Megjelent: 2015. augusztus 26. | Forrás: Halmos Mihály

A számomra annyira kedves bolognai botos technika bemutatásával remélhetőleg sokaknak tudok hasznos ismerettel szolgálni. E lehetőség, mint eszköz, még mindig feledésbe merül, ha folyóvizeink meghorgászásáról van szó. A legtöbb horgász feederbotjainak valamelyikéhez nyúl, mégis szent meggyőződésem, hogy a bolognai bot és az ennek szentelt technika az, ami a legszebb, legélvezetesebb módját nyújtja a folyóvízi halfogásnak.

Ha bolognai botos téma merül fel, sokan egyből legnagyobb folyóink valamelyikére gondolnak. Nem, nem csak a Dunán, vagy a Tiszán lehetünk eredményesek vele, noha kétségtelenül a leglátványosabb, legfelemelőbb példája a hatalmas víztömegben egy szál hosszú gyűrűs bottal meghódítani a mélységet!

A Duna és én. Persze, az ilyen és ehhez fogható gyönyörű helyeken nekem is gyorsabban ver a szívem. A látvány, valamint az, hogy a természet részévé válhatok egy kis időre, egyszerre nyűgöz le.

Mivel gyermekkorom óta patakok és apró folyócskák megszállottja vagyok, számomra természetessé vált, hogy a keskeny vízfolyásokra is hosszú bolognait viszek magammal. A csali vezetése és egyben a szerelék kontrollja csak így valósítható meg, s nem jelent akadályt a legnehezebb, vízinövényekkel sűrűn szabdalt pálya meghorgászása sem. Az érintetlen növénysávon átérek a hosszú bottal, a magakasztott halat is biztonságosan tudom kormányozni a szákolásra alkalmas rész felé.

30 éves kapcsolatom, a szépséges Gaja patak. Vize néhol lassan csordogál, valahol pedig sebesen örvénylik. Boló kell ide is, a szereléket meg kell tartani, ügyesen kell vezetni

Izomkolosszus és a boló. Nem kis küzdelem volt, de a végén mi nyertünk

Mivel nem mindenki bolognai bottal a kezében születik, a közelebbi ismerkedés nélkülözhetetlen a vele való kapcsolat elmélyítése érdekében.

A módszer alapjai olasz versenyhorgászok munkáságához vezethető vissza, s mind a mai napig az olaszok azok, akik e technika hagyományait mélyen őrzik, versenyeken és azon kívül is nagyon sokszor és nagy tapasztalattal veszik kézbe a bolognait. Elég csak megnézni egy-két videót az interneten, például Jacopo Falsinit, az olasz versenyhorgászok kiválóságát, ahogyan a bolognai botos horgászatot prezentálja domolykók, márnák horogra kerítésében…Nemcsak tudja, mit miért csinál, de élvezi is a bolós horgászat minden egyes percét! No, ha másban nem is, ebben az egyben biztosan hasonlítunk egymásra.

Úszónk visszatartására, vagy éppen elengedésének ütemére koncentráljunk

És most jön a lényeg. A bolós horgászat eredményessége a technika egyedi sajátosságán túlmenően a szerelék egyszerűségében van. A legtöbb esetben forgástestű úszót használnunk, de természetesen a lapított, kisodródás elkerülése érdekében kifejlesztett (hungaricumnak is nevezhető) úszókat is megtalálhatjuk már egy ideje kereskedelmi forgalomban.

Úszónk kisúlyozásához többnyire cseppólmot helyezünk a főzsinórra, egy, vagy több részletben. A legfontosabb, hogy a testes fenéklakó halaink megfogása érdekében a horgunknak a mederfenéken kell haladnia.

A módszer egyediségének nevezhető, hogy szerelékünk (felcsalizott horgunk) sebességét mi magunk választhatjuk meg. Úszónk visszatartásának függvényében lehetőségünk van arra, hogy a víz folyásának megfelelő, vagy lassabb ütemet válasszunk, sőt bizonyos esetekben a csalit teljesen meg is állíthatjuk. Ez mindig a kapások bekövetkezésétől, a halak intenzitásától függ. Folyóvizeinkben vannak halfajok, melyek előnyben részesítik a víz sebességével azonos tempójú csalit (pl. paduc, jászkeszeg, karikakeszeg, domolykó), és vannak, melyek nem szaladnak a csali után, a fenéken nyugvó falatot részesítik előnyben (pl. dévér, márna, kecsege, ponty).

Folyóvízen ne feledjük, gyors ütemben táplálkozó halakkal van dolgunk! A kapásokra nekünk is ennek megfelelően, villámgyorsan kell reagálnunk. Ehhez kell a könnyű, gyors akciót biztosító bolognai bot

Az első jelentkező, aki nem nagy ugyan, akár jelentéktelenek is tűnhetne, de higgyétek el, bolós pecánál semmi nem az! Itt minden jelből fontos infókhoz juthatunk, ha figyelünk. A fenékenjáró küllő fogása jelezte számomra, hogy az eresztékállítás jól sikerült, az úsztatás során fenéken volt a felcsalizott horog!

És a szerelékünk! Úszónk teherbírása, felhajtóereje a víz mélységének, sodrása erejének megfelelően kerül kiválasztásra. Rendkívül fontos az antenna jó láthatósága, nagyban megkönnyíti a horgászatot. Ennél is fontosabb az, hogy bolózáshoz, fenéken történő horgászatra nem alkalmasak a vékony, tömör antennák, ugyanis a mederfenéken pattogó, vagy vonszolódó jelzőólom mindvégig látszatkapásokkal fog minket az őrületbe kergetni.

Bolognai horgászatra termett úszók. Az EnergoTeam Joker Elite 3516-os típusú úszója az általam leggyakrabban használt 1,5-2-5,5 grammos változatokban. Érdemes megfigyelni az antenna vastagságát és színezését

Úszóm mozgását, viselkedését akkor is tökéletesen le tudom követni, ha szél borzolja a Duna hátát

Minden eshetőségre elegendő egydoboznyi hasznos kiegészítők. Csupán ennyi kell a bolognai botos horgásznak

A bolós pecánál nincs apelláta, tudnunk kell pontosan a víz mélységét, az előttünk elhelyezkedő meder terepi adottságait. Az ereszték beállításához nem szükséges fenékmérő ólom használata. Néhány próbaúsztatás alatt a kis gyakorlattal rendelkező horgász is meg tudja állapítani a szerelék-mederfenék viszonyát, távolságát. Célszerű a megsaccolt kis eresztékről felfelé tolni az úszónkat, úsztatásonként kb. 10 cm-rel. Ha azt tapasztaljuk, hogy úszónk már nem halad a pályán zavartalanul, hanem el-elmerül, akkor feneket ért fő, vagy jelzőólmozásunk. Innen pár cm-t visszahúzva jó lesz az eresztékünk, s teljességgel bízhatunk abban, hogy a kb. 25-30 cm-es horogelőkénk végén a csalizott horog még visszatartás, tehát a szerelékünk folyásiránnyal ellentétes megdőlése esetén is a talajon fog vonszolódni, pattogni.

Enyhe visszatartásnál is az úszónk gyönyörűen mutatja szerelékünk helyzetét

Fontos továbbá, hogy az úszónk rögzítéséül használt vékony szilikon csövek ne szoruljanak túlságosan az úszó antennájára, szárára. Általában kettő, vagy három az úszó szárán, egy, pedig antennáján fixálja, megakadályozva ezzel a fűzsinóron történő elmozdulását, így az eresztékünk elállítódását. Három csövecske elegendő szokott lenni, ezek tapadási együtthatója bőven elég a stabil rögzítéshez.

Különböző átmérőjű, vágott szilikon csövek szolgálnak legjobban úszórögzítőként

Elengedhetetlenek a kisméretű forgók az előke gyors rögzítése, esetleges cseréje céljából

Használatukkal, csontival csalizáskor az előke bepödrődésétől sem kell tartanunk

Horgokból sem kell túlvariálni, túlterhelni a készletet. Mivel nagy csalikkal megyünk nem kis halakra, fölösleges a 14-esnél kisebb és a 12-es méretnél nagyobb

Főzsinórjaim méretét a horgászhely adottságai (nyílt terep, vagy akadós) és a fogható halak mérete határozzák meg. 0,16-0,18-0,20mm jöhet csak szóba!

Orsóválasztás szempontjából mindig a fékrendszer minőségét tartsuk szem előtt. Ez talán a legfontosabb ennél a módszernél. A felkapó kar ne váltson át könnyen nyitott helyzetből alapállásba, mert ez akadályozza a dobások kivitelezését. Természetesen jó, ha csészefékkel van ellátva a tekerő (ilyen a Ryobi összes modellje, a belépő kategóriás Ecusima is!), a dob legyen aránylag széles, a sima és pontos dobások elérése érdekében.

Ólmozásunkra nagy figyelmet fordítsunk. Cseppólmunk betétes kell legyen, hogy a zsinórunkat meg ne sértse, a szilikon csővel rögzíthetők megkönnyítik a szerelékek elkészítését, avagy horgászat utáni bontását!

Folyóvízről lévén szó, etetőanyagunknak tartalmaznia kell nehezítő-, illetve kötőanyagot, máskülönben a szaladó víz még azelőtt elmosná az egészet, mielőtt az kifejtené a hatását. A nagy mélységben a víznek nyomása is van, nincs az a keményre gyúrt gombóc, mellyel mondjuk a Duna ne birkózna meg. A szemcséknek jól kell tapadnia, én ezt kenyér hozzáadásával érem el. Ez a természetes anyag nemcsak minden folyami hal kedvére való csemege, de etetőnket tökéletesen meg is köti.

A lehetőleg száraz kenyeret áztatás után át kell törnünk egy közepes lyukméretű szitán a homogén szemcseméret és állag elérése érdekében, majd ehhez a masszához keverjük hozzá etetőanyagunkat, mely ki-ki ízlése szerint lehet egyaránt édes, vagy büdös, sajtlisztes keverék is. A folyóvízi halak mindkettőt díjazni fogják.

Folyóvízen is jól bevált Szilvási Szilárd Európa bajnoki dévéres keveréke

A szétválasztott, kinyomkodott és gondosan áttört kenyérhez adom a gyári keveréket

A kétkezes alapozó gombócok bevetésre készen. Élő anyagot csak a ráetetésre szánt félkezesekkel juttatok be

Folyóvízi csaliként elsősorban csontkukac ajánlható, ezzel majd minden halfaj eredményesen fogható, a jásztól a márnáig. Giliszta és a pinki szintén eredményes, s akinek van hozzá elég türelme – a folyamatos újra csalizás kényszere miatt – a kenyérrózsa is kiemelkedő helyen van. Erősen a horog szárára nyomva jobban tart, a paduc és a dévér jól fogható vele.

A csali épségére minden úsztatás előtt figyeljünk! Ha sérült, inkább cseréljük le, tűzzünk újat!

Az olaszok viccesen Micro Barbi-nak nevezik a nevetségesen kicsi márnákat. A Dunán is egyre gyakrabban horogra kerülnek ekkora példányok

Az igazi viszont, amikor a bolóval kettes körüli márnákat akasztunk!

Bolóra fel! Gyakoroljátok és élvezzétek ezt a csodálatos horgászmódszert!

Különösen érdemes most megragadni a bolognai botot, nyakunkon az ősz, a legszebb folyóvízi halak ekkortájt fognak jelentkezni. Remélhetőleg olyan sikerekben lesz ezáltal részetek, amely örökre megfertőz benneteket, és elkötelezett hívei lesztek Ti is a bolózásnak!

Forrás: Halmos Mihály