Az utolsó nap
Megjelent: 2010. december 13. | Forrás: Gotthárd Ferenc Alpár


Sosem hagytam még el úgy a Deltát, hogy ne kerestem volna fel az őnöket. Ezúttal sem lehetett másképp, az utolsó napomat rájuk szenteltem. Néha süllőzés közben be-beugrott egy- két jobb darab az esték folyamán, de nem elégedtem meg a véletlenül fogott balinokkal, célzottan rájuk akartam horgászni.
 


Az Ó-Dunán csak kis balinokkal találkoztunk


Barátaimmal olyan helyeket, szakaszokat kerestünk fel, ahol a tapasztalat szerint nagyobb mennyiségben lennie kell ezekből a fogatlan rablókból. Mivel a Duna kissé piszkos árnyalatúnak bizonyult, az Ó-Dunán kezdtük becserkelni a ragadozókat. A tavakból kiáramló tiszta víz ideálisnak tűnt, nagyon bíztunk a sikerben. Rá is akadtunk a célzott halakra, de közel sem akkora létszámban és egyedsúlyban, mint ahogy azt szerettük volna. Egyértelműen a Salmo Thrillt erőltettük. A hosszú dobások a tiszta víz miatt kulcsfontosságúak voltak. A rablásokat kellett célozgatnunk, amik mindig a dobástáv határán fordultak csak elő. Nyitott felkapókarral lestük, hogy hol menekülnek az apróságok, és abban a pillanatban kellett is lendíteni a csalit. Ezek a rablások nem mindig a szokásos locsolós megmozdulások voltak, előfordult, hogy csak néhány megugró sneci jelentette a támpontot. A partszélben és a víz közepén egyaránt mozogtak, nem lehetett kiszámítani előre, hogy hol bukkannak fel. A fárasztó kísérletezés kevés halat adott, ezért a több akció reményében a Duna homokpadjait kerestük fel.

 


Egy újabb apróság a tiszta vízből


Ígéretes helyek sorakoztak egymás után, több kilométeres alkalmasnak vélt partszakaszon kezdtük meg a csorgást. A parttól mintegy 30 méterre álltunk be és ezzel párhuzamosan a sodrással haladva a sekély víz fele dobáltunk. Növények, nádfalak, vízben álló öreg fűzfák tették érdekessé a terepet. Bárhonnan meglephetett bennünket egy-egy balin és jó esélyünk volt a nagyobb példányokra is. Rablást egyelőre nem fedeztünk fel, az időközben megromlott fényviszonyok és a folyton változó szélirány sem kedvezett nekünk. Olybá tűnt, hogy ez a kísérlet is meddőnek bizonyul. A borongós, szürkületi fények, valamint az opálos víz miatt a fényes felülettel ellátott Thrill került a kapcsokba és kissé kedvünket vesztve kezdtünk el dobálni. Rövid horgászat után megvolt az első útonálló, majd ezt követte a második és harmadik is. Kezdtük végre nyeregben érezni magunkat.
 


Megvan az első

A Thrill győzött

 


Szépen szájszélben,
 ahogy kell!

Láttam én már
karón varjút


A Thrill hozta az elvártakat, de… Mivel én sosem elégszem meg, és folyton kísérletezek, ezért elkezdtem turkálni a csalis dobozaimban. A kezembe akadt a 4,5 centis Salmo Boxer. A nagytestvérrel, a 7 centis Boxerrel sok balint fogtam az éjszakai harcsázásaim közben, és nem is voltak rosszak. Gyorsan összeraktam a képletet: - rossz látási viszonyok + csörgő, figyelemfelkeltő csali = balin. Ha éjszaka bevált a nagy, miért ne működne nappal a kicsi?!
Hamarjában fel is csatoltam a duci wobblert. Már az első dobásban benne volt a hal. Ily gyorsan még nem igazolódott be egy feltevésem sem. Talán nem meglepő, hogy ezek után többnyire ezzel a csalival szűrtem a vizet.
 


A két sikercsali
egyszerre
hozta a halat

A zavaros víznek köszönhetően színtelenek voltak a halaink

 


Szemtől szemben

Árpi megmutatja az átlagméretet


A kis Boxer egyedüli „hátránya" a dobástávban mutatkozott meg. Tiszta víznél ezt igazi hátrányként könyvelhetnénk el, amikor esetleg nagy távolságra kell felkínálnunk a csalit. Mivel a víz még csak az áttetszőség határán mozgott ezúttal nem volt indokolt a távdobás. Az adott esetben viszont csak előnyökről számolhatok be. A csörgésével, intenzív veretésével pontos támpontot adott a halaknak a szürkeségben. A kellő dobástávot lazán el lehetett érni vele. Igen fogós csalinak bizonyult, lekörözve a Thrillt is. Természetesen nem azt akarom sugallni, hogy a mindenkori körülmények között célzottan az őn horgászatára ez a csali a legjobb választás, csupán az adott állapotok közt jobban vizsgázott.
A „nyugtával dicsérd a napot" szólás ezúttal nem állta meg a helyét, hisz napnyugta után is jól fogtam a zörgő duci wobbleremmel a balinokat. Nem is hagytuk abba a horgászatot, bíztunk abban is, hogy egy-két süllő is meglátogat a kora esti órákban. A hold szépen kúszott felfele az égbolton jól bevilágítva a Dunát. Továbbra is a part irányában dobáltunk, csak ezúttal közelebb lopakodtunk hozzá, mintegy 7-8 méterre.
 


A felhők megkegyelmeztek,
ezúttal is volt napnyugta

A sötétség beköszönte
után is adta a halat a Boxer

 


Egy esti balin


A horgászatunknak egy elég morbid fordulat vetett végett. Egy belógó bokor előtt csorogtunk el, ami mellett az egyik kövön egy halvány fényforrás volt. Szabolcs egy ottfelejtett fejlámpaként azonosította be a tárgyat, amiből épp merül le az elem. Nem tulajdonítottuk jelentőséget neki. Mindhárman alaposan körbedobáltuk a bokor alját azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán bújik alatta valami rendesebb hal is. Kissé lentebb sodort az ár, a holdvilág úgy esett a vízre, hogy jól kivehető lett a bokor alatti partszakasz. Ismét lendítettem a kezem, hogy dobjak… Ekkor megállt az ütő bennem, valamint a dobás lendülete is elhalt. Szabolccsal meredten bámultunk a kövekre, Árpi lefele dobált ő nem fedezte fel megdöbbenésünk tárgyát. Nyitottam a szám, de nem jött, hogy kimondjam, amit láttam. Megtette helyettem Szabi barátom: -Az ott egy halott ember! –Az! – bólogattam helyeslően. A bokor takarásában félig a köveken, félig a vízben egy ember alakja volt látható. A part is megelevenedett, emberek jöttek elő, ők helyezték a kövekre a fényforrást, várták a rendőrséget.

Egy pontatlan dobás bármelyikünk részéről és szegény fickó kabátján landol a wobblerünk. Szó nélkül csomagoltuk el horgászbotjainkat, majd begyújtottuk a motort és lassan szálláshelyünk felé vettük az irányt.


Horgászat a Duna-deltában: www.fishtours.ro
 

SALMO THRILL
3 490 Ft-tól
1 775 Ft-tól
Részletek