Megjelent: 2013. október 17. | Forrás: Székely Zoltán

Fagyosak az éjszakák és a bátortalanul aranyló októberi nap már nem tud annyit melegíteni a vizeken, amennyi hőt a sötétség leple alatt elcsen tőlük a hideggel cimboráló ősz. Hűlnek, tisztulnak a vizek, egyes halfajok horgászata lassan végéhez közeledik, legalább is itt nálunk a Nagy-Dunán. Sietnem kell hát, míg a körülmények engedik, még egy párszor össze szeretnék találkozni kedvenceimmel, a gyors vizek kecses úszóbajnokaival, a vésettajkú paducokkal.

Számomra talán az őszi Duna a legszebb. Foltokban sárguló, vörösödő erdeivel, és ahogyan a bágyadt napfény rásimul a szelíden limányló zöldesbarna vízre, melyen összepödrődött színes levelek vitorláznak a tenger felé, valami különleges nyugalmat plántál az emberbe ilyenkor ez a táj. Ahogy tekintetem szétszalad a hatalmas vízfelületen, akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, mi halat rejthet ez a hatalmas víz és mennyit szán nekem belőle a sors. A kérdésre hamarosan megtudom a választ, reménykedem, miközben széthúzom az ötméteres Pover Carbon 5005-ös bolonyait. Nem véletlen hoztam ezt a botot magammal. A múlt héten match-el horgásztam, de mivel kicsit ráfújt a szél a vízre, képtelenség volt jól megtartani. Evvel a hosszabb pálcával könnyebb vezetni, visszatartani is az úszót, ami a paduc horgászatánál igen fontos. A Zenta 2000-es orsó is a mobilabb úszózást segíti elő pillekönnyű súlyával, 1:5,2-es fordulatával. Pótdobja lehetővé teszi a gyors zsinórváltást, ami bizonyos helyzetekben szintén komoly előny.

Vajon mennyi halat rejthet ez a fenséges Nagy-Duna?

A Power Carbon 5005-ös bolonyai hosszúsága nagy előny a visszatartásos folyóvízi úsztatásnál.

Félreteszem a pálcát és ágyékcsizmában begázolok a lapos sóderoson bő térdig a vízbe és beetetek magam elé vagy 6-7 méterre. A szák karóját is leszúrom magam mellé, hogy pontosan tudjam honnan is kell horgásznom. Az erős folyás miatt ötgrammos úszót rögzítek a 18-as Ultra Power damilomra. Ősszel a Dunán nincs igazán értelme a finomkodásnak, jobbára nagytestű halak járnak és elkél az erősebb zsinór, arról nem is beszélve, ha már ki is fárasztottuk, a nagyobb felületük miatt az erős sodrásban könnyebben tudjuk magunkhoz húzni. Suhog a kezemben a bolo, de egy órája semmi. Nem igazán értem, a vízállás, szélcsend ideális, kissé örvénylik a folyás néha, de a tükrökben lenne módja elkapni a csalit a halnak. Másfél óra után kezdek kókadni, legalább egy-két kis jásznak kellene jönni, de semmi. Kínomban szerelek egy twiszteres pálcát és járok egy jó nagyot, a szimpatikusabb részeket megdobálva, de semmi.

A jóminőségű Ultra Power damil használata, különösen így ősszel, amikor könnyen beugorhat egy jobb márna, vagy egyéb nagytestű hal, igencsak célszerű.

Kedvencem, a gyönyörűséges leánykoncér, figyelem védett!

Újra kezdem az úszózást, még egy óra kapás nélkül. Húzogatom zavartan az eresztéket, mígnem elakadok. Nagy nehezen kirángatok egy közel méteres ágat egy darab rafiával, ugye milyen jó, hogy ilyen erős a damilom! Érzem a térdemen, sokat hűlt az utóbbi időben a víz, kiülök a sóderre falatozni, közben a kapástalanság miatt hitetlenül rázom a fejem. Több mint három órája horgászom egy kapás nélkül! De köröttem olyan szép minden, nincs szívem itt hagyni ezt a festményszerűen szép tájat. Fentebb lövés dörren, az ég kékje hamarosan megtelik kavargó fekete felhőkkel. Kormoránok. Ötvenes, százas csapatokban keringenek a víz felett, szóval megjöttetek hóhérok, jaj a környék összes halának! Talán ezért nincs kapásom, a sok átkozott madár elverte a paducaimat. Nincs mit tenni, ezeknek szabad kiirtani az utolsó halat is a vízből, fajra, méretre, mennyiségre tekintett nélkül. Micsoda iszonyú emberi butaság védeni őket!

A vaskos, kilónyolcvanas, orrbavágott márna alaposan megdolgoztatta a Power Carbont.

A Zenta 2000 orsó kifejezetten a sokat dobálós, úszós horgászathoz készült.

Sóhajtva kezdem újra az úsztatást, még egy órát adok magamnak. Húsz perc elteltével egy erősebb limány elnyomja az úszóm, nem is tudom miért, bevágok. Megáll kezemben a bot, aztán nagyokat kezd bólogatni. Megpezsdül bennem az adrenalin, mélyen lent fúrja valami magát előre az erős folyásban, fogadnék hogy márna. A finom bot nagyokat bókol, egy darabig csak tartom a halat, aztán sikerül egy-egy métert nyernem. Magam fölé kormányzom, és amikor rám csurog, nyakon csípem. Hú de jó vaskos, elég átfogni a kopoltyúja mögött. Valami eret szúrhatott a szigorú Excalibur horog, mert rögtön bevérzett a bajszai alatt az orra. Éppen csak lefotózom, és már engedem is vissza, jobbulást!

A Benzar Mix igazi, jól tapadó, folyóvízi anyag, paducos vízen kenyérrel, esetleg aromájával kombinálva csodát tehet.

A víz áramlási sebességének megfelelően más-más fazonú úszót célszerű használni, a karcsúbbat lassabb, a vaskosabbakat gyorsabb vízre.

Alig hiszek a szememnek, mikor öt perc múlva újra levágódik az úszó. Nem komoly az ellenállás, de szép a hal, egy kisebb leánykoncér cikázik a lábaim körül, míg el nem kapom. Olyan gyönyörű, ha nem lenne védett, se tenném el, így vagyok a compóval is, sőt egyre több hallal. Három üreset úsztatok, majd éppen az etetés felett elmerül a pedző. Ez már kiugrik a vízből, ide-oda forog, majd a szokásos fejrázás, ő az én barátom, vésettajkú paduc. Nem adja könnyen magát, hiszen veri a kilót, de végül is szákba kerül, a leendő csoportkép miatt. Egy pillanat alatt varázslatossá válik a világ, hol itt, hol lentebb vágódik le az úszó, jönnek a paducok egyre másra. Verekszenek a gyors vízben, fémesen villan ezüstös testük, világos orrukat ide-oda rázzák, de a jól összeállított szerelék egy kivételtől eltekintve lábamhoz kényszeríti őket. Mindössze egy nyolcvanas jász keveredik közéjük. Másfél óra alatt tizenhat halat fogok, legalább tíz kiló összsúlyban.

Az Excalibur Nase horog nem tréfál, jól tartja erős folyásban is a halat.

A bandanagy paduc kilóharmincas lehetett.

A kitartás és a jó felszerelés jutalma a szép teríték.

A lemenő nap gyengülő fényével a varázs is megszűnik, szinte egyik pillanatról a másikra leáll a kapás. A háló száját széthúzom és megfordítom, egy villanás és a kavicsos tiszta vízben azonnal mind tudja a helyes utat, irány a meder surrogó biztonságos vize. Jóleső érzés lenne úrrá rajtam, hogy visszaadtam az életüket, de belém mar a kétség, talán csak a kormoránokat etetem velük.

A túra szokásos befejezése, mindenki szabadságot kap.

Forrás: Székely Zoltán