Megjelent: 2019. augusztus 12. | Forrás: Szarka László

Ott hagytuk abba, hogy a csemegekukorica szórása most nem működött önmagában, mert talán nem voltak vonuló pontyok, amiket a zsenge szemek megállítottak volna az úszónk és csalink környékén, és kivételesen kellett az etetés. Mármint az etetőanyagos, a jó kis aromázott és pépesített Particle Pastával kevert, ami most is bevált, mert a csalogató hatásának köszönhetően előbb csak apró keszegek, de kicsivel később már a pontyok kisebb példányai is megjelentek az etetésen. S ha rekordokat nem is sikerült dönteni, azért a néhány órás horgászat vége felé akadt néhány olyan is, ami azért felállította ültéből Janit.

Az I. részt itt olvashatod el!

És akkor innentől haladjunk képről képre.

Bár az úszónk még be sem állt rendesen, és így a csa-link sem volt még egészen kész a kapásra, azért egy érdeklődőnk már volt. Mindenesetre a betett bot és úszó pontosan kijelölte az etetés helyét.

Jani öt gombóc bevetésével le is tudta az etetőanyagos csalogatást, és innentől csak egy-egy marék csemege-kukoricát vetett a halaknak, ahogy azt egyébként is szokta, és ami az esetek többségében önmagában is elégnek bizonyult a pontyok megállításához.

Egy újabb érdeklődő, aki már azt ellenőrzi, hogy valóban elég pontos-e az etetés. Persze az is lehet, hogy csak egy kis potyára vágyott, amire a jól tapadó és nehéz gombócok és a mély víz miatt semmi esélye nem volt a hattyúnak.

Jani ezekre a horgászatokra még vésztartaléknak sem szokott más csalit hozni, mint az etetésre is szánt csemegekukorica válogatott szemei, annyira bízik a pontyok kifinomult ízlésében.

Csak semmi cifraság, mondja Jani. Egyszerűen keresni kell egy viszonylag ép és nagy szemet - valamennyi mindig van a dobozokban -, és a pontyoknak biztosan tetszeni fog. Egy érdekesség: Jani ebben az esetben, bármennyire is elkötelezettje a methodozásnak, nem törekszik a kikönnyített állapotra, sőt. Meggyőződése, hogy jobb, ha stabilan a tala-jon van a csalizott horog.

Ha szigorúan nézzük a dolgot, akkor ez a horgászat bo-lóval gyakorolt nagyon finom fenekezés, hiszen a túlsúlyo-zásnak és az ereszték beállítás módjának eredménye, hogy a csali gyakorlatilag mozdulatlanul és a fenékhez szegezve várja, hogy pontyszájba kerüljön.

Néhány apróság jelentkezése után szép lassan nőni kezdtek a keszegek, de az igazán jók érkezése előtt sokat sejtetően elakadtak az egyébként sűrűsödő kapások.

Amíg mi bizakodva lestük az úszót, Jani lába alatt újabb mellékszereplő jelent meg, szerencsére nem békával, hanem gébbel a szájában.

Azután eljött a pillanat, amikor újra merült az úszó, és innentől kezdve, ha nem is szaggattak szét bennünket, azért szép egymás után jöttek a méretkörüli pontyok, reményt adva, hogy lesz akár nagyobb is.

Ez a gyönyörűség egy kicsit mélyre nyelte a horgot, de az energós horogszabadítóval pillanatok alatt és felesleges sérülések nélkül szabadult meg tőle, és már úszhatott tovább.

A bot szépen hajlik, Jani a féket matatja, csak nem valami szebb példányt akasztott?

Na, ez azért nem az, ami még hiányzik, hogy kerek legyen a napunk, de van még egy-két óránk.

És végre! Az előző ponty éppen csak visszacsobbant, és lám, a friss csalizás és a kitartó türelem meghozta gyümöl-csét. Újra merült az úszó, ült az akasztás, mi több, szépen benne maradt a hetes boló, de már lódult is a halunk. S mert ennek már fele sem tréfa, Jani állva fojtatta a fárasztást.

Amihez néha elég volt csak hagyni a jól beállított féket, és a jó pozícióban megtámasztott botot, és azok tették a dolgukat ilyenkor is.

Erről beszéltünk az előbb.

Itt pedig azt is megfigyelhetjük, hogy a Benzar All-round Bolo precíz gyűrűzése milyen szép egyenletesen osztja el a terhelést a bot spicc részén.

Ezekben a pillanatokban már biztosan tudtuk, hogy a horgászat legszebb és persze legnagyobb pontyát fárasztotta Jani.

Egy ilyen ponty szákolásánál az sem hátrány, ha a láb is kéznél van.

Szerencsére nem túl mély az akadás, de azért a horogszabadítóra most is szükség lesz.

Az ilyen, vagy akár egy még nagyobb ponty bolóval való megfogása különleges és emlékezetes horgászélmény Bódis Jani számára is, ezért gyakran látogatja a Ráckevei-Dunaágat.