Az elsők
Megjelent: 2011. április 05. | Forrás: Gotthárd Ferenc Alpár

A végtelenségig hosszú volt a tél, de lassan tavaszi illatokat sodort a szél hópelyhek helyett. Egyik héten még lékből fogtuk a halat, a másik héten meg már kiolvadt tavakról kaptam híreket. Tűkön ülve vártam azt a napot, amikor végre kézbe vehettem a pergető botomat, és szabad vízfelületet támadhattam.


Ő volt az első


Az elsőként kiolvadó víz egy 13 hektáros magántó volt Rugonfalva határában, évek óta erről a vízről takarodik el a jég a legkorábban. Értelmes gondolatnak tűnt felkeresni ezt a tavat, hisz’ itt már melegebb a víz, mint azokon a tavakon, amelyeken pár nappal később alakul át a szilárd jégtakaró folyékony halmazállapotúvá. A tógazdától érdeklődtem a lehetőségek felől. A vízen semmilyen halfajra nincs tiltó határozat, szabad a pálya. Nos, ennek ellenére, nem terveztem az ilyenkor már szerelemtől bódult csukákat célba venni, a süllőkre áhítoztam, amelyek csak hetekkel később fognak neki a nászuknak. Már nagyon hiányzott az érzés, amint a ragadozó éles csapást mér a műcsalira.
Sajnos a várva várt indulás csak dél körül érkezett el. Mintegy fél óra alatt értünk társaimmal a tó partjára. Csillogó, hullámzó víztükrön legeltethettem a szemem, erre vártam már hosszú hónapok óta. Friss föld illatot terelgetett a szél, a fűzeken előbújtak a barkák, hamisítatlan tavaszi idill volt. Teleszívtam tüdőmet a friss illattal, és gyorsan a felszerelésem összeállításához láttam. Sebtében illesztettem minden elemet a helyére, már az összes porcikámmal az első dobásra készültem. Nem töprengtem sokat a csali választáson, az első kezembe akadó gumigilisztát illesztettem a kapocsba. Lendült az első dobás, végre csodálhattam a gyűrűk közt átszaladó zsinór látványát. Az idény első csalivezetése vette kezdetét. Reméltem, hogy hamar visszarázódok a tempóba, és a hideg tél alatt nem felejtettem sokat. Talán az ötödik dobás után járhattam, mikor egy alig érezhető koppintást közvetített a horgászbot, azonnal bevágtam. Magam is meglepődtem, hogy a sok kihagyás után még ennyire jól működnek a reflexeim. A bevágás után félkörben indult el a zsinórom. Éreztem, nem nagy az ellenfelem, de nem érdekelt, végre pergetve foghattam a halat. Hamarosan egy sügér teste törte meg a felszínt, idegesen pancsikolt, pillanatok múlva kezemben tarthattam a szezon első halát.


A két darabból összebarkácsolt Mann’s twiszter tetszett neki


A tiszta és sekély víz miatt a csillámos, áttetsző, és sötétebb színvariációktól reméltem a halat. Az első sügér alátámasztotta, hogy működőképes az elképzelésem. A csali méretén változtattam, nagyobb gumikat csatoltam fel. Jók a sügérek, de valami termetesebbet is szerettem volna fogni. Több méretet, színvariációt is kipróbáltam, de a kezdeti lendület elfogyott, mármint a halak részéről. Rendületlenül dobáltam, maga a dobás lehetősége is örömmel töltött el, végre vége szakadt a lék feletti kuporgásnak.
Jókora partszakaszt átbogarásztam eredmény nélkül. Az összes gumimat kipróbáltam, kivéve a rikítóbb színeket. Elérkezettnek láttam az időt, hogy ezekkel a csalikkal is ejtsek néhány kísérletet.
Rövid próbálkozás után az egyik harsány színű gumihalra határozott kapást éreztem. A parttól mintegy húsz méterre vert oda valami. Az akasztás rendben volt, szépen görnyedt a kis pálca. Jó erőben, tavaszias lendületben volt a megakasztott hal. Kissé gyanús volt a gyors tempó, amit úszott a „prédám", a fejrázásokat is hiányoltam, a süllőkre nem ez a virtus jellemző. Kétségem abban a pillanatban bizonyságot nyert, amint közelembe ért az uszonyos: egy kroki mintázata sejlett át a vízben. Kissé felszisszentem, nem volt harapásálló előkém, nem csukára készültem. Nos, nem írtam rá a csalira, hogy mit akarok fogni, gondolom az ordast úgysem érdekelte volna, hogy én mit szeretnék. Már csak annak drukkoltam, hogy ne szabadítson meg a gumitól, nem lenne értelme felpirszingezni a csukát. Amint a felszínre ért, megbizonyosodhattam róla, hogy a fogaktól nem kell tartanom, a horog az állába fúródott. Valószínűnek tartom, hogy a nagy hévben elvétette a célpontot pár milliméterrel. Az akadás kitartott, kézbe vehettem a tarka ragadozót. Gyorsan készült néhány fotó a hitetlenkedőknek és emlékbe, utána távozhatott párt keresni a nászához. Bíztam benne, hogy ez az incidens nem fordul elő többször a nap folyamán.


A meglepetés csuka

Az akadással szerencsém volt

 


Noha nem rá áhítoztam, azért örültem neki

Az eltávozása elég energikus volt


A folytatás nem váratott sokáig, pár méterrel odébb, szintén távol a parttól, határozott koppintásnak akasztottam oda. Rövid futam után fél kilós forma csuka jelent meg a zsinór végén. A gumim kilátszott a szájából, de ő már nem vétette el, rendesen bekapta a horgot. Gyorsan szabadjára engedtem. Ugyanarról a helyről pár perccel később megérkezett a testvére is. Egyre jobban féltem, hogy legombolja valamelyik ordas a gumit, de ez szerencsére nem történt meg.

Egy víz alatt lévő omladozó állapotú stégre merészkedtem rá. Illegett-billeget, még süllyedt is, de nem hátráltam, a kavicsos gödröket csak onnan érhettem el. Az első bevontatás alkalmával egy enyhe rántást éreztem, határozottan lendült a kezem és végre rohanás helyett fejrázást éreztem. Gyorsan a lábam elé kényszerítettem a serdülő süllőcskét. Pár fotó az akadásról, a sikeres gumiról, no meg természetesen a főszereplőről és nyomás vissza a vízbe. Végre már azt fogtam, amit szerettem volna, de a méreten volt mit csiszolni még. A következő dobásnál szintén kapásom volt, már az első méter után. Az ellenállás hasonló volt, mint az előző tüskésnél, de ez a példány félúton lelépett. Még erőltettem a helyet egy ideig, de nem volt több jelentkező.


Végre süllőt is láthattam

Korrekt akadás, ahogy az kell

 


Még haragos kissé

Itt már talán megbocsátott


Barátaim jelezték, hogy hamarosan ideje indulnunk, gyorsan fogjam meg az utolsó halaimat. Egyiküknél nem várt tavaszig a gólya az érkezéssel és már decemberben meglátogatta egy ikerpárral, ezért a horgászatra kevesebb ideje jut.
Még volt lehetőségem pár dobásra a csutaksor közt, éltem is ezzel. Már rögtön az első bevontatásra volt jelentkező. Erősen védekezet, jobb halat sejtettem a horgon, végül csak a sejtéssel maradtam, pár méter után kereket oldott. Még volt két leheletfinom kapásom, ami nem akadt, majd került egy harmadik is, amit sikerült tisztességesen megakasztanom. Kissé vonakodott a part közelébe jönni, de nem volt választása. Végre egy normálisabb méretű tüskést emelhettem partra. Fotózás, szabadon engedés után már csomagoltunk is, és irány haza. Csupán négy órát horgászhattam, de így is tartalmasra sikeredett a peca. Kezdésnek nem volt elhanyagolható, egész télen erről álmodtam.


Az utolsó, egyben
legnagyobb süllőm aznap


Pár szót így végezetül az összeállításról is ejtenék. A botról sokat nem szövegelnék, egy lightos Banax botról van szó, amit már nem forgalmaznak, nagy bánatomra, de úgy érzem, hogy az idei év pergető újdonságai enyhíteni fogják szívfájdalmamat.

Az orsó egy 2000 –es Banax Iris, és lassan egy éve már megbízható társam a gumihalas túráim során. Könnyű, megbízható, és árban nem veri le a csillagokat. Igen hasznos társ az árához viszonyítva, elég gyakran használom, nem kímélem, és nem tudok egy rossz szót sem mondani róla.
A zsinórnak, a gumiknak, valamint a twiszterfejeknek ezen a horgászaton kiemelt jelentőségük volt. Viszonylag sekély a tó, amelyben horgásztam, 2-3 méteres mélységekkel bír csak. Kis fejekkel ellátott horgot kellett alkalmaznom a minél lassabb süllyedés érdekében, így tudtam időt nyerni, hogy a halak tudjanak reagálni a látottakra. A lomha csalivezetés a siker kulcsa, minél lágyabban hull a fenékre a gumi, annál bizsergetőbb a tüskések számára. Ennek a hatásnak az eléréshez ezúttal 4 grammos fejekre volt szükségem, és olyan gumikra, amelyek igen jól mozognak a kis orrsúly ellenére még állóvízben is.
Az ideális plasztikok erre a célra a Mann’s halacskái. Lágy anyaguknak köszönhetően lassú vezetés mellett is igen aktívan csóválják a farokkorongjukat.
A kis súly kellő távra való eljuttatásában és az apró rezdülések érzékelésében nyújtott nagy segítséget a 0,10 –es Power Braid fonott zsinór. Kellően vékony, hogy nagy távra tudjunk dobni, és elég erős, hogy a jobb halakkal is bátran harcoljunk. Én a sárga színt használom, ez jól látható, így az apróbb kapásokat is látni, amik nem érződnek a boton. A zsinór enyhe rándulása is jelzi a kapást, valamint a belazulása jól mutatja, hogy mikor ér a meder aljára a csalink. Kis tömegek esetén nem mindig érezni botból, hogy mikor ér feneket, ezért hasznos, ha látjuk is azt. Egyszóval nagy segítség volt számomra az eredményesség eléréséhez az említett összeállítás.


A megfelelő méret

 


A kellékek
MANNS SHAD
950 Ft
Részletek
MANNS TWISTER
950 Ft
Részletek