A horgászengedély január egytől - december harmincegyedikéig érvényes, szoktam mondani, ezért én télen sem állok teljesen le. Lesem a halfogási lehetőségeket állóvízen, folyókon egyaránt. Sajnos a lehetőségek nagyon beszűkültek, de úgy vagyok vele, a természetbe akkor is érdemes kimenni, ha kevés esély van a halfogásra.

Nézzük a télen gyakorolható halfogási módszereket és eszközeit. Amíg a vizek nem fagynak be a hideg idő beálltával is érdemes keszegezni, már csak azért is, hogy a kisebb példányokat – ha van módunk rá – eltegyük a ragadozó halak horgászatához csalinak, no meg játéknak is gyönyörűség.

Télen, főleg ha etetünk, a reménybeli halakat többnyire megelőzik a hattyúk.

Kezdjük az úszós keszegezéssel. A halak megtalálása ilyenkor a legproblematikusabb, főleg állóvízen. A legegyszerűbb, ha még sötétben érkezünk a partra és meglessük, hogy a hajnali derengésben löttyen-e valahol hal és az ilyen területet igyekszünk meghorgászni. Ha ezzel a jelenséggel nem találkozunk, keressük a mélyebb, iszapos /az iszap ugyanis hőt termel!/ vizeket, medereséseket, tartások környékét, de van hogy a nád, sás mellé állnak ki a halak. Figyelem, sokszor nem fenéken /főleg napos időben/, hanem vízközt lebegnek, ezért végig kell próbálni a vízoszlop rétegeit. Úszózva ez egyszerű az ereszték állításával, fenekezésnél kössük fel félméterenként a három horgot a súly fölé. Időnként mozgassuk meg a csalit, mert a hideg vízben lelassult halaknak nem árt egy kis ingerencia.

A holtágak, hókonyok jégszéli helyei gyakran adnak jó keszegeket,  még etetni is alig kell, mert az oxigénre odagyűlnek a halak.

Még ha egy kicsit jobb idő is van, egész napos téli pecára praktikus a termoruha és a bélelt bakancs.

A téli felszerelés lényege a fokozott finomítás! Ez különösen a zsinór vastagságában, a horog méretében és az ólmozás osztásában nyilvánul meg. Főzsinórként elég egy 12-14-es Specialist, fenekezésnél 14-16-os, vékonyabb előkével, mely lágy és teljesen átlátszó, horogból például 14-18-a Maruto, attól függően, hogy mivel horgászunk és mekkorák a várható halak. A bevált csalik közül kiemelném a szúnyoglárvát, trágyagilisztát, csontit, pinkit, kenyérrózsát és sokszor, főleg bodorkás vízen, meglepően jó a félig szétnyomott csemegekukorica. Ha az előbbieket nehéz beszerezni, érdemes műszúnyoglárvával és műcsontival megpróbálni. Az etetéssel csínján bánjunk, mert a hideg vízben hamar eltelnek a halak, ha szükséges, sötét vagy bordószínű, édeskés anyagot használjunk.

A téli keszegező horgászathoz használjunk lágy, áttetsző zsinórt és osztott súlyozást

Minőségi keszegező horgok, persze 8-16 méret között, szúnyoglárvázásnál használjuk ezek piros színű változatait.

Téli, univerzális úszó több méretben, műszúnyoglárva és  vaniliás műcsonti.

Télen, ha használunk is etetést csak keveset és inkább sötétebb színűeket,  ha nagyon hideg van a gilisztát és a csontit tartsuk dobozostul a zsebünkben

Úszózásnál az ólmozást több részre osztva állítsuk be, lefelé csökkenő súlyban, hogy lassan lebegve süllyedjen le, nem egyszer ilyenkor kapja el a hal a csalit. A legkisebb sörét a horogtól mindössze tíz centire legyen, hogy gyorsan észlelhessük az emelést. Az úszó a környezeti adottságok függvénye, a lényeg hogy antennája az álmos, apró kapásokat is jól jelezze. A bot és az orsó megegyezik a nyáron használatosakkal, bár megjegyezném, hogy fagyos idő esetén a kevés, nagy gyűrűs pálcákon kevésbé fagy be a zsinór. A fenekező bot milyenje a szerint változhat, hogy kapásjelzővel vagy spiccről horgászunk. Előző esetben csak az a lényeg, hogy a zsinórral harmonizáljon, utóbbi módszernél viszont ajánlatos lágyvégű feeder, vagy picker pálcát használnunk. Az előke vastagság és a horogméret az úszózásnál használtakkal megegyezik.

Távolba is jól dobható és jól látható, igen érzékeny önsúlyos úszók,  a jobb oldali speciális elemmel még sötétben is világít.

Az Extreme match 4200, mélyebb vizek meghorgászására is alkalmas,  alatta egy osztott szerelék.

A Top Fighter 30-as szélesdobú, gyorscsévélésű,  ideális keszegező orsó a téli békéshalazáshoz.

A folyóvízi téli keszegezést többnyire a vizek lassan áramló, limányoló vagy álló szakaszain érdemes megpróbálni. A vízközé húzódás itt kevésbé gyakori jelenség, de ha nincs kapásunk érdemes megpróbálni, főleg a hajnali időszakban. Régen a Dunán, a kormorán invázió előtt, szinte bármely T gát, vagy rugany lassan áramló vizében lehetett valamilyen halat fogni, sajnos mára ezen vermelő helyek legtöbbjéről eltűntek a halak, bár a mélyebb részeken, és áradáskor azért érdemes próbálkozni, hiszen sohasem szabad feladni. Az állóvízi készségekhez képest annyi az eltérés, hogy úszózásnál az alsó ólom és a horog között érdemes harminc centis lebegőt hagyni és az ólmokat csak kettőbe osztani, főleg áramlósabb vízben, ahol jászra, paducra is lehet számítani. A fenekezésnél emeljük a főzsinór vastagságát legalább húszasig, a horogméretet tízesig, menyhalazásnál hosszúszárú hatosig, az ajánlott bot pedig egy finomabb spiccű feeder.

A kisebb, kormoránmentes folyóvizek forgóiban kifejezetten érdemes télen is békéshalra próbálkozni a fent említett két módszerrel, vagy azok kombinációjával, a kifektetős úszózással. Ilyenkor hosszabb eresztéket húzunk, mint a vízmélység és letesszük a botot. Az úszó billeg a folyás és az álló határán és kapás esetén vagy elfekszik, vagy elindul valamerre, vagy csak remegni kezd. A készség megegyezik a fentiekkel, de inkább egypontos úszóval érdemes csinálni. Azért fogósabb, mert a kisebb vizek ilyenkor annyira letisztulnak, hogy az úsztató horgászt a halak látják és elriadnak. Célszerű ezért fentebb lekuporodni és onnan lefelé dobni. Az etetés ritkán célszerű, a forgó úgy is összegyűjti a halat.

Kifektetéses úszózáskor a botot tegyük le, ne mozgassuk várakozás közben, mert a hal észreveszi.

Az itt leírtak kizárólag hidegvízi körülményekre vonatkoznak, meleg vizeken, azok befolyói körül egészen másképpen alakulhatnak /pl.: etetés/ a helyben sikeresen alkalmazható felszerelések, technikák.

Szép téli vegyes zsákmány: a paptetűtől a dévérig.

Forrás: Székely Zoltán