel horgászom! Arról nem is beszélve, hogy oly sok nagyhalas vízen bizonyította már fogósságát, hiszen fantasztikus halakhoz segített hozzá Maconkán vagy Ohaton is. Bár jó néhány ízben elérhető a Floating Pellet, azt tapasztaltam az elmúlt években, hogy a narancssárga színű ponty-kárász, illetve a citromsárga színű ananász ízesítésű variánsok a legfogósabbak nyáron, illetve az ősz első részében. Ennek az okát nem tudom pontosan, de megfigyeléseim szerint ez a helyzet.
Kedvenc nagyhalas csalim a ponty-kárász ízesítésű Floating Pellet. Ez az aroma egyébként egy, az emberi orr számára is nagyon kellemes, citrusos ízvilágot képvisel.
A sötét etetőanyagszőnyegen messziről felkelti a pontyok figyelmét élénk, narancssárga színe.
Egy megfelelő méretű horoggal tökéletes pozícióban tudjuk felkínálni.
Az éj további része viszont teljesen eseménytelenül telt, hiába frissítettem a csalimat óránként, hiába próbáltam az etetés mellett és mögött is halat találni, nem tudtam kapásig eljutni. Sebaj, legalább élvezhettem a csendes éjszaka és a természet szépségeit. A csillagos égbolt miatt lámpára sem volt igazán szükség, épp elég fény volt ahhoz, hogy például észrevegyem az a rókát, amelyik megpróbálta lenyúlni a másnapi etetőanyagaimat. Fejlámpám fényével azonban szerencsére el tudtam ijeszteni a kis vöröst.
Hajnali 5 óra körül azonban - bevallom, nem túl mély álmomból felriadva - újabb húzós kapást észleltem. Gyorsan kikászálódtam a hálózsákból, felkaptam a gumicsizmát és indulhatott is a csata! Ellenfelem ezúttal sem adta könnyen magát, de szerencsére a horog jól akadt, így őt is szákba tudtam terelni, így néhány pillanat erejéig a matracba fektethettem egy újabb gyönyörű pontyot. Súlya 7-8 kg lehetett, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy makk egészéges, hibátlan halról volt szó újfent, melynek öröm volt visszaadni a szabadságát.
Pirkadat előtt érkezett ez a szépség!
Mivel a napkelte időszaka rohamosan közeledett, már nem bújtam vissza a hálózsákba, hanem gyorsan megreggeliztem, majd nekiálltam etetni azért, hogy a koradélelőtti órákban ismét legyen esélyem halat fogni. A rakétába természetesen ugyanazok a csalogatóanyagok kerültek, mint eddig, elvégre miért is változtattam volna azon, ami működött?! Bevallom őszintén, nagyon nem esett jól kialvatlanul és átfázva nekiesni teljes erőből dobálni, de tudtam, hogy ez a siker záloga, másképp esélyem sincs nagytestű halat fogni.
Amint felkelt a nap, kivettem a spiccekből a LED-et és az elemet, hiszen nem volt már rájuk szükség.
A Pro Long Cast Runner orsók rendületlenül készenlétben álltak. Talán ők is érezték, hogy valami igazán nagy dolog van készülőben!
Carp Expert Pro Long Cast Runner orsó
A délelőtt nagyon csendesen telt. Volt időm pihenni, gyönyörködni a csurgói tározó szépségében, megismerkedni a szomszédban horgászó sporttársakkal, emellett persze folyamatosan agyaltam azon, hogy mit is tehetnék a halfogás érdekében. 10 óra magasságában jutott eszembe Tranker Balázs horgászbarátom javaslata, hogy ha nem megy a bordás, próbáljam ki bátran a methodot, hiszen okozhat meglepetést egy ekkora vízen is. Őszintén szólva, ebben én egyáltalán nem hittem, hiszen minden korábbi tapasztalatom azt mutatta, hogy a nagy kiterjedésű vizeken, ha nagytestű pontyokat szeretnék fogni, a bordás a jobb választás. Mindenestre úgy voltam vele, hogy nincs mit veszítenem, hiszen a peca vége vészesen közeledik és már órák óta nem fogtam halat.
Hittem is meg nem is, hogy a method is jó lehet, ennek ellenére rápróbáltam, hátha!
Az egyik Method Feederre felkötöttem egy 80 grammos „flat" kosarat, majd mindkét botomat újra dobtam. A bordást az etetés közepére, míg a methodot e mögé 6 méterrel. Igen, pontosan 6 méterrel, hiszen a dobás előtt „kihúztam" távolságmérő karóim között 101 méterre a cuccot, ami a 95 méterre készített etetéstől pontosan 6 méterrel volt beljebb. Hogy miért pont ennyivel? Pusztán azért, mert valami azt súgta, hogy így lesz a jó! A dobások után aztán nem volt más dolgom, mint leülni a fotelba és várni.
Ez a túra volt az első éles bevetése az új Benzár vödröknek. Éjszaka, a párás levegőben nagy hasznát vettem szorosan záró tetejüknek!
Alig telt el 20 perc, az etetésre dobott botom spicce meggörbült. Nem is késlekedtem a válasszal, felvettem a kontaktust a hallal, amely első blikkre nem tűnt kapitális példánynak. Arra azonban tökéletes volt ez a kapás, hogy konstatáljam magamban, a bordás tényleg verhetetlen, nagy kár volt bedobni a methodot. Kifárasztottam a 4 kiló körüli potykát, majd a szerelék csalizása közben észrevettem, hogy a hajszálelőke leszakadt a horog alól. Remek… Rendes horgász ilyenkor kinyitja az előketartóját, majd egy szempillantás alatt felhurkol egy új előkét a forgóba Én azonban e tekintetben nem voltam kellően felkészült, így nekiálltam horgot kötni. Már épp az ölembe vettem a szükséges aprócikkeket, mikor az egy szem bedobva maradt botomon elementáris erejű kapás következett be. Ahogy kell, mindent elhajítottam a kezemből, majd felkaptam a botot. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy az a hal küzd a horog végén, amelyikről a horgászatot megelőzően csak álmodni. Úgy húzott, mint egy mozdony. Percekig csak a dobott próbáltam fékezni, esélyem sem volt megállítani ellenfelem. Nagy nehezen aztán csak megfordult, így elkezdhettem visszanyerni az elveszített métereket. Mit mondjak, elég lassan haladt a folyamat, hiszen eszméletlen nagy súlyt éreztem a másik oldalon.
A szákolást elősegítendő, bementem ezúttal is a vízbe, azonban nem ott, ahol eddig, hanem a bal oldali szomszédom előtt, hiszen a hal már rajta is keresztül ment. Sajnos ezt a terepet azonban nem ismertem, így egy óvatlan lépést követően combig süllyedtem a nem túl meleg vízben. Ettől függetlenül folytattam a harcot, mintha mi sem történt volna, hiszen tudtam, életem egyik legizgalmasabb fárasztása ez. Hosszú percek óta küzdöttünk már, mire végre megpillantottam ellenfelem. Fantasztikusan gyönyörű, matuzsálemi tükörponty küzdött a horog végén, aki arccal felém siklott méltóságtejesen a merítőmbe. Pontosan úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Miután ráhúztam a hálót, földöntúli boldogság kerített hatalmába! Igen, megvan! Életem egyik legemlékezetesebb fogása volt ő, nem kérdés. Nehezen tudtam csak uralkodni magamon, annyira örültem, a kamera azonban forgott, így alaposan meg kellett válogatnom, hogy milyen szavakkal fejezzem ki érzéseim.
Talán életem hala ő?! A súlya majdnem elérte a 19 kg-ot, nem véletlen, hogy örömöm leírhatatlan volt!
Sajnos csak ketten voltunk a parton, Tibi a kamerával volt elfoglalva én pedig a ponttyal, így sok fényképet nem tudtunk készíteni, hiszen a hal épségét tartottuk szem előtt. A felvételek azonban remélem, kellőképpen átadják majd azt, hogy micsoda példánnyal hozott össze a sors ezen a csodás tározón!
Miután útjára bocsátottam őt, megpróbáltam rendbe szedni ruházatom, hiszen gyakorlatilag mindenem vizes lett, majd kisvártatva összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Zárszóként pedig mi mást is mondhatnék, mint azt, hogy tiszta szívemből kívánok mindenkinek hasonló élményeket, hiszen ezekért éri meg igazán horgászni!
Köszönöm, Csurgó!
Szabó Bence
Ingyenes szállítási lehetőség
